„Meg akartam enni a labdát!”

BŐD TITANILLA

A Győr Viborgban öt góllal nyert, ezért a hazai meccs előtt talán a szurkolók azt hihették, hogy sima lesz...

Mi tudtuk, hogy nagyon nehéz mérkőzés vár ránk. Azzal is tisztában voltunk, hogy az idegenbeli győzelmünk nagyon sokat ér, de itthon is be kell biztosítani. Szóval sejtettük, hogy nem lesz könnyű, sőt. A Viborg a skandináv vonalat képviseli, sosem adják fel, hajtanak, állandóan lerohannak, s ezt is mutatták az első félidőben. A második félidőben ez megfordult, sokkal koncentráltabbak, összeszedettebbek lettünk, és végül mi jöttünk ki győztesen a meccsből.

Mit mondott Ambros Martín az öltözőben, hogy így fel tudtak pörögni a szünet után?

Hát, azt nem tudom, mert én nem voltam bent, a pályán melegítettem, de biztosan azt, hogy harcoljunk, hajtsunk!

Az ETO-nak több kulcsemberét nélkülöznie kellett, hogyan birkóztak meg Görbicz, Müller és Orbán hiányával?

Arra koncentráltunk, hogy aki ott van a pályán, az oldja meg a feladatot. A jövőben is erre kell figyelnünk, hogy csapatként tudjunk játszani.

Az első félidőben is jól védett, de az ETO a szokottnál jóval kevesebb, mindössze kilenc gólt dobott.

Most kicsit gyengébb volt a támadójátékunk az első félidőben, de a védekezőtevékenységünk ugyanolyan jó volt, mint szokott.

A szünet után teljesen lehúzta a rolót, hét percen át gólt sem kapott, zsinórban öt-hat helyzetet védett ki, kézzel, lábbal, spárgázva, vetődve...

Meg akartam enni a labdát!

A közönség is értékelte védéseit, zengett a „Herr Orsi! Herr Orsi!”

Leírhatatlan érzés, amikor meccs közben ezt hallom, köszönöm a szurkolóknak, hogy így mögöttem állnak.

Amikor az ETO kiegyenlített (11:11), már bízott benne, hogy meglesz a meccs?

Persze, én nem adtam fel egy percre sem. Amikor sikerült elhúznunk néhány góllal, arra koncentráltunk, nehogy újra megközelítsenek minket.

A Győr ennek a győzelemnek köszönhetően már négy forduló után csoportelső, és a továbbjutók ellen szerzett pontjait viszi magával a középdöntőbe is. Mit szól ehhez az új lebonyolításhoz?

Ezzel foglalkozzanak a többiek, én egyelőre a következő meccsre koncentrálok. Nem fogunk kiengedni. Szeretnénk megismételni a tavalyi teljesítményünket, hiszen az a szép, ha egy csapat veretlenül tud végigmenni egy sorozaton.

Nem tart attól, hogy ezzel a középdöntő már kevésbé lesz érdekes, elveszhet a motiváció?

Nem, nem, tudjuk nagyon jól az elmúlt két évből, hogy minden meccsért meg kell küzdenünk, és így is lesz.

Az utolsó csoportmeccset a Sävehof ellen már az új csarnokban, az Audi Arénában rendezik.

Szerintem felejthetetlen élmény lesz, egy csodálatos arénában. Már alig várjuk, hogy ott játszhassunk!

A győri csarnok lesz a magyar válogatott otthona a decemberi Európa-bajnokság csoportkörében is.

Remélem, akkor is sok-sok örömteli pillanatot élhetünk át az új csarnokunkban.