Komáromi kupaezüst, emberfeletti teljesítménnyel

OROSKY TAMÁS

Az MBK Rieker Com-Therm ugyan nem tudta megismételni 2013-as bravúrját, amikor elhódította a trófeát, de a mostani kupaezüstjéről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.

A csapat tartása

Három nap alatt három meccset lejátszani még teljes kerettel sem egyszerű, a komáromiak viszont eleve három sérülttel (Kozlík, Stojanov, Maslík) vágtak neki a Szlovák Kupa küzdelmeinek. Ehhez jöttek még influenzás megbetegedések, TJ Bannister sérülése a fináléban, így a Halada, Bilic, Jankovic trió közel negyven perceket töltött a pályán.

Ráadásul a lévaiak elleni negyeddöntőben (111:92) és a besztercebányaiak elleni elődöntőben is (96:87) többször voltak olyan szakaszok, amikor 10-nél is nagyobb ponthátrányban elúszni látszott a továbbjutás. „Ilyen meccseket megfordítani csak olyan gárda tud, amelyben óriási a csapatszellem. Azokban a pillanatokban, amikor már úgy éreztük, nincs több erőnk, valaki mindig továbblendített minket” – elemezte a pályán történeteket Miljan Csurovics vezetőedző.

Hihetetlen atmoszféra

A mindig is lelkes komáromi közönség hétvégi „teljesítményét” figyelembe véve ez nem is történhetett másképp. A fantasztikus szurkolás, a szűnni nem akaró dobolás és biztatás mellett a játékosoknak gyakorlatilag nem volt módjuk elcsüggedni. „Mindenképpen a szurkolóknak köszönhető, hogy eddig eljutottunk. A döntőben is olyan atmoszférát teremtettek, hogy új erőre kaptunk. Ezt máshogy nem is lehetett volna véghezvinni, csak az ő segítségükkel, kihozták belőlünk a tényleg utolsó erőtartalékainkat” – mondta lapunknak Ján Kratochvíl, a komáromiak cseh csapatkapitánya.

A kiegyenlített első félidő után (46:49) ugyanis megmutatkozott az Inter bővebb kerete és az, hogy a pozsonyiak jóval kisebb erőkifejtéssel (97:64 Karlovka, 101:60 Svit) jutottak a fináléba, így ászaik aránylag sokat pihenhettek. A harmadik harmad végére 21 pontosra növelték az előnyüket a pozsonyiak, lényegében eldöntve a meccset.

Nem adták fel

Letargiába zuhanás vagy az ellenféllel való foglalkozás helyett azonban továbbra is teljesen pozitív légkör uralkodott a telt házas csarnokban (a szpíker például egyetlenegy aszsziszt szerzőjét említette név szerint az egész meccsen: az első sikeres támadásvezetését maga mögött tudó 19 éves irányító, Matúš Jurčina önbizalmát növelve). Amikor mínusz tízre feljöttek a komáromiak a 35. percben, a lelátó tombolt, és ugyan igazán reális lehetőség nem adódott a fordításra – annak ellenére sem, hogy a legvégén hat pontra is lecsökkent az Inter előnye –, az utolsó percekben zúgott a „Szép volt, fiúk!”

150 százalék

„Én a lehető legtöbbet beleadtam ezekbe a meccsekbe, rettentően meg szerettem volna nyerni a kupát. 150%-ot próbáltam teljesíteni, de ez az egész csapatról elmondható. Sőt, az edzőről, a klubvezetésről és a drukkerekről is – nyilatkozta az Új Szónak Filip Halada, a komáromiak legenergikusabb kosarasa, aki a 87:80-as vereséget követően elsírta magát. – Egy elveszített finálé mindig sokkot jelent, de azért szép a második hely is, figyelembe véve azt, mennyi sérültünk volt. Már most is tudok neki örülni, még ha kicsit könnyeztem is előbb. Megyünk tovább, a playoffban is jók akarunk lenni.”