Kálváriajárás után a csúcson

A futball a mindenem...TASR/EPA-felcéteAz 1997 után másodszor jutalmazott „Ronnie” az idén eddig három szaklap, az Onze Mondial, a World Soccer és a France Football elismerését söpörte be, de egyáltalán nem lenne meglepő, ha a szövetségi kapitányok őt választanák meg a világ legjobb labdarúgójának. Tegnap este lehullott a lepel arról a titokról, amely igazából már senki előtt sem titok... „Határtalanul boldog vagyok, de még nem értem az út végére. Harmadszor is szeretném megszerezni ezt a csodálatos díjat. Ezúttal azonban nem akarok öt évet várni. A futball a mindenem, s ez a hit segített át a nagyon nehéz napokon. Ma sokkal erősebb vagyok, mint 1997-ben.” – nyilatkozta az Aranylabda-szavazást követően.

És hogy mivel érdemelte ki a kitüntetést? A világbajnokságot Brazília az ő vezérletével – és a gólkirályi címet érő nyolc góljával – nyerte meg, a Real Madrid pedig nagyrészt neki köszönheti, hogy december elején a paraguayi Olimpia ellenében elhódította a Világ Kupát. Az év jelentős részét különböző okok miatt kihagyta (lábadozása, illetve az átigazolása körüli hercehurca), de ez a két esemény elég volt a négy kupát nyerő Roberto Carlosszal szembeni diadalához.

Világbajnoki cím, vb-gólkirály, vb-legjobb, Világ Kupa-győzelem, Aranylabda... Mindez azután történt, hogy úgy tűnt, lehet, hogy 23 évesen be kell fejeznie pályafutását. Kálváriája 1999-ben kezdő-dött, amikor megműtötték a jobb térdét. Hat hónappal később tért vissza az Interbe , csereként beállt a Lazio elleni kupameccsen, s hat perccel később úja megsérült a térde. Majdnem két év be telt, mire megint pályára léphetett, de izomfájdalmak és -húzódások nehezítették a dolgát. Az esztendő elején Olaszországból Brazíliába vitték, és egy nyolcfős speciális csapat (tagjai között két orvos, masszőr, táplálkozási szakértő) egy hónapon át csak vele foglakozott. Az izomsérülések elmúltak, s Ronaldónak köszönhető, hogy az Inter az utolsó fordulóig harcban volt a bajnoki címért. Ám a Roma elleni 4:2-es vereség az aranyálmok végét jelentette, a csatár sírva vette tudomásul, hogy elúszott a bajnokság.

Az idei világfesztiválon sokan féltették attól, hogy a 98-as, 3:0-ra elvesztett vb-döntő (amely előtt állítólag epilepsziás rohamot kapott, s az egyik szponzor követelésére ennek ellenére a csapatba tuszkolták) emléke zavarni fogja, no meg félti a lábát. Arról szintén lehetett hallani, hogy súlyfeleslege van, ráadásul a vébé során sérüléssel küzdött, vagy legalábbis „izomfáradtság” kínozta. Aztán micsoda pazar gólokat lőtt Kahnnak, Rüstünek és a többi kapusnak! Ronaldo lábai előtt hevert a világ. Ilyesmiket írtak és mondtak róla: „Ronaldo! Te mindennek ellenálltál, felépültél és megmutattad azt, amit négy évvel ezelőtt is megmutathattál volna.” „Szenzációs dolog, ha egy játékos, aki olyan szörnyű helyzeteken megy át, mint ő, képes talpra állni és megnyerni a világbajnokságot.”

De hogy ne legyen felhőtlen a boldogsága, arról Hector Cúper, az Inter argentin edzője gondoskodott. Valahogyan nem szimpatizált a brazillal, feszültté vált közöttük a vi-szony. És tudjuk, ha bárhol akad egy világklasszis labdarúgó, aki nem érzi jól magát az egyesületében, akkor biztosak lehetünk benne, hogy a Real Madrid lecsap rá. Bár az Inter egy hónapig halogatta a megállapodást, a Fenomeno a Bernabéuban kötött ki. Ismert dolgok...

Az talán kevésbé, hogy tizenhét és fél évesen mutatkozott a brazil válogatottban, öt esztendővel ezelőtt minden idők legfiatalabb aranylabdása volt, s már egy évvel korábban (ugyancsak a legfiatalabb kitüntetettként) megkapta a világ legjobb futballistája díját a FIFA-tól, egy esztendőre rá újra őt látták legjobbnak földkerekségünk trénerei. Hihetetlen. Ronaldo szeptemberben múlt 26 éves...

Tündöklő pályafutása során szinte minden megmozdulásával igazolta: virtuóz technikájú, káprázatos gólérzékű, egyszersmind kreatívan kombinatív, intelligens futballista. És ne feledjük: nemcsak kiváló labdarúgó, hanem emberileg is példakép lehet. Rá nem jellemző a színészkedés, életét sohasem kísérték botrányok.

A sérülések okozta sok-sok megpróbáltatás után, ilyen kevés mérkőzést játszva még senki sem nyerte el a trófeát. Csak Ronaldo. Ez is a Fenomeno rendkívüli zsenialitásáról tanúskodik. (T. V.)