Matthäus még optimista

Kenesei büntetőből lőtt gólja a vezetést jelentette ugyan, de a walesiek két perc múlva egyenlítettek, majd Lőw óriási hibája után (a magyar hátvéd nemes egyszerűséggel kiugratta Earnshaw-t) a győzelmet is megszerezték. A Fehér Miklós emlékének szentelt mérkőzésen: Magyarország–Wales 1:2. nb1.hu-felvételA futballisták szerencsére hamar lehiggadtak, és a mérkőzés után a magyarok már mosolyogva ácsorogtak a csapat busza körül. Még Szabics is, akinek szerdán – fogalmazzunk finoman – nem ment a játék (ennek ellenére őt ostromolták leginkább az aláírásgyűjtők). Utolsóként Matthäus érkezett. A szövetségi kapitány fáradt volt, de ő sem tűnt kifejezetten csalódottnak.

Mivel magyarázza a meccs ideges légkörét és a lefújás utáni kakaskodást?

Semmi különös nem történt. Elismerem, hogy nem volt a legsportszerűbb mérkőzés, s hogy az indulatok valóban átléptek egy bizonyos határt, de szerintem az adott helyzetben ez érthető volt. Senki sem szeret veszíteni.

Még akkor is érthetőnek tartja a játékosok magatartását, ha egy barátságos, tét nélküli meccsről volt szó, amelyet ráadásul Fehér Miklós emlékének szenteltek?

Erre csak azt tudom válaszolni, hogy mindez benne van a pakliban, ha futballról van szó, függetlenül attól, hogy emlékmeccs-e vagy sem. Fehér Mikinek nagyon sok barátja volt a válogatott játékosok között, ezért pszichikailag különösen nehéz volt játszaniuk az ő emlékére rendezett mérkőzésen. A találkozó előtt az öltözőben mindenki róla beszélt. Ennek ellenére az a véleményem, hogy nem volt rossz meccs. Kikaptunk ugyan, de ami a játékunkat illeti, nem lehet különösebb okom a panaszra. Aki pályára lépett, az becsülettel harcolt, és látszott a fiúkon, hogy igyekeznek. A meccs nem úgy indult, hogy vereség lehetne belőle, gólhelyzeteink is voltak, csak aztán jött egy szerencsétlen mozdulat, amivel helyzetbe hoztuk az ellenfelet, s a walesiek ezt ki is használták. Ilyen a futball. Közhelyesen hangzik, de tanulni kell a hibákból.

Amikor decemberben átvette a magyar válogatott irányítását, a 2006-os németországi világbajnokságra való kijutást jelölte meg célként. Azóta túl van egy ciprusi tornán (a döntőben 0:3 a románok ellen) és egy vesztes hazai bemutatkozáson. Még most is optimista?

Három olyan csapat – Horvátország, Bulgária és Svédország – van a selejtezőcsoportunkban, amely kijutott az idei Európa-bajnokságra. Ez is azt jelzi, hogy nem mi leszünk a sorozat esélyesei. De addigra remélhetőleg már lesz egy markáns arculata a csapatnak. Én mindenesetre az eddigi meccsek után is optimista vagyok. (jgj)