Kíváncsi vándormadár

Szívesen cseréli a klubokatTASR-felvétel Egy évnél tovább sehol sem bírja ki. Csupán legelső brazil klubjában, a Jundialban játszott három kerek esztendőt. Utána ahány versenyidény, annyi megálló. Alessandra Santos de Oliviera világ-klasszis center, koraősztől a kétszeres Euroliga-győztes rózsahegyi csapat ponterős játékosa. Egy centi híján két méter, s december elején lesz huszonnyolc éves.

Női kosárlabdában olyan csillagnak számít, mint a fociban egykoron Pelé, vagy napjainkban Ronaldo. Szeptemberi érkezése után megkérte a sajtó munkatársait, hogy őt is csak Alessandrának hívják, szólítsák. Szerdán is pályára lépett a Pécs elleni Euroliga-mérkőzésen, s a nagy kosár alatti tumultusokban élte ki magát igazán. Sok-sok párharcban fizikai erejét is remekül használta ki, magassága pedig eleve előny a pályán. Ha egy kis rést észlel, máris megcélozza a kosarat, és gyakran betalál. Mert ez a dolga, ezért szerződtette titkolt, de aligha kevés pénzért a szlovák bajnokcsapat. Nincs számára elveszett labda, feldobásra érett helyzetekben is megkaparintja. Aztán feláll vagy továbbfut, és széles mosoly ül az arcára, mintha semmi sem történt volna.

Alessandra vidám vándormadár a kosarak alatt. Kilencven óta a Ružomberok a tizenkettedik klubja. Hat brazil együttes után az olaszországi Comóban, ezt követően Messinában légióskodott, majd három évet az amerikai profi ligában (WNBA) töltött. Washington, Indiana és Seattle után kötött ki a szlovák női kosárlabda fellegvárában. És jól érzi magát, a légiós társaság ponterős húzóembere lett. Meglepte a liptói emberek közvetlensége: „Sokkal derűsebbek, barátságosabbak, vendégszeretőbbek, mint Olaszországban tapasztaltam. Amikor a városban járkálok, integetnek, üdvözölnek, sokan beszélni akarnak velem, de mondandójukból csak keveset értek. A nyelvismeret hiánya egyelőre gondot okoz. Szeretnék megtanulni szlovákul, megismerni az ország történelmét. Olyan kisvárosba kerültem, amely brazíliai szülőhelyemre emlékeztet. Száznegyven kilométerre fekszik Sao Paulótól, s nagyon hasonlít a liptói környezetre. Tetszenek a környező hegyvonulatok is, a természet közelsége. Van egy olasz barátnőm, aki megkérdezte tőlem, miért jövök éppen Szlovákiába. Ugyanazt mondtam neki, mint azóta sokszor: szeretem a változatos életet, szívesen cserélem a klubokat, hogy minél több embert megismerhessek, s velük együtt egy-egy ország múltját is. Nem, én nem féltem ideigazolni. Hejková edzőnő személye sokat nyomott a latban. Ismertem már a nemzetközi porondról, s nagyon kíváncsi voltam, milyen lesz vele együtt dolgozni. Nos, most itt az alkalom.”