Gasparics Fanni: „Merjünk nagyot álmodni!”

Megnyerték a világbajnokságot, és ön lett a torna gólkirálynője is, mondhatjuk, hogy ez az eddigi pályafutásának a csúcsa?
Nehéz megmondani. A 2012-es innsbrucki téli ifjúsági olimpián ezüstérmet nyertem az akkor újonnan bevezetett egyéni számban, a skills challenge-ben (ügyességi versenyek). Az Agigyel Ufával orosz bajnokságot nyertem 2015-ben, még ugyanebben az évben voltam az orosz női bajnokság All Star-gáláján. És most itt van ez a vb-cím. Nem szeretem a sikereket összehasonlítani, de az biztos, hogy ott van a legnagyobb és legjelentősebb sikereim között. 

Az utolsó mérkőzésüket Ausztria ellen a Vasas Jégcentrumban majdnem 2000 ember előtt játszották. Milyen érzés volt?
Nagyon jó érzés volt, hiszen Magyarországon eddig még sosem látogatott ki női mérkőzésre ennyi néző. Ennyi ember zengte, hogy „Hajrá, magyarok!”, ami fantasztikus érzés volt, felspannolt minket. Persze Pat Cortina szövetségi kapitány nagy hangsúlyt fektetett arra, hogy a földön tartson minket, nehogy megzavarjon, hogy ilyen sokan kijöttek a meccsünkre. Tudatosan készültünk arra, hogy ezt a dolgot a helyén tudjuk kezelni, nehogy negatívan befolyásoljon minket. Ami végül sikerült is, hiszen mindenkit csakis motivált, hogy ilyen sokan kint voltak a meccseinken.

Milyen összetevők kellettek ahhoz, hogy megnyerjék a budapesti világbajnokságot?
Azt mondhatom, hogy az edzőnk, Pat Cortina nélkül nem jöhetett volna össze ez a siker. Rövid idő alatt nagyon sokat tett értünk (Cortina márciusban vette át a női válogatott irányítását – a szerk.). Sokat foglalkozott a csapattal mind a pályán, mind a pályán kívül is, gondolok itt a mentális felkészülésre és a csapategység csiszolására. Ezért is tudtunk ennyire sikeresek lenni, mert neki köszönhetően mindenki tudta a helyét és funkcióját a pályán. Megtanultunk egymásért harcolni.

Melyik volt a legjobb meccse a vb-n?
Huh, nem tudom, nekem majdnem mindegyik meccsem tetszett. Talán a dánok elleni meccs, amikor 2:0-s hátrányból sikerült 6:2-re megfordítanunk a mérkőzést. Úgy érzem, ezen az összecsapáson én is és a sorom is jó teljesítményt nyújtottunk. (Gasparics Fanni azon a mérkőzésen két gólt lőtt, és kiosztott két gólpasszt is – a szerk.) 

És a csapatnak?
Ez is nehéz kérdés. Az osztrákok elleni egy nagyon kemény meccs volt, de talán ezt a mérkőzést mondanám. Ekkor a blokkolásokban voltunk elsősorban nagyon jók. Erre a meccsre nagyon összeállt a védekezésünk, sikerült az osztrák lövések nagy részét blokkolni (2:1). A norvégok ellen is jó teljesítményt nyújtottunk. Ugyan az első percekben látszott rajtunk a megilletődöttség, hisz mégiscsak először játszottunk ilyen nagy közönség előtt Magyarországon, de utána fokozatosan belejöttünk (2:1). Szlovákia ellen annyira nem voltunk jók, nem jött ki a lépés, a helyzeteinket nem tudtuk kihasználni (1:2 – hosszabbítás után). Az olaszok elleni meccsen szerintem örömhokit játszottunk, voltak nagyon szép momentumaink (9:0). 

Mi a következő lépés? Milyen célokkal fognak elutazni 2020-ban a kanadai elit-világbajnokságra? 
Egyértelműen azzal a céllal, hogy bent maradjunk az elitben. Ez azonban nem lesz egyszerű. Nyilván most már az lesz a prioritás, hogy erre a tornára készüljünk. Azt még nem tudjuk, hogy milyen vezetéssel, de azt hiszem, az egész csapat nevében mondhatom, örülnénk, ha Pat Cortina vezetése alatt történne mindez. 

A 2022-es pekingi téli olimpián a létszámemelésnek köszönhetően az eddigi 8 helyett már 10 csapat vehet részt. Így elérhető távolságba került az olimpia? Bár a kvalifikáció módja még nem teljesen tisztázott.
2-3 hónappal ezelőtt én személy szerint elég szkeptikusan álltam volna hozzá ehhez a kérdéshez. Viszont a hazai világbajnokság megmutatta, mire vagyunk képesek. Pat Cortina pedig megtanított minket arra, hogyan érjünk el kemény munkával sikereket. Úgyhogy amondó vagyok, hogy merjünk nagyot álmodni: miért ne lenne elérhető az olimpia!? Ugyanakkor ez nagyon sok mindentől is függ, pl.: az aktuális formától vagy az ellenfelektől is.

Öt évig légióskodott Oroszországban, milyen emlékekkel gondol vissza ezekre az évekre? 
Nemcsak a karrieremben, de az egész életemben meghatározó szerepet töltöttek be ezek az évek. Nagyon sokat fejlődtem mentálisan és fizikálisan is. A gondolkodásom, a térlátásom és taktikai érzékem is javult. Megértem a jégkorongra. Oroszországban sokkal nagyobb rivaldafényben van ez a sportág. Rendre nagy közönség előtt játszottam, így ez is segített abban, hogy ne zavarjon meg a világbajnokságon az a rengeteg néző. Ahogy már mondtam, az Ufával voltam orosz bajnok, ezen kívül nyertem két ezüstérmet, voltam gólkirály, kétszer szerepeltem az orosz bajnokság All Star-gáláján. Rengeteg, rengeteg pluszt adott a karrieremben, és ugyanennyi emléket, amik az egész életemben végig fognak kísérni. 

Magyarországon a MAC Merilyn csapatában szerepel, hogyan értékelni a klubszezonját?
Februárban kerültem a Merilynhez, ekkor már többé-kevésbé eldőlt, hogy a bajnokságot a KMH Budapest nyeri, mi pedig a második helyen végzünk. Ugyan csak négy meccset játszottam a Merilynnél, de nagyon örülök, hogy sikerült begyűjtenünk az ezüstérmet, és hogy tudtam a csapatnak segíteni.