Kós Hubert vb-ezüstöt nyert a Duna Arénában, Szabó Szebasztián 4. lett

Bő két éve, a nagymedencés világbajnokság után a Duna Arénába toppanva ismerős látvány fogadott: a legmagasabb szintű kényelem és kiszolgálás mind a nézők, mind a média munkatársai számára. Lépten-nyomon szervezők és önkéntesek, akik kérés és kérdés nélkül útbaigazítanak, megmutatják a járható vagy éppen a versenyzőknek fenntartott útvonalakat, előzékenység és csupa készség mindenki.

Amit szokni kellett, az a 25 méteresre lerövidített olimpiai medence látványa: valószerűtlenül kicsinek tűnik a lelátóról a táv. „Cserébe” viszont nagyon hangulatos a dobogóhoz vezető út, amelyet a Lánchíd embernagyságú makettjei között tehetnek meg az érmesek. 

Szurkolóból ugyanakkor még negyed órával a délutáni program rajtja előtt sem volt túl sok a nézőtéren, pedig a keddi nyitónap is remek eredményeket hozott: összesen hétszer dőlt meg a világcsúcs a Duna Arénában.

Szerdán ermészetesen mindenki a második döntőt várta. 100 m háton Kós Hubert úgy állhatott fel a rajtkőre, hogy a korábbi előfutamban és a középdöntőben is országos csúcsot úszott, és – nem mellékesen – a legjobb idővel került a fináléba. 

A mintegy 2/3 ház a női m 100 hát döntőjével melegíthetett be, hogy aztán Kós bevonulásakor a nap folyamán először úgy istenigazából kieressze a hangját. Komolyabb drukkerhada még a lengyel riválisnak, Stokowskinak volt, akit rendes skandálással bíztattak honfitársai. „Hajrá, Hubi”, sikította bele a rajt előtti csendbe egy vékony hang, majd elkezdődött az alig 50 másodperces szurkolás. Az utolsó 25-ön tombolt a lelátó, de a célba 3 századdal később bírta csak berepíteni Kóst az orosz Miron Lifincev mögött. 

„Három század az három század, de az olimpiát én nyertem, és nem adnám vissza azt aranyat a mostaniért. Háromszor javítottam meg az időmet, jól úsztam. Megpróbáltam mindent beletenni a döntőbe, ami sikerült is, de most volt egy nálam jobb. Az élet néha ad, néha elvesz. Az olimpián adott, a bajnoki címet nem veszi el tőlem senki. Inkább vegyen el tőlem minél többet a sors a rövid pályás vb-n, ha az olimpián ad. A mostani vb előtt biztosan aláírtam volna látatlanban az ezüstöt ebben a számban” 

– kezelte teljesen a helyén a történteket Kós a mixzónában nyilatkozva, miután az első két „állomáson” angolul foglalta össze érzéseit. 

„A három század miatt nem vagyok mérges, junior koromban volt olyan, hogy ilyen hátránnyal csak a 9-10. helyen végeztem a vb-ken. Ráadásul most még van egy számom, ahol aranyat is nyerhetek, de ha nem sikerül, akkor sem dől össze a világ. Ez minden hazai úszó számára az a verseny, amit ki kell élvezni, mert ritkán adatik meg a lehetőség a Duna Arénában vb-érmekért úszni” 

– tette hozzá Kós, akit a szervezők már hajtottak az öltözőbe, hogy időre elkészüljön a díjátadóra.

Szabó negyedik helye

A himnuszok meghallgatása és Kós újabb megünneplése után kicsit mindenki szusszanhatott: magyar érdekeltség nélküli középdöntők következtek. 

A (hang)erőgyűjtés jól sikerült, az 50 m pillangó döntőjére érkező Szabó Szebasztiánt újfent hatalmas üdvrivalgás fogadta. A magyar úszó ugyan nyolcadikként került csak be a fináléba, ám a kis túlzással „tüsszentésnyi” távon bármi megtörténhet, mint ahogy meg is történt: elképesztően izgalmas bő 21 másodperc után a nyolcason hajtó Szabó Szebasztián éppenhogy csak lemaradt a dobogóról, negyedikként zárt. A svájci Noé Ponti pedig másodszor is megdöntötte a világcsúcsot, 21,43-ről 21,42-re faragta le keddi időeredményét. 

A mixzónába besétáló Szabó Szebasztián arckifejezését nézve nem volt kérdés, hogy sokkal inkább örömmel vette a negyedik helyet, semmint csalódott lett volna, hogy nem fért be az éremszerzők közé. 

„Ha egy picivel gyorsabb vagyok, az sem lett volna elég, mert mindhárom dobogós ideje világcsúcs lett volna még két hónappal ezelőtt. Nem hittem volna, hogy idáig fejlődhet ez a szám, ezek az idők már gyorsúszásban is jónak számítanának” 

– szögezte le Szabó. 

A vajdasági származású úszó elmondta, nagyon feküdt számára a nyolcas pálya: 

„Ha jobbra néztem, ott nem volt senki, koncentrálhattam a tempómra. Ez nagyon fontos, mert amikor nyolc ember csapkod összevissza egy ilyen rövid távon, minden megtörténhet. Nagyon örülök a negyedik helynek. Bár mindig úgy indulok neki egy számnak, hogy meg akarom nyerni, ennek most nem volt realitása.” 

A 28 éves sportolónak a tavalyi éve gyengébbre sikerült, így most duplán örül, hogy végérvényesen maga mögött hagyta a rosszabb formát. A lendületet pedig kihasználhatja fő számában, 50 m gyorson is. 

„Úgy láttam, hogy a pillangón erősebb volt a mezőny, mint gyorson lesz. De nem akarok semmit elkiabálni, először a döntőbe jutást kell kiúsznom” 

– tette hozzá Szabó, azt is elárulva, a váltók összetételéről csak csütörtök este fog dönteni a szakmai stáb.

Még egy 7. hely

A szerdai versenynap magyar érdekeltségű zárásaként az is kiderült, Késely Ajna a végső hetedik zárta a 800 m gyorsot. Ebben a számban az időeredmények alapján állították össze a futamokat. A 23 éves magyar versenyző az egyik lassabb délelőttiben kapott helyet, amit meg is nyert, az esti gyors versenyen viszont ketten is rosszabb időt úsztak nála, így összesítésben a hetedik lett. 

Orosky Tamás, Duna Aréna