Dupla nullás mérkőzés

Pozsony. Fogy a nép a stadionból. 403 néző... Nem újdonság ez a Disznómezőn, lassan többen lesznek a pályán és a kispadon, mint a lelátókon. Aki szombaton is kijött az Inter–Púchov meccsre, ismét láthatta, nem Szikora, Petráš, Jurkemik futkos a gyepen. Nem bizony. Hanem Chalupka, Paulik, Mráz, Brezík... Játsszák, amit tudnak. Őszintén. Nyomják a maguk csikorgós, monoton, rohanós fociját, és hát bizony ez nem a szakma magasiskolája. Nem csoda, hogy a sárga-feketék hetedik hazai mérkőzésükön sem tudtak nyerni, s némi túlzással mondva csak azt verik majd meg, aki hátrafelé fut a pályán. A Púchov majdnem ezt tette. Kellemes kis szürke csapat benyomását keltette, nem nagyon ölte magát. Ellenfele ugyan igyekezett, de képtelen volt iramot diktálni, a mezőnyben még valahogy megjátszotta a labdát, a borzasztóan rossz, kilátástalan átadások azonban befejezetlenné tették a támadásokat. És a meglopott hitű nézők beletörődve vették tudomásul, hogy nem csak az eredményjelzőn szerepel két nulla, a látnivaló éppen ennyit ért. Bizony, dupla nullás, unalmas és élvezhetetlen meccs volt a javából, egy helyzettel itt (Tomčák közeli fejesét kiütötte Bernady), egy helyzettel ott (Brezovan lábbal állított meg egy kapuba tartó labdát). Pavel Vrba, a Púchov edzője nem szépítette a dolgokat: „Nagyon gyenge mérkőzés volt, mélyen az I. liga színvonala alatt.” Egyetértünk. Hogy miért a csapnivaló játék? A fiúk fáradtak voltak, hét közben is meccset játszottak – állították egybehangzóan a szakvezetők. Nem értjük. Csak az erő hiányzott? És a nagyobb futballtudás?