Birger Ruud, a fehér játékok egyik hőse

A második világháború következtében tizenkét év után rendeztek ismét téli játékokat, immár másodszor a svájci St. Moritzban. Németország és Japán nélkül (a NOB kizárta őket) is huszonnyolc ország hatszázhatvankilenc sportolója (ebből hatvanhat nő) indult (Ausztrália egyetlen képviselője még a megnyitó előtt a lábát törte) huszonkét versenyszámban. Tizenkét esztendő alatt teljesen kicserélődött a mezőny, és nem véletlen, hogy a nemzetek pontversenyében azok az országok kerültek a legrangosabb helyekre, amelyeket elkerült a háború.

Az egyre népszerűbb alpesi számok most már nemcsak összetett versenyek formájában, hanem önállóan is műsorra kerültek. Az elképesztően nehéz pályákon két arany- és egy bronzérmével a francia Henri Oreiller lett a legeredményesebb férfiversenyző. Annyira a sebesség megszállottja volt, hogy később autóversenyzéssel próbálkozott, és 1962-ben a sebesség áldozata lett.

Említettük, teljesen kicserélődött a mezőny. Egy kivételtől eltekintve. Birger Ruud. A kétszeres olimpiai bajnok síugró (Lake Placid, Garmisch-Partenkirchen). már 37. évét taposta, s be akarta bizonyítani, tizenkét év után is képes aranyérmet nyerni. Szorgalmasan készült, ám nem sokkal a játékok kezdete előtt megsérült, és csak a norvég csapat vezetőjeként utazhatott St. Moritzba. Egy napig „vezetett”, tovább nem bírta. Újra felcsatolta a sílécet, egyszer-kétszer nekirugaszkodott, hogy aztán saját felelősségére elinduljon a versenyen. És Ruud elkápráztatta a nézőket, 64 és 67 méteres ugrásaiért ezüstérmet kapott. Tizenkét évi szünet, sérülés és hiányos felkészülés után! Vannak a téli játékok történetében nagyobb győztesek, sokkal csodálatosabb eredmények, de Birger Ruud mai szemmel nézve szinte hihetetlen dolgott vitt véghez. Ezért tartozik a fehér olimpiák felejthetetlen hősei közé. Ne feledjük, az 1936-os seregszemlén megnyerte az alpesi összetettbe tartozó lesiklást, s összesítésben a negyedik helyen végzett.

Hosszabb szünet után találkoztak egymással az amerikai és az európai műkorcsolyázók, s a randevú a tengerentúliak nagy fölényével végződött. Kitűnt közülük a 19 éves Richard Button, akinek akrobatikus elemekkel tarkított szabadkorcsolyázása mindenkit magával ragadott. A négy év múlva is győztes Button új iskolát nyitott a műkorcsolyázás történetében.

Csehszlovákia korongozói nagyon közel álltak az aranyéremhez, de eltaktikázták a meccseket. Matej Buckna edző arra kérte a hokisokat, hogy biztonságos játékra törekedjenek. Nem hallgattak rá, inkább az offenzívát szorgalmazó csapatkapitányuknak fogadtak szót. Sorra nyerték ugyan meccseiket, ám sok gólt kaptak, s mivel az utolsó összecsapáson 0:0-ra játszottak Kanada ellen, a jobb gólarány a juharleveleseket juttatta a dobogó legfelső fokára. Nem kerülte el a világsajtó figyelmét a hokibotrány: az Egyesült Államokat két csapat képviselte a tornán. Az egyiket a nemzeti olimpiai bizottság küldte Svájcba, a másikat a hokiszövetség (AHA). Avery Brundage, a NOB amerikai alelnöke kifogásolta, hogy az AHA-válogatott tulajdonképpen profi, de nem tudta megakadályozni indulását. Azt viszont elérte, hogy a csapat negyedik helyét ne tűntessék fel az eredménylistán.

A magyar sportolók St. Moritzban érték el a legtöbb helyezést. Az állandó havazás közepette futott páros műkorcsolyázásban a Király-Kékessy kettős ezüstérmet nyert, Király egyéniben a negyedik lett. Nagy meglepetés volt a gyorskorcsolyázó Pajor: az északiak közé ékelődve a negyedik helyet szerezte meg.

Legeredményesebbek: Henri Oreiller (francia, alpesi sí) 2–0–1, Martin Lundström (svéd, sífutás) 2–0–0, Gretchen Fraser (amerikai, női alpesi sí) 1–1–0). Éremtáblázat: Norvégia 4–3–3, Svédország 4–3–3, Svájc 3–4–3, USA 3–4–2, Franciaország 2–2–1.