Magyar csalódások a bonyodalmak olimpiáján Montrealban

Pénzügyi csőd, szervezési gondok és doppingbotrányok juthatnak eszünkbe az 1976-os montreali nyári olimpiáról, de amellett az afrikai országok bojkottja vagy a kevés magyar arany is hívószavak lehetnek.

Montreal 1970-ben Moszkva és Los Angeles előtt nyerte meg az olimpia rendezésének jogát, és ekkor még bizonyára a szervezők sem gondolták, hogy mekkora pénzügyi bukta lesz a nyári játékokból. A kanadaiak szinte felfoghatatlan mértékű költekezésbe fogtak, s záráskor azzal szembesültek, hogy közel egymilliárd dolláros számlát kellene kifizetniük, ami a tervezett összeg nyolcszorosa volt. A helyi lakosoknak húsz éven át speciális olimpiai adót kellett fizetniük az adósságok törlesztésére. A kanadaiak ráadásul a versenyen elért eredményeikkel sem vigasztalódhattak: egyetlen aranyat sem sikerült nyerniük a játékokon.

Bojkott és botrányok

A nevezési határidő lejártáig 119 ország jelezte indulási szándékát, a megnyitón viszont már csak 94, a záróünnepségen pedig csak 84 ország képviselői voltak jelen. A legtöbb távozó ország afrikai volt, ők Új-Zéland miatt maradtak távol. Új-Zéland rögbicsapata ugyanis Dél-Afrikába utazott egy bemutatóra, amivel megszegték az apartheid-bojkottot. 28 afrikai ország bejelentette, hogyha Új-Zéland marad az olimpián, akkor ők távoznak. A NOB azonban azzal érvelt, hogy a rögbi nem olimpiai sportág: Új-Zéland marad. Így az afrikai csapatok nagy része távozott, és néhányan szolidaritásból velük mentek (mint pl. Irak).

Tajvan csapatát viszont maguk a kanadaiak kényszerítették távozásra, a Kínai Népköztársaságra való tekintettel hazaküldték a sportolóikat.

De akadt másfajta botrány is: néhány nappal a megnyitó előtt kialudt az olimpiai láng egy hatalmas viharban. Az egyik hivatalnok – gondolván, hátha nem veszi észre senki a bakit – gyorsan meggyújtotta a lángot egy öngyújtóval. Persze a meghökkent szervezők azonnal eloltották a lángot, hogy a tartalékot felhasználva élesszék azt újra.

Doppingbotrányok

A montreali olimpián az NDK-ból érkező úszónők kerültek (mint később kiderült, nem véletlenül) a doppinggyanú árnyékába. Kornelia Ender vezetésével a 11 női úszószámból tízet megnyertek – nyolcat világcsúccsal. A feltűnően mély hangú keletnémet úszónő egymaga négy aranyat nyert.

Az NDK sportolói egyébként is lenyűgöző teljesítményt nyújtottak, az éremtáblázaton a szovjetek és az amerikaiak közé kerültek (az amerikaiaknak több érmük volt, de a keletnémetek hat arannyal többet nyertek). Ez volt az első olimpia, ahol az anabolikus szteroidok használatát is ellenőrizték: egy lengyel és két bolgár súlyemelőt haza is küldtek.

Magyar csalódások

A montreali olimpia annak ellenére került be a csalódások olimpiájaként a magyar évkönyvekbe, hogy a csapat ugyanannyi érmet szerzett – 22 darabot – mint Tokióban. Aranyból viszont csak négyet sikerült összehozni, ez pedig azt jelentette, hogy az 1924-es párizsi olimpia óta nem szerepeltek ilyen szerényen a magyar sportolók. Az első aranyat Magyar Zoltán nyerte, aki lólengésben diadalmaskodott. A másodikat Tordasi Ildikó szerezte tőrvívásban, aki a döntőben sérülten verte az olasz Collinót, kétórás küzdelem után. A harmadik aranyérem a gerelyhajító Németh Miklósé lett, ő a Londonban kalapácsvetésben győztes édesapját követve győzött, elsőre dobott fantasztikus világrekorddal.

A negyedik arany a vízilabda-válogatotté, amely óriási fölénnyel nyerte a tornát. A Csapó Gábor, Cservenyák Tibor, Faragó Tamás, Gerendás György, Horkai György, Kenéz György, Konrád Ferenc dr., Molnár Endre, Sárosi László, Sudár Attila dr., Szivós István dr. összetételű csapat menetelése máig legendás. A csapat sikerének értékét tovább növelte, hogy a nagy rivális Szovjetunió csak a nyolcadik lett, a csoportjából sem jutott tovább. A kanadai publikum –látva a magyar játékot – beleszeretett a pólóba: „Go! Go! Faragó!” – zengett a lelátón.