Kevés néző, kis foci?

Évtizedek óta beszélnek a magyar futball problémáiról, keresik rá a megoldási lehetőségeket, vége-hossza nincs az ötleteknek és elméleteknek. Azonban időről időre kiderül, hogy a magyar foci szereplőinek fogalmuk sincs a valóságról. Pedig önismeret, pontos diagnózis nélkül a magyar futball sosem fog elindulni a fejlődés útján, csak járkál körbe-körbe. És zsolozsmázza a maga közhelyeit.

Itt van például Véber György. A tréner két héttel ezelőtt szokatlanul őszinte monológgal állt elő a Puskás–Mezőkövesd meccs után. „Alkalmatlanok az élsportra ezek az emberek” – mondta egy helyütt vigyázatlanul, Harsányi nevű csatára kapcsán pedig nyomdafestéket nem tűrő szavakat használt (tegyük hozzá, érthetően).

Azóta az Origo készített vele interjút, amelyben ismét mondott fontos dolgokat, elhagyta a száját azonban egy olyan orbitális butaság, amelyet fiatal magyar fociedzőktől nem először hallunk. Nem járunk közéjük, valószínűleg két fröccs mellett, egymást erősítve találták ki ezt az önigazoló gondolatsort. „Mi, magyar edzők szakmailag lehet, hogy többet tudunk, mint a topedzők” – jelentette ki Véber (korábban Csertői Aurél fogalmazott úgy, hogy simán tudná irányítani a Barcelonát). Hogy miért? Mert a Bayernnél, Real Madridnál, Barcelonánál hatalmas stábok segítik a tréner munkáját, aki ráadásul nem is vesz részt minden edzésen, „csak az irányelvet szabja meg”.

Elképesztő. Mintha Guardiola vagy Mourinho ajándékba kapta volna az állását (plusz Ronaldót és Messit). Hogy Guardiola (Véberrel szemben) milyen karriert futott be nemzetközi szinten játékosként? Hogy Mourinho milyen tudatosan készült, ugyancsak a kőkemény profivilágban a trénerkedésre? Nem számít – csak a magyar futballedzők frusztrációja számít. Hogy minálunk göröngyös a pálya, a fizetések késnek, a játékosok pedig képzetlenek. (Vajon miért is? Nem a magyar futballedzők miatt?)

A valóság meghamisításának, az ok-okozati viszonyok felcserélésének tökéletes példája volt a DVSC–ETO (2:2) rangadó hajrájában lelkendező kommentátor, Faragó Richard levezetése is. Az egyébként tisztességes Faragó azon polemizált, hogy a kiváló mérkőzés (khm, khm) összefüggésben áll a nézőszámmal. Ha bárki is félreértené, Faragó arra célzott, hogy a magasabb nézőszám „olyasmit is előhoz a fiúkból”, amit egyébként nem látunk mindig tőlük. (Nevezzük ezt, Puskás után szabadon „kevés néző, kis foci” elméletnek.)

Amúgy azért ez vicc. A logika ez esetben éppen fordított. A fiúk általában semmit sem húznak elő a tarsolyból, az NB I-es meccsek látogatottsága pedig (sok egyéb ok mellett) ezért is zuhan. Tegyük hozzá: a profi futballista azért kapja a pénzét, hogy mindig a maximumot hozza ki magából, edzésen, üres lelátók előtt, bajnoki rangadón vagy a Camp Nouban. A többi duma, arra jó, hogy mentséget találjunk rá, miért játszanak éppen botrányosan.

Lassan „futballmagyarrá” válik José Gomes, a Videoton edzője, aki úgy fél a felelősségtől, mint a tűztől. „Nem hiszem, hogy rosszul készítem fel a Videotont” – mondta a portugál tréner, miután csapata 3:1-re kikapott Kecskeméten. Pedig aligha túlzás: Gomes kerete a legjobb az NB I-ben, a klubvezetők pedig ideális viszonyokat teremtenek az eredményes futballhoz. Ehhez képest a fehérváriak az utolsó kilenc bajnokijuk közül csak egyet nyertek meg. Nyilván erről sok mindenki tehet, kivéve Gomest.

S még mielőtt megfeledkeznénk a nagy rangadóról: a Ferencváros 2:1-re győzött Újpesten. Nagy szerencsével, amelyet Thomas Doll sportszerűen el is ismert a mérkőzést követően. A sajtó szerint „kiváló” összecsapás volt, a végén a szokásos balhéval. Az újpesti drukkerek egy csoportja nehezen viselte a vereséget, a saját szektorában tört-zúzott (az okozott kár közel egymillió forint), de a Ferencváros is kap majd számlát drukkerei tevékenysége miatt. Fellépett a rendőrség is, ráadásul ezúttal nem csak a szurkolók veszítették el a fejüket. Szemtanúk egybehangzó állítása szerint a meccsről eltiltott Kabát Péter az öltözőfolyosón provokált balhét, s majdnem összeverekedett Muhamed Besiccsel, a Fradi bekkjével.

Ez van.