Ha AusOpen, akkor Djokovics

GYÖRGY NORBERT

A hölgyeknél egyszerűbb a képlet (legalábbis annak tűnik): aki megveri Serena Williamst, az nagy valószínűséggel AusOpen-bajnok lesz. És ez még úgy is igaz, hogy az elmúlt két évben Azarenka itt, az AusOpenen szerezte meg teniszkarrierje eddigi két GS-tornagyőzelmét. Tehát a belorusz lány Melbourne-ben nagyon otthon érezheti magát. Ráadásul ebben a mostani női mezőnyben nem igazán akad más, aki éles meccsen meg tudná verni Serenát. Ő is csak ritkán, de neki itt-ott azért sikerül.

Letaszítani Serenát

a trónról

Serena Willamsnek viszont már nincs mit bizonyítania: 32 éves, toronymagasan vezeti a ranglistát, mindent megnyert, ami a teniszben megnyerhető, és egyszerűen ő a legjobb. A nagyravágyó és/vagy trónkövetelő teniszezőhölgyeknek pedig egyetlen feladat marad csupán: hogy most, pl. itt, az AusOpenen kell letaszítani a tenisz nagyasszonyát a trónról. Mert később már késő lesz.

A már említett Azarenka, a sérülés után visszatérő Marija Sarapova, az újra formába lendülő szerb Ana Ivanovics és a cseh Petra Kvitová, az elnyűhetetlen, és S. Williams-kortárs kínai Na Li, a technikai szempontból talán legtehetségesebb lengyel Agnieszka Radwanska, valamint a német lányok, Angelique Kerber vagy a tavaly wimbledoni döntőt játszó Sabine Lisicki írhat éppen tenisztörténelmet, ha tud.

Novak szereti Melbourne-t

A férfiak mezőnyében Novak Djokovics már három éve veretlen Melbourne-ben. Ez az év eleji GS-torna valamiért nagyon fekszik a szerb klasszisnak: vagy az ő formaidőzítése tökéletes, vagy a többiek ébrednek kicsit későn a téli álomból (vagy mindkettő), mindenesetre az idei AusOpenen is ő az első számú favorit. Ráadásul Novakot a US Open döntője óta senki nem tudta legyőzni. Az persze már más lapra tartozik, hogy Novak ennek mennyire örül: a győzelmek ellenére kénytelen volt lemondani a világranglista első helyéről, és a szerbek a Davis-kupa-döntőt is elveszítették a csehekkel szemben (természetesen ez sem rajta múlott).

Most mindenki arról beszél, hogy Djokovicsnak Boris Becker lett az edzője. Végül is, ha ez hiányzott a menybemenetelhez, akkor miért ne. Boris Becker amúgy nem egy pedagógusalkat (pia, nők, póker stb., persze a teniszt is magas szinten művelte, ez igaz), és kérdéses, hogy mit fog tudni hozzátenni Novak játékához. Hogy a Djokovics-klán részéről Becker szerződtetése milyen arányban volt szakmai és milyen arányban marketinghúzás, az rövidesen kiderül. Novak Djokovicsból a szlovák Marián Vajda csinált világverő játékost, ezt mindenki tudja. Teniszezőnek anno Vajda sem volt teljesen kutyaütő, de egyértelmű, hogy edzőnek (mentornak, pótpapának, vagy nevezzük, ahogy akarjuk) jobb. És biztos vagyok benne, hogy ha Novak játékával a közeljövőben valami gondok támadnának, akkor Vajda jönni fog (amúgy hivatalosan el sem ment, de tudjuk, ez is csak formalitás).

Nadal–Djokovics döntő várható

Rafael Nadal viszont nem rúgta ki a nagybácsi Toni Nadalt (miért is tette volna), ráadásul Nadal az egyetlen a topjátékosok közül, aki tudott változtatni a játékstílusán, miután belátta, hogy az a fránya térd nem fog örökké tartani. Agresszívebb lett, gyorsabb, adogatásai határozottabbak, amiből egyenesen következik, hogy Nadal játékában ugyan megnőtt a hibafaktor, de a hatékonyság is, s többek között ennek köszönhetően sikerült abszolválnia egy olyan nyarat kemény borításon, amilyet abszolvált (veretlenség, több tornagyőzelem begyűjtése, végül a diadalmas US Open-menetelés).

Nadal és Djokovics: eddig 39 tétmeccset játszottak együtt (22-17 a spanyolnak), ami abszolút rekord az open érában. A mostani erőviszonyokat elnézve meglepetés lenne, ha nem egy újabb Nadal–Djokovics döntő várna ránk két hét múlva. Már csak azért is, mert a nagyok közül csak ők ketten képesek konstans csúcsteniszt játszani. Andy Murrayról most már tudjuk, kitűnő játékos, de a sérülésből visszatérve még messze nincs optimális formában, s ő maga sem vár túl sokat az idei AusOpentől. Roger Federer pedig már egy jó ideje nem tud két top tízes játékost megverni egy tornán. Enélkül pedig nem fog menni.

A többiek pedig: az argentin Juan Martín del Potro nyert utoljára GS-t a nagy négyesen kívül (Nadal–Federer–Djokovics–Murray), 2009-ben a US Openen, ami ugye már elég régen volt. Jó hír, hogy Delpo nagy formában van: a sydney-i felvezető tornát pl. megnyerte, és nem csak ő gondolja úgy, hogy már itt lenne az ideje egy újabb nagy trófea begyűjtésének. Talán még a francia örömjátékos, Jo-Wilfried Tsonga vagy a svájci Stanislas Wawrinka (az elegáns és kíméletlen egykezes fonákjaival) szerezhet kellemes meglepetést Melbourne-ben. Illetve a már veteránnak számító, amúgy Federerrel egyidős ausztrál Lleyton Hewitt, aki a végső győzelemre talán nem, de egy-két emlékezetes találkozóra még össze tudja kapni magát. És ne feledjük, Hewitt hazai pályán fog játszani.