Eric Heiden, minden olimpiák bajnoka

Negyvennyolc esztendő után újra visszatért az olimpiai atmoszféra a háromezer lakosú Lake Placidbe. Gondot jelentett a résztvevő sportolóknak, hogy, nem volt eléggé kényelmes az elszállásolásuk, a megnyitó napján forgalmi zűrzavar következtében a nézők és az újságírók egy része nem jutott el időben az esemény színhelyére. Nem volt elég hó, a rendezők műhóval pótolták a hiányt (előállítása mintegy ötmillió dollárba került), de amikor leesett az igazi és keveredett a másikkal, igencsak bonyolította a sífutók helyzetét. A világpolitikában uralkodó helyzet ellenére (Afganisztán szovjet megszállása) a nézők nagyon objektíven értékelték a sportteljesítményeket. Óriási ovációban részesítették például az Irina Rodnyina–Alekszandr Zajcev műkorcsolyázó párost, elsősorban Rodnyinát, aki három olimpiai aranyéremmel és 10 világbajnoki címmel minden idők legsikeresebb műkorcsolyázónője. Három szenzációja volt Lake Placidnek. Az első, hogy a játékok történetében először nyerte az NDK a nemzetek nem hivatalos pontversenyét (az első hat helyezés alapján). Persze, azóta már megtudtuk, a keletnémetek a doppingolás utánozhatatlan nagymesterei voltak. Innsbruckhoz képest kiegyenlítődött az élmezőny, Norvégia és Finnország, a két téli nagyhatalom mindössze egy-egy aranyérmet szerzett, Liechtenstein viszont kettőt! Nem elhanyagolható tény: a magyar Regőczy Krisztina–Sallai András jégtánckettős a dobogó második fokára korcsolyázott, minimális hátránnyal a győztes szovjet Linyicsuk-Karponoszov duó mögött. Akadtak többszörös bajnokok, de szenzációval minden olimpiák királya, Eric Heiden gyorskorcsolyázó szolgált. A játékok előtt kijelentette: „Megnyerem mind az öt aranyérmet!” .Nagyszájúnak és szemtelennek ítélték a fiatalemert, s azt kívánták neki, bárcsak ráfizetne nagyképűségére. Két héttel később a 21 éves orvostanhallgató nyakába akasztották mind az öt aranyérmet! Egyedülálló a téli olimpiák történetében. Egy seregszemlén öt elsőséget senki nem szerzett, még a nyári olimpián sem. Az úszó Mark Spitz Münchenből ugyan hét aranyat vitt az Államokba, de abból hármat a váltó tagjaként nyert. Heiden az olimpia után megmaradt szerénynek (egy időben pálya-kerékpározással próbálkozott, kevés sikerrel), nem váltotta dollármilliókra aranyérmeit, mint ahogyan tette azt mondjuk éppen Mark Spitz; pedig üldözték a reklámemberek. Talán ennek tudható be, hogy amikor az egyik magazin olvasói ankétot hirdetett meg, hogy kik minden idők legkiválóbb amerikai sportolói, nem került a legjobb száz közé.

Lake Placid harmadik szenzációja a jégkorongtornán történt. Senki sem kételkedett az egyetlen esélyes, a szovjet csapat győzelmében. Aztán elkezdődött. A lengyelek kiütötték a finneket, a románok a nyugatnémeteket, az USA középiskolásokból és egyetemi hallgatókból összetákolt együttese pedig Csehszlovákiát. A hokifesztivál kicsúcsosodását az amerikai–szovjet presztízsmeccs jelentette. Óriási harc, keménység, pokoli iram; a nézők állva szurkolták végig a magával ragadó összecsapást, amelyet sokan a Stanley Kupa döntőjéhez hasonlítottak. Viktor Tyihonov edző is elismerte az ellenfél 4:3-as sikerét: „Csodálom az amerikaiak maximális játékfegyelmét, és azt, hogy nem hagyták magukra kényszeríteni játékstílusunkat”. 1. USA, 2. Szovjetunió, 3. Svédország, 4. Finnország, 5. Csehszlovákia, 6. Kanada.

LEGEREDMÉNYESEBB ORSZÁGOK (37 résztvevő; 1072 sportoló, ebből 234 nő; 8 sportág, 38 versenyszám): Szovjetunió 10–6–6, NDK 9–7–7, Egyesült Államok 6– 4–2, Ausztria 3–2–2, Svédország 3–0–1. LEGEREDMÉNYESEBB EGYÉNEK: Eric Heiden (amerikai, gyorskorcsolya) 5–0–0, Nyikolaj Zimjatov (szovjet, sífutás) 3–0–0, Hanni Wenzel (liechtensteini, alpesisí) 2–1–0, Anatolij Aljabjev (szovjet, biatlon) 2–0–1, Barbara Petzold (keletnémet, sífutás) 2–0–0, Ingemar Stenmark (svéd, alpesisí) 2–0–0.