Jakeš: a tízbe kerülés reális cél

OROSKY TAMÁS

Mivel lenne elégedett a Dakaron azok után, hogy tavaly a negyedik hellyel pályafutása legjobbját érte el?

Remélem, nem az akkori volt életem legeuforikusabb pillanata... Mindig van lehetőség a javulásra, legalább egy-két százalékkal. Még racionálisabban kell mennem, mint tavaly. Több mint húsz olyan motoros van a mezőnyben, akik teljesen más feltételek mellett készülhetnek, mint én, aki az ügyei 90%-át magam intézem. Így az első tízbe kerülés egy reális cél, ha pedig sikerülne a legjobb öt is, az fantasztikus eredménynek számítana.

Hetedszer vesz részt a sivatagi versenyen. Változott ez alatt a ralihoz való hozzáállása?

Az alázat továbbra is nagyon fontos egy ilyen versenyen. Az út mellett álló minden emberhez, tehénhez vagy bikához is óriási alázattal viszonyulok, mert nem tudom, mit fog csinálni a következő pillanatban. A többi tényezővel szerintem jól meg tudok birkózni. De mindig adódhat egy hiba az itinerben, megszakadhat a szatelit-összeköttetés, sok apró részletnek kell ülnie a sikerhez.

Milyen taktikával vág neki a Dakarnak?

Nincs értelme rögtön az elejétől versenyezni, mert egy-egy perc hiányozhat csak, bár tavaly épp ennyivel maradtam le a még jobb helyezésről... Nem fogok felesleges kockázatot vállalni, újra hozzá kell szoknom a körülményekhez, mert a tavalyi Dakar óta lényegében nem is ültem motoron.

A hetedik és nyolcadik, maratoni szakaszok mellett a rendezők szerint a többi etap is keményebb lesz, mint tavaly volt.

A szervezők minden évben hasonlókkal fenyegetőznek, másrészt ez a rali a legkönnyebb útvonal esetében is nagyon nehéz. Meglátjuk, hogy egyáltalán lesz-e értelme érdeklődni a hetedik és nyolcadik szakasz jellege felől, mivel a Dakar kiszámíthatatlan, az első vagy a második etapon is megtörténhet bármi. De én nagyon szeretem az ilyen kihívásokat, amiből sok lesz a bolíviai utakon, mert ott szervizlehetőség nélkül maradunk, igaz, nem is annyira a motornak lesznek megterhelők ezek a szakaszok, hanem a fáradtság játszhat nagy szerepet.

Mennyire zavarta meg az erőnléti felkészülését, hogy meg kellett operálni a vállát?

A gyógyulás ideje a hat hét helyett hat hónaposra nyúlt, így ez az időszak kiesett. Szerencsére már rendben van a vállam, még egy kicsit fájdogál néha, például amikor két és fél éves kislányom ráfekszik, de már megszoktam. Egyébként pedig jobban érzem magam, mint tavaly ilyenkor.

Ebben talán az is közrejátszik, hogy most hatodikként végzett az Év sportolója-ankéton...

Először sikerült bejutnom a top tízbe az újságírók szavazásán. A tavalyi januárom nagyon jól sikerült, remélem, az idei is ilyen lesz, és akkor talán végre olyan helyzetbe kerülök, hogy egész éves felső kategóriás sorozatban is szerepelhetek.