Ketten a bajnoki címért?

A kék-fehérek sokáig álltak a tabella élén, de végül a Fradi megelőzte őket A rajt előtt sokan a Várszegi Gábor érdekeltségébe tartozó együttesek (FTC, MTK) páros versenyét prognosztizálták az elsőségért, s ez az előrejelzés egyelőre fényesen beválik, még akkor is, ha az Újpest utóbbi időszakban mutatott formája az élen állók számára némi nyugtalanságot okozhat. Az MTK az általánosan vártnál jobban teljesített, hazai pályán például egészen az utolsó fordulóig pontot sem vesztett, ám ekkor kikapott – éppen a Ferencvárostól. A zöld-fehérek a bajnokság és a Magyar Kupa mellett az UEFA Kupában is sokáig érdekeltek volt, sőt, Lipcsei, Dragóner, Gera, Tököli és Szűcs személyében öt játékost adtak a válogatottba.

A Ferencváros (12) és az MTK (15) kapta a legkevesebb gólt, s ez a mezőny két legrutinosabb és talán legsikeresebb szakvezetőjének (Garami József, Egervári Sándor) dicsérete is, elvégre ősi törvényt tartottak be, hátulról építették fel csapatukat. A taktikai repertoárban apró különbség, hogy míg Egervári általában négy védővel (Molnár, Smiljanic, Komlósi, Elek) küldte pályára együttesét, addig Garami pa-píron hárommal (Vukmir, Dragóner, Gyepes), a valóságban azonban ez a sor Kristonnal és Szkukalekkel ötre gyarapodott. Az MTK-ban a góllövőlistát vezető Illés (13) és a Ferenczi, Zavadszky duó (7–7) a kékek találatainak közel kilencven százalékát szerezte, míg a Fradinál a Tököli (9), Lipcsei (7), Gera (5) trió vitte a prímet a gólszerzésben.

Az Újpest a hajrára támadt fel. Miután Szabó András átvette a szakmai irányítást a felvidékről szerződtetett Molnár Lászlótól, jóval egyenletesebb produkciót nyújtottak a lilák, ráadásul a legtöbb gólt (37-et) szerezték, igaz, Kovács Zoltán (11) és Horváth Ferenc (10) „bevállalta” a gárda találatainak több mint a felét. A védelemben és kapus poszton akadtak gondok, emellett a csapat „esze”, a cseh Radek Slončík hónapokig sérült volt, de így is jónak minősíthető az Újpest szereplése, Szabó András vezetőedzőt a pletykák ellenére meg is erősítették pozíciójában.

Hasonlóan stabil a helyzete Szentes Lázárnak Debrecenben. A ‘80-as évek kiváló győri centere nem hazudtolta meg hajdani szakterületét, a támadójátékra helyezte a hangsúlyt. Amennyiben hamarabb talált volna rá a megfelelő csapatvédekezésre, néhány ponttal gazdagabban térhetett volna pihenőre a „Loki”, de az összkép így is feltétlenül pozitív. Győrben ugyancsak elégedettek a szurkolók. Bár a tulajdonos csak a dobogós helyezést tekinti elfogadhatónak, a rajt előtt sokan az alsóházba várták az ETO-t. A fiatal, 35 éves tréner, Tamási Zsolt remekül variálta az idősebb és fiatalabb labdarúgókat a csapaton belül, az pedig kifejezetten az ő érdeme, hogy Sebők Zsolt, Németh Norbert, Weitner Ádám is állandó tagja lett a kezdő 11-nek.

Még éppen a ,,vonal” felett, vagyis az első hatban található a Siófok, amely mindenekelőtt Csank Jánosnak köszönheti ezt a sikert. Csank ugyanis a kiesőjelöltből masszív gárdát hozott össze, amelynél, híven a mesterhez, első a biztonság, minden csak utána következik. Ezt a 22 kapott és a 23 adott gól is jelzi. Hiába volt azonban a kezdeti remeklés, november végére kiderült, üres a kassza, nem véletlen, hogy Csankot hírbe hozták az Újpesttel és a Kispesttel is. Négy labdarúgó (Schultz, Grósz, Pálfi, Gaál) feljelentette a klubot, a többiek ugyan kivártak, ám a végkifejlet, hogy mindenki szabadlistára került. Akiért fizetnek, mehet. ĺgy nehéz lesz megkapaszkodni az első hatban, főként, hogy a hetedik helyen a bajnoki címvédő ZTE telel.

Az a Zalaegerszeg, amely ősszel a stadionátépítés miatt (némi túlzással) egy Ikarus buszban töltötte a szezon nagy részét. A gárda bajnokijai zömét idegenben volt kénytelen lejátszani, ami eleve hátrány, s ehhez járult a rengeteg utazás, ami fásultságot és némi feszültséget is okozott. Ennek ellenére nagy meglepetést keltene, ha a Bozsik Péter által gardírozott bajnokcsapat (Keneseivel, Urbánnal, Vincze Ottóval) a soraiban nem kerülne a felsőházba.

Ezzel el is érkeztünk az alsó ötöshöz, azokhoz a klubokhoz, amelyek számára a legjobb hatba jutás helyett már csak a bennmaradás tinik reális célkitizésnek. Sopronban jelentős változásokat indukálhat a gyatra őszi produkció miatti elégedetlenség, de a legtöbb gond a két Fejér megyei együttesnél jelentkezett. A Videoton vezetőedzője, Várhidi Péter, már az első, MTK elleni bajnoki után jelezte, nem sikerültek az erősítések, így az adott keret a kiesés ellen harcolhat majd. Tökéletesen bevált a jóslat, ám arra senki sem számított, hogy a különben is csatárhiánnyal küszködő együttesből száműzik a drákói házirend ellen társai nevében is protestáló Hamar Istvánt. Ráadásként a légiósok feljelentették a klubot, mert nem fizették ki a nekik járó összeget. A botrányos szereplés, a pályabetiltás, a többszöri pénzbüntetés után már a bennmaradás is örömet jelentene. Dunaújvárosban nemkülönben, akárcsak Kispesten, ahol már elkezdték a keret átalakítását.