Közeledik a Wenger-éra vége?

Sokak szerint a Wenger-éra mélypontjára zuhant le az Arsenal a müncheni 1:5 után, és kis híján a Napoli is nagy zakót kapott Madridban a Realtól.

„Sohasem láttam még csapatot ilyen rosszul játszani” – kezdte az elemzést a Bayern München–Arsenal (5:1) BL-meccs után Oliver Kahn, a bajorok legendás kapusa. Pedig nem ez volt az első eset, hogy az Arsenal belesétál egy pofonba a németek ellen: 2015 őszén, a csoportkörben ugyanez az eredmény született az Allianz Arenában, vagyis a londoniak az utolsó két müncheni meccsükön összesen tíz gólt kaptak. Ezúttal még a múltkorinál is rosszabb volt a helyzet: ha Ospina nem véd fantasztikusan, az Arsenalt még ennél is jobban kiüthették volna, a Bayern utolsó gólja előtti könnyed játszadozás szinte már cicázásnak tűnt.

Az 1:5 azt jelenti az Arsenal számára, hogy a klub alighanem sorozatban hetedszer is a legjobb tizenhat között kénytelen búcsút inteni a Bajnokok Ligájának. Hogy ezekben az években mely csapatoknak sikerült az a bravúr legalább egyszer, hogy a legjobb nyolc közé bejussanak? A sztárcsapatokon kívül is hosszú a lista: Wolfsburg, Monaco, Málaga, Galatasaray, APOEL, Tottenham, Benfica, Marseille, Sahtar, Schalke. A mérkőzés után az angol sajtó és az angol futball egykori jeles képviselői szinte kész tényként kezelték, hogy ez olyan sokk volt az Arsenal számára, amelyet követően világos, nyártól új időszámítás kezdődik a klubnál. Arséne Wenger nélkül. Aki mellett – úgy fest – elszaladt az idő.

Könnyen az Arsenal sorsára juthatott volna a Napoli, amely „csak” 3:1-es vereséget szenvedett a Bernabéuban a Real Madridtól. Pedig ígéretesen indult a meccs az olaszok számára, Insigne szemfüles, harminc méterről a kapuba csavart gólja akár önbizalmat is adhatott volna a Napolinak. Csakhogy az olaszokat teljesen megbénította a Real Madrid agresszív letámadása, Hamšíkék – különösen az első félidőben – csak nagy kínok közepette tudták eljuttatni a labdát a félpályáig. Ha a madridiak egy kicsit jobban koncentrálnak (vagy C. Ronaldo formában lenne), a továbbjutás már az első meccsen eldőlt volna.

„A San Paolo maga a pokol lesz a Madrid számára” – mondta a meccs után Maurizio Sarri, az olaszok edzője, és egyelőre, úgy tűnik, ez a legnagyobb esélye a Napolinak: a félelmetes szurkolótábor, a petárdák és a füstbombák. Tegyük hozzá: abban mindkét edző egyetértett, hogy a Real Madrid hosszú hónapok után a legjobb teljesítményével rukkolt elő, az olaszok viszont ennél tudnak többet is, a sztárjaik közül Hamšík és Mertens kimondottan gyenge teljesítményt nyújtott. Miközben a hajszálpontos Kroos és a hatékony (bár kissé alattomos) Casemiro hasított a középpályán, addig az olaszokból pont az hiányzott, amire ezen a meccsen a legnagyobb szükség lett volna: a bátorság és a vagányság. Talán majd otthon – s ezzel ugyanoda jutunk, a San Paolóhoz, a Napoli egyetlen esélyéhez. (Statisztikai remény az olaszoknak: a Real hatszor nyert odahaza 3:1-re a nemzetközi kupák kieséses szakaszának odavágóján, de csak kétszer jutott tovább.)