Gyurcsó. Három. Gólt.

KISS TIBOR NOÉ

Ünnepre készült a magyar futballválogatott Győrben, ahol a világranglista 111. helyezettje volt az ellenfél. Kuvait, amely a FIFA rangsorában Tanzánia után, Tadzsikisztán előtt posztol. Jó hangulatban kezdődött a meccs, Faragó Richard kommentátor Egervári Sándort idézte, aki a találkozó előtt még viccelődött is. A kapitány nem akart a cserékről beszélni, mert – idézte Egervárit boldogan Faragó – mi van akkor, ha Gyurcsó az első félidőben három gólt lő.

Gyurcsó. Három. Gólt.

Az első félidőben a három góltól fényévekre voltunk. Mind Gyurcsó, mind a csapat. A Videoton szélsőjének a labdakezelés nehezen ment, a cselezésről nem is szólva – igaz, volt egy szép lövése. A többiekről sincs mit mondani. A sajtó szerint Kanta jól küzdött, mások szerint Varga jól szűrt. Mintha Magyarország a tízmillió vak futballszurkoló országa lenne, ahol a vakság mellé bónuszként felfuvalkodottság és elfogultság is jár.

Az első félidőben Kuvait gyakorlatilag lefocizta a pályáról a magyar válogatottat. Negyvenöt perc alatt összesen háromszor-négyszer voltunk képesek lendületből eljutni a kuvaiti kapuig. Az alacsony arab futballisták viszont kedvükre passzolgattak, a magyarok csak loholtak a labda után. A vendégek kimondottan szimpatikusan futballoztak. S ami a legszomorúbb: ők próbáltak futballozni, és nem a magyar válogatott.

A szünetben a szakkommentátorok csak a fejüket tudták vakarni. Nyilasi Tibor szokása szerint csak hímezett-hámozott, Puhl Sándor azonban rükvercről beszélt a magyar nemzeti csapat kapcsán. Lenne találóbb kifejezésünk is. Mondjuk: szégyenteljes játék. Aztán persze megnyertük a meccset. Egy szöglet utáni fejes góllal. (Éljen: Vanczák!) Voltak gyors támadásaink, lőttünk két kapufát (Dzsudzsák, Priskin). Néha kijött, hogy a világranglistán 78 hely választja el egymástól a két csapatot.

Összességében azonban a magyar válogatott játéka és hozzáállása kritikán aluli volt. Tudatosságnak nyoma sem volt a pályán. Egervári nagy húzása totális csődöt mondott: az első félidőben Dzsudzsák csak szenvedett jobbszélsőként. (A másik oldalon Gyurcsó is.) Itt tartunk, ez az Egervári-féle taktikai repertoár. Dzsudzsákot ide-oda tologatjuk a pályán, Robbennek is megy, neki miért ne menne.

A szövetségi kapitánynak a nyilatkozatra is maradt egy időzített bombája. A világversenyeken kellenek az „ilyen típusú csapatok elleni tapasztalatok”. Szenzációs. Kezdjük rögtön a „világversenyek”-kel, így, többes számban. Hiszen a magyar futballválogatott az utóbbi időben világversenyről világversenyre jár. Mondhatnánk, körbeturnézza a világot, Eb, vb, egyre megy.

S hát az „ilyen típusú csapatok” kitétel is megmosolyogtató. Egervári úr, ilyen típusú csapatokkal (Milyen típusú? Ázsiai típusú? Rövidpasszos típusú? Sehol nem jegyzett típusú?) nem valószínű, hogy találkozunk az emlegetett világversenyeken. Bármilyen típusú csapat is Kuvait (eláruljuk: Egervári szerint „gyors, mozgékony” típusú), Kuvait-erősségű csapatok ritkán jutnak ki világversenyekre.

Szóval, akárhogy is forgatjuk a szavakat, a tény az tény. 1:0-ra legyőztük a világranglista 111. helyezettjét. Gyenge játékkal, különösebb odaadás nélkül. Akinek van kedve, örüljön.