Exkluzív interjú Jevgenyij Pljuscsenkóval szlovákiai turnéja előtt

A jégen és a jégen kívül is sajátos a stílusa. Többször szerelték már, mint a Terminátort, de millió százalékra egészségesnek érzi magát. Egyelőre show-kban szerepel, de még a versenyzésről sem mondott le. Jevgenyij Pljuscsenkóval, a műkorcsolyasport élő legendájával beszélgettünk, aki hamarosan Szlovákiában turnézik.

November végén a Kings On Ice show-val lép fel Szlovákiában. Milyen érzés lesz ismét visszatérni Pozsonyba, ahol 2001-ben Európa-bajnok lett?

Örülök neki, hogy ismét itt korcsolyázhatok. Emlékszem, hogy nagyszerű volt a pozsonyi közönség, jól éreztem itt magam, jók voltak a körülmények, a jég, a szálloda. A városból nem sokat láttam, mert a versenyeken mindig a teljesítményemre koncentrálok, de talán most lesz alkalmam körülnézni.

A Kings On Ice show-ban a jég királyai együtt korcsolyáznak, ön mellett Brian Joubert, Tomáš Verner és Florent Amodio is fellép Pozsonyban. A versenyeken riválisok voltak, de a show-kon úgy tűnik, nagyon jól kijönnek egymással.

Csak a jégen harcolunk. A hétköznapi életben mindenkivel nagyon barátságos vagyok, mindenki a barátom, Brian, Tomáš, de Juzuru Hanju, Javi Fernández, Ilja Kulik, Brian Boitano, Kurt Browning és Alekszej Urmanov is. Mindenkivel nagyon jó a kapcsolatom. A jégen természetesen megölöm őket! Az az én világom, erről szól a sport, harcolni kell. Harcolni, harcolni, harcolni. De a jégen kívül nincs emberölés.

Idén januárban ismét Pozsonyban volt az Eb, amit Javier Fernández nyert meg. Figyelte a teljesítményét?

Nagyszerű korcsolyázó. Javi és Juzu a number one és a number one. Ez egy új generáció, ez már új műkorcsolyázás. Ma már három-négy négyfordulatost szokás ugrani a kűrben, és még nincs itt a vége, biztos vagyok benne, hogy hamarosan öt négyfordulatost fognak ugrani a legjobbak. Javiékat hét-tíz éves koruk óta ismerem, még gyerekek voltak. Javival hétévesen találkoztam először, Jacában, egy spanyol kisvárosban. Aprócska volt, és nem tudott ugrani. De mindig keményen küzdött, és rendkívüli módon előremozdította a műkorcsolyát. Vagy vegyük Juzuru Hanjut. Ő egy géniusz. Legszívesebben egyfolytában őket nézném, és tanulnék tőlük.

Márciusban gerincműtéten esett át Izraelben. Milyen állapotban van most?

Nem száz, hanem millió százalékra egészséges vagyok! Már tripla axelt is ugrok.

A négyfordulatosokat is gyakorolja már?

Egyelőre nem. A műtétem után nem gyakorolhattam a nehéz ugrásokat, az első tripla axeljeimet szeptember elején a brazíliai show-ban ugrottam. Tiszta volt, szép, tökéletes. Minden tripla szépen ment, ennek nagyon örülök. Boldog vagyok, hogy ismét nehéz ugrásokat is ugorhatok.

A szerettei nem aggódnak önért, hogy tönkreteszi az egészségét? Eddig 15 műtéten esett át…

Nem, nem! Most teljesen egészségesnek érzem magam. Mindent helyre raktam. Erre a gerincműtétre már sokkal hamarább szükségem lett volna, de a versenyek miatt nem tudtam megejteni. Most viszont volt időm, átestem minden szükséges beavatkozáson, úgyhogy tovább korcsolyázhatok, versenyezhetek, show-fellépéseket vállalhatok. Még akár újabb húsz évig!

Ha a versenyzést említi – szeretne még versenyezni?

Persze hogy szeretnék! De hogy visszatérek-e, azt egyelőre nem tudom megmondani, meglátjuk.

Eddig négy olimpián szerepelt, Torinóban győzött, Szocsiban a csapattal lett aranyérmes, Salt Lake Cityben és Vancouverben azonban csak második lett.

2002-ben Salt Lake Cityben én vesztettem el az olimpiát. 2010-ben természetesen nyertem, de a bírók nem nekem adták a győzelmet. De lehet, hogy ez jobb is így, mert talán visszavonultam volna, ha én vagyok az olimpiai bajnok.

A vancouveri olimpia után azért volt mérges, mert a győztes Evan Lysacek négyfordulatos nélkül végzett az élen. Pjongcsangban viszont már az lesz a kérdés, elég lesz-e három négyfordulatos a kűrben a győzelemhez.

Nem lesz. Juzuru Hanjunak vagy Javier Fernándeznek talán, de a többieknek, beleértve az orosz korcsolyázókat is, nem. Ez azon is múlik, hogy fog az illető korcsolyázni, milyenek lesznek a forgásai, lépései. A műkorcsolya megváltozott, nem minden az ugrás. Természetesen az ugrások nagyon fontosak. Szeretnék köszönetet mondani Javiernek, Juzurunak, a kínai Boyang Jinnek, mert ők mozdítják előre a műkorcsolyázást. Nagyszerű, amit csinálnak.

Mit gondol az orosz korcsolyázókról?

A lányok erősek voltak az elmúlt szezonban. Mit mondjak még?

Például valamit a férfiakról.

Már megválaszoltam a kérdést.

Még mindig kapcsolatban van edzőjével, Alekszej Misinnel?

Természetesen, sokat beszélünk telefonon. Együtt csináltunk egy nyári edzőtábort a franciaországi Courchevelben. Nagyszerű ember, fantasztikus, csodálatos edző. Ő a második apám. Nagyon kicsi voltam még, amikor korcsolyázni kezdtem, ő pedig apaként foglalkozott velem. Sokat köszönhetek neki.

A zene közös kreatív munka eredménye

A magyar származású Edvin Marton több mint tíz éve Jevgenyij Pljuscsenko házi hegedűse – az orosz klasszis olimpiai aranyat érő Keresztapa-kűrjében is ő játszott. „2003-ban találkoztunk először, azóta eltelt 13 év, nemcsak fellépünk együtt, hanem barátok is lettünk. Sokszor jártunk egymásnál, még nyaraltunk is együtt. A barátságunk mindig fejlődött, tudtunk előre menni, újakat kitalálni. Amikor Jevgenyij 2006-ban megnyerte az én zenémre az olimpiai aranyat, akkor engem is meghívtak a gálára, és akkor ismert meg minket a világ. Én ott álltam a jégen, ő pedig korcsolyázott – ilyet korábban nem láthattak a szurkolók. Azonnal megszerették ezt a formációt, egy együttes lettünk, mint egy popbanda” – mondta nevetve a hegedűművész, aki egy 1697-ben készített Stradivari hegedűn játszik. A hangszer értékét hatmillió euróra becsülik. „Elvileg rajtam kívül senki más nem nyúlhat hozzá senki más, de elárulom, hogy Jevgenyij már megérintette” – tette hozzá Edvin Marton.

Mindketten nagyon kreatívak, így könnyen születnek meg a közös programok. „Eljön hozzám a stúdióba, mutatja, milyen tempóban szeretne egy adott résznél korcsolyázni, erre én elkezdek dallamot írni, gyakorlatilag együtt írjuk meg a zenét. Ezért ha kimegy a jégre, teljesen magáénak érezheti a zenét, ez az ő gyereke is. Nem az edző választotta, hanem ő is benne volt a folyamatban” – hangsúlyozta a kiváló hegedűművész.