Mi történik a Vág-Duna partján?

Az alapkőletétel egyik pillanataSomogyi Tibor felvétele Ennyi sportvezető, országos, kerületi, járási és városi előkelőség talán még soha nem gyűlt össze a komáromi csónakházban, mint hétfőn koradélután. Jelképes is volt ez a vendégkoszorú, mert különböző érdekeket képviselve sok embernek kellett összefognia, hogy megkezdődhessen a huszonkét éve üzemelő létesítmény újjávarázsolása. Korszerű edzőközpont kerül tető alá a régi helyén. A komáromiaknak, a válogatott kerettagoknak és az érdeklődő külföldi versenyzőknek épül. Ami a magyaroknak Dunavarsány, az olaszoknak Sabaudia, az Szlovákiában jövő ősztől Komárom lehet. Az alapkőletételen jelenlevők más-más szempontból emlegették a 22 millió koronás beruházás fontosságát. Meglátásaikból válogattam.

Konštantín Alexejenko, a Szlovák Síkvízi Kajak-kenu Szövetség elnöke: „Komáromban a jó eredmények hívták életre 1979-ben a mára már elavult csónakházat. Azóta Európa- és világbajnokok nőttek fel falai között, hét versenyző olimpián képviselte színeinket. Kiváló szakemberek dolgoznak a klubban, tucatjával nevelik a jó kajakosokat, kenusokat. Van tehát itt háttere ennek a sportágnak. Ezért született döntés az edzőközpont létrehozásáról. Ma az első lépéshez érkeztünk, remélem, hogy a folytatásban is annyi pártfogója marad az építkezésnek, mint ahányan megszületését istápolták.”

František Chmelár, a Szlovák Olimpiai Bizottság elnöke: „Termékeny földön tartózkodunk. Örülök, hogy elérkezett az a nap, amikor a komáromi versenyzők eredményeinek megfelelő sportlétesítmény építése kezdődik. Ismerve az itteniek szívósságát, töretlen kitartását, nemsokára azt is megérjük, hogy éremmel térnek majd haza az olimpiáról.”

Szigeti László oktatási és sportért is felelős államtitkár: „Komárom napjainkban a vízi sportok városa, mégpedig a síkvízi kajak-kenu és a vízilabda jóvoltából. Külön öröm számomra, hogy a nehéz anyagi helyzetben is sikerült elég pénzt találni erre a beruházásra.”

Július Dubovský, az Állami Sportalap elnöke: „Tizenöten ülnek az alapban, s mindenki a saját sportja felé kacsingat, így sohasem köny-nyű dönteni. Érdeklődő van sok, a pénz meg kevés. Ezúttal azonban megkönnyítette a helyzetünket a komáromiak eredményessége, az, hogy itt vannak az ország legjobb kajak-kenusai, s úgy látjuk, ennek a versenyzői forrásnak van jövője is. Érdemes rá áldozni. Ebben az évben ötmillió koronát különítettünk el az építkezésre, jövőre további tízmilliót szánunk rá, a többit helyi és regionális forrásokból pótolják.”

Riszdorfer Richárd, az Eb-aranyérmes komáromi kajaknégyes vezérevezőse: „Nagyobb lesz a súlyzóterem, a medence, így egyszerre többen is használhatják majd. Nem árt a változás, a régi csónakház szebbé varázsolása.”

Bátyja, Riszdorfer Mihály, kétszeres világ- és Európa-bajnok: „Ha az elképzelések megvalósulnak, nagyon jó edzőközpont lesz Komáromban. A következő időszakban nehéz hetek, hónapok várnak ránk, mert szűkösen, összehúzodva kell majd együtt élnünk az építőkkel. Én ettől félek a legjobban. Közben persze az edzésmunkát is el fogjuk végezni. Ha a felújítás után külföldiek is eljönnek, nagyobb edzőcsoportban készülhetünk. Már kérdezősködtek, mikor lesz kész az új csónakház. Nálunk kiváló a víz, s ez még a tengerentúliakat is idecsalogathatja.”

Nem maradhatott ki a megkérdezettek közül Soós Tibor, a komáromi klub elnöke, a történések mozgatója: „Létesítményünk szabadidőközpontként tevékenykedik, az új hatásköri törvény szerint a város tulajdonába kerül. Lebontjuk a tetőzetet és a falakat, s az alapokra kétszintes épület kerül. A földszint elrendezése marad, a tanmedencében meleg víz lesz, a klubhelyiség étteremmé változik. Az emeleten kapnak helyet az öltözők és a húszágyas szálláshely, erkélyes szobákkal. Olyan csónakházat akarunk felépíteni, amely a komáromiak mellett a válogatott kerettagoknak is felkészülési oázisa lehetne. Korszerű, jól fűtött, egészséges környezetben. Kivitelezője – a versenytárgyalás megnyerése után – a komáromi Stavounion lesz. A munkában helyi alvállalkozók is részt vesznek. Most már az építőkön a sor.”