Marchei és Hotárek: bátorság és bizalom

BŐD TITANILLA

Mindketten letették már a névjegyüket a műkorcsolya világában. Valentina Marchei tíz éven át versenyzett az egyénizők között, legjobb eredménye egy Európa-bajnoki negyedik hely volt.

Ondřej Hotárek szintén egyénizőként kezdte, még cseh színekben, de hamar váltott párosra, majd már Olaszországot képviselve Stefania Bertonnal az oldalán Eb-bronzéremig jutott.

A Berton, Hotárek kettős azonban nyáron felbomlott.

Valentinával

minden más

Az elképesztő történetnek ez az egyetlen pontja, amely nem igazán lenyűgöző, s amelyről nem ismertek a részletek. Egyik résztvevő sem beszél róla – Stefania Berton egy szűkszavú közleményben tudatta, hogy csak a sajtóból értesült róla, egykori partnere mással folytatja.

Hotárek is úgy irányít minden beszélgetést, hogy a szakítással kapcsolatos kérdések fel se merüljenek – csak annyit jegyez meg, Valentinával „minden más”.

„Két dolog volt fontos az új partneremnél, az egyik, hogy jól tudjon ugrani, a másik, hogy versenyző típus legyen” – magyarázta Stockholmban a brünni születésű Hotárek. Az első feltétel Valentina egyénizős múltjából fakadóan adott volt, s az energikus olasz lány mindig is arról volt ismert, hogy téthelyzetben még jobban odateszi magát.

Felugrani egy vonatra

Marcheinek korábban csak minimális tapasztalatai voltak a párosról – jó barátjával, Brian Joubert-rel volt egy közös gálaszámuk. Ezért is hitték sokan, hogy majd együtt folytatják: Joubert többször hangoztatta, szeretné kipróbálni versenyszerűen is a párost. A Marchei, Hotárek duó összeállása azonban mindenkit meglepett.

„Nem volt semmi komolyabb oka, mint az életben a legjobb dolgoknak általában. Ez olyan, mint amikor felugrasz egy vonatra, amelyről nem tudod, hogy hová visz. Az is segített, hogy tudtam, ha nem tetszik, akkor bármikor leugorhatok róla” – magyarázta már a stockholmi Európa-bajnokságon a 28 éves Valentina Marchei.

Eleinte az egész csak játék volt. Marchei és Hotárek ugyanazon a milánói jégpályán edzett, és Hotárek formában akart maradni.

„Azt mondtam, szívesen segítek neki, gyakorolhatja velem az emeléseket. Eleinte azt hittük, hogy csak gálákon fogunk együtt fellépni” – idézte fel a kezdeteket Marchei. A szezon elején még úgy gondolta, folytatja az egyéni karrierjét (is), meghívást kapott két Grand Prix-re is, amelyeken részt akart venni.

Közös öröm,

közös bánat

Ezután azonban ráérzett a páros műkorcsolyázás ízére. „Egészen új élmény, hogy mindent megosztunk egymással. Ezáltal az egész sokkal felfokozottabb. Egyénizőként az embernek önzőnek kell lennie. Most ketten vagyunk, közös az öröm, közös a bánat. Ha egy show-ban egyedül lépek fel, már furcsa egyedül lenni a jégen, mintha egy részem hiányozna” – hangsúlyozta Marchei.

Nem minden egyéni korcsolyázó tud alkalmazkodni ahhoz, hogy nem elég, ha ő maga tökéletesen teljesít, a partnerének sem szabad hibáznia, Marchei azonban új motivációt és inspirációt talált abban, hogy már nem róla szól minden.

„S még egy nagyon fontos dolog: megengedtem magamnak, hogy hibázzak. Eleinte mindent tökéletesen akartam végrehajtani, mert tudom, hogy képes vagyok rá. De éppen akkor ott volt velünk az 1980-as olimpiai bajnok, a brit Robin Cousins, és azt mondta, túl szigorú vagyok magamhoz, és a saját magam helyzetét nehezítem meg ezzel. Elfogadtam, hogy ronthatok is, és azóta minden könnyebb.”

Nem véletlen eredmény

A stockholmi Eb-n a páros a rövidprogramban és a kűrben összesen egyszer hibázott – a kűrben Valentina egyik ugrása a kombinációban csak szimpla lett. Ezt az egy apróságot leszámítva azonban kihozták magukból a maximumot, és már a rövidprogramot követően a negyedik helyen álltak, noha csak dupla pörgetett emelésük van. (A mezőny 14 párosából 9 triplát mutatott be.)

„A pörgetett emelést talán a legnehezebb megtanulni egy volt egyéniző lánynak. Egész életében arra kellett ügyelnie, hogy függőleges testhelyzetben legyen, amikor bepörgeti az ugrásokat. Erre most valaki ferdén feldobja őt három méter magasba, és úgy kell csinálnia három fordulatot. Ez nem egyszerű” – mondta Ondřej Hotárek.

Edzéseken már gyakorolják a tripla pörgetett emelést is – még sisakban és könyökvédőben –, de a versenyprogramba még nem akarták besorolni. „Ez nemcsak nehéz, hanem veszélyes elem is. Ha erre figyeltünk volna, a többire nem jutott volna elég energiánk” – tette hozzá Hotárek.

A stratégia kifizetődött: Marchei és Hotárek végre tudta hajtani azt, amit edzéseken, prezentációban, interpretációban pedig a mezőny egyik legkifejezőbb párja voltak. Mind a rövidprogramban, mind a kűrben, mind összesítésben a negyedik helyen végeztek. „Néhányan úgy fogalmaztak, a negyedik helyen találtuk magunkat. De ez nem véletlen eredmény volt. Csak azt csináltuk, amit mindennap a tréningeken” – hangsúlyozta Hotárek.

A páros kisebb versenyeken már állt dobogón: a zágrábi Golden Spinen másodikok, a Varsói Kupán harmadikok lettek, az olasz bajnokságot megnyerték.

Az a kéz mindig ott van

Négyéves ciklusban gondolkodnak, a cél természetesen a pjongcsangi olimpia. Van, amiben már most is felvehetik a versenyt a legjobb párokkal – mivel mindkettőjüknek van egyéniző múltja, kűrjükbe szólóugrásként a tripla lutzot sorolták be. Ezzel Stockholmban 7,30 pontot szereztek – míg más párok a dupla axellel 4,30, a tripla salchowval 5,40 pontot gyűjtöttek.

A tipikus pároselemeken azonban még értelemszerűen dolgozniuk kell. A dobott ugrásaik már most nagyszerűek, az emelések még lehetnek nehezebbek, és a forgásokon is csiszolniuk kell még.

„Nagyon megszenvedtünk az egymás melletti forgással, hogy egyszerre menjen, és még így sem vagyunk mindig szinkronban. Valentina számolja a fordulatokat, nekem ez sose ment, nagyjából másfélnél elvesztem a fonalat” – mondta Hotárek.

Marcheinek a hétköznapi életben tériszonya van, de a jégen ezt le tudja küzdeni: „Nem tartom magam bátornak, általában nem nézek le az emeléseknél. Ez nem bátorság kérdése, hanem a bizalomé. Nem érzek félelmet, mert maximálisan megbízom Ondrában.”

A kűrjükben lévő lasszóemelés közben Valentinának „a semmibe” kell hátradőlnie. „Nem látja, hogy hová dől, egyszerűen meg kell bíznia bennem annyira, hogy tudja, mindig ott lesz a kezem, és nem ejtem le” – tette hozzá Hotárek.

„De az a kéz mindig ott van – emelte ki Marchei. – Volt sok csúnya esésünk, de Ondra mindig engem védett. Ő meg tele volt kék-zöld foltokkal. A barátnője, a jégtáncos Anna Capellini egyszer meg is kérdezett: Vale, te tényleg korcsolyázol Ondrával, vagy titokban kickboxoltok?”

Nincsenek korlátok

Bár Ondřej Hotárek már kilenc éve párosozik, új partnerével rögtön leszögezték, ez nem „mester és tanítványa” viszony. „A kűrünkben egy kicsit megjelenik ez a motívum, hiszen a La Stradára futjuk. Korábban sosem láttam a filmet, de most természetesen megnéztem. Egy kicsit magunkat fedeztem fel benne, de persze én nem vagyok olyan gonosz Valentinával, mint a filmbeli Zampanó Gelsominával” – nevetett Hotárek.

„Soha nem gonosz velem – szögezte le Valentina, de aztán kacagva hozzátette, vannak napok, amikor semmi nem jön össze az edzésen. – Amíg egyedül korcsolyáztam, ilyenkor a fal felé fordultam, és sírdogáltam egy kicsit, de most Ondra rám szól: Nehogy sírva fakadj itt nekem!”

Marchei kiemeli, csodálja partnerét, hogy Eb-érmes létére megvolt benne az alázat egyet visszalépni: „Nem szégyellte, hogy a nulláról kezdünk. Mindenben segített, mindent elmagyarázott.”

Amikor együtt kezdtek korcsolyázni, az edzőik őrültnek tartották őket. Ezt a véleményüket most is fenntartják, s maguk a korcsolyázók sem tiltakoznak ellene. Stockholmban azonban bizonyították, a projektnek van jövője. Ahogy Valentina Marchei megfogalmazta: „A korlátokat csak a kívülállók látják. Mi ketten tudjuk, hogy nincs határ.”