Horváth Róbert Tokióban is fújná a sípot a vízilabdatornán

A dél-szlovákiai sípmester játékosként szülővárosa csapatának sikereiért küzdött, katonaidejét Komáromban töltötte, a Duna-parti kollektíva egyik meghatározó egyénisége volt. Külföldön is légióskodott, Hollandiában a második ligában bajnokságot nyert és a mezőny gólkirálya volt. 2004-ben edzői és játékvezetői képesítést szerzett. Trénerként az érsekújváriak utánpótlásának képzésével foglalkozott, a bíráskodás azonban egyre inkább hatalmába kerítette. Hazai szinten a diákliga mérkőzéseivel kezdte, a felnőttek csatáival folytatta felfelé ívelő játékvezetői karrierjét. 

Nincs rangon aluli meccs
Nyolc esztendővel ezelőtt az olaszországi Riccionéban rendezett Masters világbajnokságon debütált. 
„A veteránok Európa- és világbajnokságán szereztem az első értékes nemzetközi tapasztalatokat. A bírók ténykedését értékelő megfigyelők pozitív értékelése, visszajelzései alapján egyre több lehetőséget kaptam. Természetesen az előrelépéshez továbbképzésre is szükség volt. A Referee School elvégzése újabb ugródeszkát jelentett számomra. Neveztek a 11-12 éves korosztály barcelonai pólós világfesztiváljára, a Habawabára. A veteránok csatáihoz hasonlóan azt sem tartottam rangomon alulinak, hogy a gyerekek mérkőzéseit irányítom. Szerintem minden párharc újabb és újabb tapasztalattal gazdagít. Az elmélet, a továbbképzés, a jó szabályismeret csupán az érem egyik oldala. A meccsek sokasága jó edzéslehetőségnek számít, ezért én rendre éltem a kínálkozó lehetőséggel” – ecsetelte lapunknak pályafutása alakulását a Bécsben élő sportember, aki a honi és a cseh bajnokság mérkőzésein is fújja a sípot. 

Eb, világliga...
Tavaly a budapesti rendezésű Európa-bajnokságon is bíráskodott, de a világjárvány miatt a medencék is kiürültek. Idén azonban már zajlanak versenyek. 
„A FINA maximális biztonságra törekszik. A Covid-vírus miatt kialakult európai veszélyhelyzet miatt előbb leállt, majd január elején újraindult a 2020/2021-es versenyidény. Debrecenben és Triesztben a koronavírus-járvány miatt zárt kapus meccseken csatáztak a csapatok a továbbjutásért. Ami engem illet, Debrecenben három mérkőzést, (Spanyolország–Szerbia, Horvátország–Franciaország, Magyarország–Horvátország) vezettem, a magyarok és a szerbek párharcán pedig gólbíróként működtem közre” – sorolta Horváth Róbert, aki Triesztben is gyakran volt akcióban. „A csoportmérkőzések során a Görögország–Izrael, Olaszország–Izrael és a Kazahsztán–Franciaország párharcokat vezettem, további három találkozón, valamint a bronzmeccsen videóbíróként a gyanús eseteket, a VAR-t, a magyar–holland elődöntőben pedig az időmérőt felügyeltem” – elevenítette fel az olaszországi olimpiai selejtezőt a játékvezető.

Semlegesként nehezebb
Szlovákia nem tartozik a pólós nagyhatalmak táborába. Ez a tény a játékvezetők nevezésére is rányomja bélyegét. 
„Bevett szokás, hogy a rangos rendezvényeken részt vevő együttesek mellé az adott országból bírót is neveznek. Ha nincs képviselőnk, akkor csak semleges bíróként juthatok el a világversenyekre. Nálunk a férfiak stagnálnak, négy évvel ezelőtt szétesett a jó képességű alakulat gerince. Gyors előrelépésre nem számítok. Jelenleg a zömmel 2002-es korosztályra épülő, az Európa-bajnokságon 8. helyezett női csapat az eredményesebb. Ahogy azt a trieszti szereplésük is igazolja, a világelittől még távol vannak. Az abszolút élvonalhoz tartozó Magyarország, Horvátország, Szerbia szomszédságában, közelében élek, ami nagyban hozzásegít a meghívásokhoz. A legfontosabb, hogy jól teljesítsek, s felfigyeljenek rám a LEN és a FINA tisztségviselői. Néhány hete ötkarikás évbe léptünk. Még él az esély, hogy én is ott lehetek a tokiói nyári olimpián” – értékelt, bizakodott a folytatást illetően Horváth Róbert.