Grenoble-ban megszületik az első csehszlovák arany

Új számként lépett be a műsorba a 4x7,5 kilométeres férfi biatlonváltó, s itt szerepelt először bemutatóként a jégtánc, mely akkora sikert aratott, hogy az 1976-os innsbrucki olimpiától fogva állandó szám lett.

Nagyszabású helyszín számos hibával

Az 1968-as olimpia volt az eddigi téli olimpiák közül messze a legnagyobb költségvetésű, becslések szerint 240 millió dollárba került. Az óriási összeg ellenére a játékokat számos kritika érte. A versenyeket ugyanis hat különböző településen tartották (Grenoble-ban csak a jeges számokat), az egyes helyszínek távolsága pedig mind a nézőknek, mind a versenyzőknek gondot okozott. A franciák olimpiai faluból is hármat építettek, ezzel sokak szerint megmérgezve az olimpiai hangulatot.

A hatalmas beruházásokkal és a szponzorok egyre növekvő jelenlétével szemben különösen a NOB puritán elnökének, Avery Brundage-nak voltak ellenérzései. Ő nemes egyszerűséggel „megalománnak“ nevezte a helyszínt. A NOB vezetője különösen az alpesi sízőkre pikkelt amiatt, hogy támogatásokat fogadnak el, ezért követelte, hogy a ruhákon és léceken található feliratokat távolítsák el. A nemzetközi sí szövetség erre nemet mondott, és kompromisszumos megoldás született: a versenyeken maradhattak a logók, de fotózkodni már nem volt szabad bennük. És bár a versenyek után rendőrök vették el a sízőktől a felszerelést, nem maradt el a botrány: a franciák sztárja, Jean-Claude Killy nem vette le a kesztyűjét az egyik gratulációnál, és mégis lefotózták.

Botrányokkal tűzdelt Killympic

Killy valószínűleg örült volna, ha a kesztyű miatti patáliával megússza, de a nevéhez fűződik egy komolyabb botrány is. Az 1968-as téli olimpián a hazai Jean-Claude Killy sporttörténelmet írt: megnyerte mind a három alpesi számot, s ezzel nemzeti hőssé vált hazájában – a franciák ezért nevezték el a játékokat Killympicnek. A lenyűgöző teljesítményre azonban árnyék vetül a téli olimpiák történetének egyik legnagyobb botránya miatt. Killy legnagyobb riválisát, az osztrák Karl Schranz-ot ugyanis kizárták, miután megnyerte a műlesiklást, így került a harmadik arany a franciához.

Schranz azt állította, hogy megzavarta őt egy alak műlesiklás közben a 21. kapunál. Az osztrák emiatt új lesiklást kért, melyet megkapott és tökéletesen abszolvált, megnyerve ezzel a versenyt. Két órával később azonban kizárták, azzal az indoklással, hogy kihagyott két kaput a misztikus figura (aki valószínűleg egy rendőr volt) feltűnése előtt. Az osztrákok fellebbeztek, a négy bíró között azonban két francia és egy svájci ült, akik Killy javára döntöttek.

Egy másik botrány a szánkósok lesiklását kísérte: kiderült, hogy az NDK versenyzői előmelegített pengékkel érkeztek a versenyre, aminek következtében komoly előnyre tettek szert. Értelemszerűen kizárták őket, ezt azonban az NDK versenyzői kapitalista összeesküvésként tálalták otthon.

Tévé és Škoda jár az első arany megszerzőjének 

Csehszlovákia első téli olimpiai aranyát egy Jiří Raška nevű síugó szerezte meg Grenoble-ban. Raška előzetesen már annak is örült volna, ha az első ötben végez a síugrás során, a remek formának köszönhetően azonban megszerezte az aranyat. Ezt még megfejelte egy ezüstéremmel a nagysáncos ugrás után. Az olimpiai aranyért tízezer koronás jutalmat és egy televíziót kapott. A felajánlott Škoda 1100 MB típusú gépkocsit amatőr versenyzőként nem fogadhatta el, ezért gyári rendszámmal használta, majd egy év múlva kedvezményesen megvehette. Raška később egyike volt a Kétezer szó nevű kiáltvány aláíróinak.

Ezüstöt szerzett a csehszlovák jégkorong-válogatott, annak ellenére lett második, hogy legyőzte a nagy rivális szovjet csapatot. Ezt viszont egy döntetlen követte a svédek ellen (2:2), míg a szovjetek földbe döngölték Kanadát (5:0), így övék lett az arany. Az utolsó csehszlovák érmet Hana Mašková műkorcsolyázó szerezte női egyéniben: produkciója bronzot ért.

Magyarországot nyolc férfi és két nő képviselte Grenoble-ban. A küldöttség egyetlen pontját Almássy Zsuzsa szerezte hatodik helyezésével műkorcsolyázásban.