Kapus a sportág királynője

Kupa és ajándékok. Koday Lívia a győztesnek járó jutalmakkal. ČTK-felvételEgy nappal az ankét eredményhirdetése előtt még sejtelme sem volt arról, hogy az Év játékosa lesz. Bombameglepetésként érte a nagy megtiszteltetés?

Azt ugyan mondogatták, hogy az első hétben leszek, de nem gondoltam a győzelemre. Mindez csak kedden dél körül vált nyilvánvalóvá, amikor egymás után hívtak a kíváncsi újságírók.

Hogyan fogadta az ankételsőség hírét?

Hihetetlennek tűnik. Valójában még most sem fogtam fel, hogy mi történt. Mindenesetre szép érzés. Sok munkát fektettem a kézilabdába. Most megtérült. Ajándék érte.

Lépésről lépésre vezetett útja a csúcsig. Kézilabdázói álmai között szerepelt az is, hogy egyszer az ország legjobbja lesz?

Nem. Ilyenre egyáltalán nem gondoltam. Akárcsak a legtöbb sportoló, én sem azért dolgoztam, edzettem, hogy megszerezzem ezt a címet. Mindig a következő mérkőzésre összpontosítok, azon szeretnék minél jobban helytállni. Annál nagyobb öröm számomra a mostani ankétgyőzelem.

Biztos pont a vágsellyei Duslo kapujában. Ugyanakkor oroszlánrészt vállalt a csapat idei, hetedik bajnoki elsőségének megszerzéséből. Kapusként mit kellett hozzátennie ehhez a sikerhez?

Végigvédtem a bajnoki döntő utolsó összecsapását, s ez már önmagáért beszél. A mezőnyben ugyanis csapatársaimnak nem ment a játék, de mindenki nagyon akart, győzelmünk a kollektív szellem diadala volt.

Vojtěch Mareš, a szlovák válogatott szakvezetője nem szokta kiemelni játékosait, ám azt elárulta, hogy az elsőszámú kapusa Koday Lívia. Nála mivel érdemelte ki a bizalmat?

Igazi mérkőzésen először a hollandiai tornán látott védeni, nekem adott a legtöbb lehetőséget. Ott is elég jól ment, bizonyíthattam eleget. Nemzetközi kupameccseinken ugyancsak megnézett, de biztosan nagy szerepe van ebben annak is, hogy klubedzőm, Darina Braunová Mareš segítőtársa a válogatottnál. Felkészültségemről, formámról tehát mindig első kézből adhatott tájékoztatást.

Nem volt nehéz dolga, mert Koday Lívia az idén rendre jó formában védett...

Leszámítva a mai gálameccset.

Pedig előtte azt ígérte, hogy komolyan készül az összecsapásra...

Posztcserés szórakoztatásnak szántuk a mérkőzést, bolondozni akartunk. Aztán a szövetség elnöke közbeszólt, s mindegyik játékos hoppon maradt, mert nem úgy melegített be, mint egy komoly találkozóra.

Csapatkapitányi szerepeket is felvállal(t). Az edzők jelölték ki, vagy a társak választották?

A válogatottnál másod-csapatkapitány vagyok. Idegenben a macedónok elleni vb-selejtezőn játszottam karszalaggal. Klubcsapatomban pedig állandó jelleggel én vagyok a csapatkapitány. A játékosok szavazásából kerültem ki győztesen. Örömmel tölt el, hogy ennyire bíznak bennem, és ezúton is köszönöm nekik. Mert jólesik.

Nyáron külföldre is kacsingatott, aztán mégis maradt Vágsellyén. Miért?

Elég sokáig úgy tűnt, hogy a székesfehérvári Cornexiba igazolok, de végül a klubok nem tudtak megegyezni. Mivel a másik kapus, Kudročová is elment tőlünk, végül maradtam. Ez az én döntésem, nem bántam meg. Ugyanolyan szerző-dést írtam alá, mint először: egy plusz egy évre szól.

Ideális kapusalkata van, száznyolcvan centi magas. Mit kellett ehhez hozzátennie, hogy a legjobb lehessen a hazai mezőny-ben?

Sokat jelent a magasság, a gyorsaságnál, a lábmunkában viszont hátrány is lehet. Nem keveset dolgozom a vágsellyei másodedzővel, Kelemen úrral, de Braunová klubedzőm is nagy hangsúlyt helyez a lábmunkára. Felemelkedésemhez nagyban hozzájárultak a speciális kapus-edzések és a jó alapok, melyeket Dunaszerdahelyen szereztem. Erre építhetett Nyitrán Danove edző. Nagyon fontos, hogy védés közben nyugodt legyek, s összpontosítani tudjak minden mérkőzésre. Mert a pszichika nagy úr, főleg a nőknél.

Koday Lívia sem kivétel?

A kapus hátrányban van a mezőny-játékosokkal szemben. Kiszolgáltatott helyzetben vagyunk a védelem mögött. Önbizalom növelő, ha a mérkőzés elején, legalább tíz percen belül sikerül egy-két jó beavatkozás.

És ha nem? Lekéreti magát a pályáról?

Észreveszi az edző, hogy mikor kell cserélni. Olyankor pihenek öt percet, az is sokat segít. Megnyugszom, és visszamehetek a kapuba.

Valamikor Dunaszerdahelyről indult, évekig a Plastikában védett, s onnan került Vágsellyére. A bajnokhoz érkezve számolt azzal, hogy ilyen magasra ível a pályafutása?

Az nagyon vonzott, hogy a Duslo hív, s újabb ambíciókkal néz a jövőbe, meg, hogy jók a feltételek. De nem úgy indultam, hogy Szlovákia legjobb játékosa legyek, arra soha nem gondoltam. És az sem fordult meg a fejemben: egyszer olyan szinten leszek, hogy a válogatottban az első kapusként számoljanak velem.

Már egyetemistaként hívták Vágsellyére. Nem bánta meg, hogy akkor nemet mondott?

Jó döntés volt, mert nem biztos, hogy úgy befejeztem volna az egyetemet. ĺgy is nehéz volt a tanulás és az edzések egyeztetése. El se tudom képzelni, hogyan győztem volna a Vágsellye–Nyitra ingázást.

Mi lesz a biológia–kémia szakos oklevéllel?

Ha abbahagyom a kézilabdát, biztosan szükségem lesz rá. Feltételezem, ha más lehetőség nem kínálkozik, akkor majd tanítani fogok.

Arról már lemondott, hogy külföldön folytassa a pályafutását?

Nehéz kérdés. Tavaly sem jött össze. Amilyen jövő vár rám, azt fogadom el.

GÁLAMORZSÁK

Koday Lívia két klubtársa is a Nyugat csapatában volt a keddi gálameccsen. FLASKA MÓNIKA válogatott szélső ott ült a kispadon, de egyszer sem tűnt fel a pályán: „Még az egyik vb-selejtezőn szenvedtem vállsérülést, így nem játszhattam. Szórakoztatni akartunk, de a show nem sikerült. Bánt, hogy nem kézilabdázhattam. Annak viszont örülök, hogy Lívia lett a legjobb kézilabdázó, megérdemelten. Elárulhatom: a meccs csak döntetlenül végződhetett, hisz látta.” HARIS KATALIN váltogatta a kapuban a sportág új hazai királynőjét, akárcsak a klubcsapatukban teszi. Inkább mosolyog, mint beszél: „Lívi már hamarabb is lejött volna, de az edzőnk visszaküldte, hadd mutasson valamit. Nem mindig zavar, ha lyukas a védelem, legalább megmutathatom, mit tudok. Azért hívtak meg a gálára, mert a másik kapus nem jöhetett el. Örültem, hogy nekem szóltak, belekóstoltam ebbe a légkörbe is.” (jmk)