Évekig várakoztak Hejkovára

„Vajon mi vár rám?” Hejková lassan szembesül a soproni valósággal. Ľuboš Pilc felvételeHosszas nyomozás után tegnap koraeste sikerült telefonon kapcsolatba lépnünk Török Zoltánnal, a magyar élcsapatot működtető Raabersport Kft. ügyvezető igazgatójával: „Natália valahol az osztrák-magyar határ térségében közeledik felénk. A 2006. június harmincadikáig szóló szerződést már korábban aláírtuk. Ma este lesz az első edzése és találkozása a játékosokkal. Mi ketten angolul beszélgetünk, de új edzőnőnk közel harminc szót már tud magyarul is. Voltak kosarasaink – és nem akármilyenek – Szlovákiából (Lichnerová ma is ott játszik – a szerző megj.), így én is megtanultam már néhány szlovák kifejezést. Mindenesetre jó érzés, ha egymás anyanyelvén is megszólalunk.”

Egy szlovákiai napilapban nyilatkozta Hejková, hogy „Itt vagyok” szavakkal lép játékosai elé. E tegnap esti pillanat nem csak azért volt felemelő, mert szavai magyar nyelven hangzottak el, sokkal többet hordoz magában. Európa egyik legsikeresebb edzőnője költözött a soproni kosarak alá. Idehaza jobban tudjuk, de Magyarországon sem ismeretlen, hogy rózsahegyi színekben kétszer Euroliga-győzelemhez vezényelte védenceit, tízszeres bajnokcsapat kispadján ült, és a szlovák válogatottal elért sikereit is aranybetűkkel jegyzik a honi kosárlabda krónikájában. „Erős szálak fűznek bennünket a szomszéd ország sportágához, az hiszem, hogy Hejková magyarországi tevékenysége évekig fogja erősíteni a szlovák-magyar barátság sportszálait” – reménykedik Török Zoltán. Róla tudni kell, hogy az európai kosárlabdavilágban edződve alakult ki egy sokáig teljesíthetetlen álma. Mégpedig az, hogy a példaképklubnak tartott rózsahegyi egyesület szintén nagyra becsült edzőnője leüljön a soproniak kispadjára. Natália Hejková sokszor megfordult a magyar városban, de rendre egyetlen szépséghiba történt: a neves edzőnő a vendégek csapatát irányította. „Sokáig csak álom volt leigazolása, most már itt van köztünk, megvalósult a régi álmom. Elárulom, hogy erre vártam évekig. Natália nem olyan edző, aki minden esztendőben feláll a kispadról, és hátat fordít együttesének. Vele az ilyesmi talán minden másfél évtizedben történik meg. Mikor hallottam, hogy szétesőben van a rózsahegyi élcsapat, fokozottabban odafigyeltem a történésekre, mert nem akartam lemaradni arról a pillanatról, amikor Hejková szabad lesz. Erre kitartóan és sokáig kellett várakoznom. Közben belementem egy olyan edzőcserébe is, amely hatalmas kockázatot rejtett magában. Utólag bevallom, arra gondoltam, hamarabb szabadabb lesz a szlovák edzőnő. Beleegyeztem Farkas Sándor távozásába, és helyére a fiatal, tapasztalatlan ausztrál Bevilaquát ültettem a kispadra, mert azt gondoltam, Hejkovát idény közben kell majd leigazolnom. Két hete szabadult ki korábbi klubja kötelékéből” – eleveníti fel az edzőszerzés körülményeit az ügyvezető igazgató.

Közben a GYSEV-Orsi sorra a vártnál gyengébben teljesített: nem került az Euroliga négyes döntőjébe, korán kiesett a magyar kupából és csak a negyedik helyen zárt a bajnokság alapszakasza után. Lesz tehát dolga Hejkovának, a kemény munkáról híres sikeredzőnek, aki újra nagy kihívásokkal találja magát szemben. Ebben az idényben mentőakció vár rá: úgy irányítani csapatát, hogy minél előkelőbben végezzen az NB I-ben. „Mindig nagyon nagy céljaink voltak, de megvalósításuk közben sorra megragadtunk valahol. Most olyan szakember érkezett hozzánk, amilyenre régen számítottam. Jövőre elkezdi az alapozást, és csak utána várjuk az eredményeket. Ezután azért szurkolok, hogy maradjon bennem elég kitartás és türelem a sikerek építgetése közben” – mondja búcsúzóul Török Zoltán.