Az udvardi mikrotriatlon világa

J. MÉSZÁROS KÁROLY

Még szabad az országút Érsekújvár és Udvard között. Alig van jele annak, hogy egy óra múlva itt leáll a forgalom. Mindössze az aszfaltburkolatra festett két apró sárga félkör árulkodik arról, hogy mégiscsak készül valami. Az úttest közepére jelölték ki a fordulók helyét a kerékpárosoknak, az egyiket majdnem Érsekújvárnál, a másikat Udvard közelében, néhány méterrel a híd után. Balra, a híd mellett tarka tábor fogad. Közepén ideiglenes fakerítéssel körbevéve a depó, a kerékpárok, a sisakok és a cipők világa. Az egyes számú kavicsbányánál vagyunk.

Úszás a kavicsbányában

Júniusban minden évben bő öt órára ide látogat a mikrotriatlon mezőnye. Már a huszonnyolcadik szervezésénél tartanak az udvardiak. Nincs ennél régebbi, évről évre megrendezett viadala a sportágnak Szlovákiában. Nem a helybeliek tömegrendezvénye, többnyire idegenek jönnek ide. Triatlonversenyzők, akik megkedvelték ezt a környezetet, a szervezők vendégszeretetét. Úsznak, kerékpároznak, majd futnak, s utána összepakolnak, és mennek haza. Egy hét múlva máshol versenyeznek egyet.

Megszólal a műsorközlő, a depóba kéri a kerékpárokat, mert közeleg a rajt ideje. Közben Bernáth Ferenc versenyigazgató szól az indulókhoz, útbaigazító szavakkal látja el őket. Gyorsan megtanulja a jelenlevő, hogy a sisaknak a kerékpáron a helye, máshol nem lehet, mert szabálysértő. Bezárják a depót, a versenyzők meg a tó felé veszik az irányt. Belemártóznak a vízbe, s várják, hogy megszólaljon a duda. Gyönyörű látvány, ahogy elindul a tarka úszótömeg a kavicsbánya vizében. Szép, egyenletes karcsapások, élményszámba menő mozgás, ritmusos zaj a víz fölött. A parton a rajongók, hozzátartozók, edzők, a vízben egyre jobban szétszakad a mezőny. A két piros bójánál van a forduló, aztán mikor visszaérnek a cél közelébe, kimásznak a vízből, s megkerülik a partszegélyre levert három vasrudat, amit sárga szalagok kapcsolnak össze. Ez a forduló, s itt forgolódik ifj. Bernáth Ferenc, aki arra ügyel, hogy mindenki biztonságban térhessen vissza a csúszós partról a teljes, 750 m-es úszótáv megtételére. Meg arra is figyel, hogy senki ne induljon el felfelé, a depó irányába, mielőtt leúszná a teljes adagot.

Két keréken

és futócipőben

Peregnek az események, s egyszer csak a legjobbak már a depóba futnak. Előveszik rajtszámuk szerint lerakott kerékpárjukat, sisakjukat, rajtszámos mezt húznak, cipőbe lépnek, s máris az országút felé veszik az irányt. A depóból kiérve kerékpárra pattannak, s máris tekernek. Persze a depó világának is szigorú szabályai vannak, nemegyszer előfordul, hogy Németh Tibor versenybíró kénytelen visszaküldeni valakit, aki a határvonalat jelző sárga csík előtt vagy után válik úszóból kerékpárossá.

Felgyalogolunk az időközben lezárt országút mellé. Itt folyik a kerekescsata. Húsz kilométer az aszfalton. Négyszer teszik meg a távot a versenyzők, ki egyedül hajt, ki a bolyban bízik. Taktika és erőkifejtés sok változatban. Ezzel még nem lehet megnyerni a versenyt, de döntően befolyásolhatja a végkimenetelt. Aránylag gyorsan elfogynak a kilométerek, s a legjobbak már újra a depóba tartanak. Leugornak a nyeregből, futócipőt húznak, és irány a kavicsbánya melletti aszfaltút. Öt kilométer, kétszer kell elfutni a fordulóig meg vissza. Aki megteszi, már a célban találja magát. Összesen százhatvannyolcan mondhatják el ezt magukról.

Čelústka könnyen nyert

Ez történt a cseh Jan Čelústkával is, aki a főversenyben mindenkit maga mögött hagy. Közel egy óra alatt ért célba. A futófordulónál a korábbi évek legjobbja, a tehetséges lévai junior, Tadeáš Fazekaš még ott liheg a nyakában, de a zárókör végén már jó nagy előnnyel a cseh fiú érkezik elsőként. Nem látszik fáradtnak, boldogan válaszolgat kérdéseimre. „Minden úgy alakult, ahogy edzőmmel megbeszéltük. Részben gyorsan úsztam, részben gyorsan futottam, különben fáradt vagyok, mert most ért véget az alapozásom a kitzbüheli Eb-re. Először jöttem Udvardra, ha nem az edzőm vezeti az autót, akkor nehéz lett volna idetalálnom – sorolja benyomásait a győztes zlíni versenyző, aki az időközben lebonyolított kontinensviadalon tizennegyedik lett, s azóta már Chicagóba tart a világbajnokság újabb viadalára. – Udvardon ideális körülmények között versenyeztünk. Nyugodt környezet, meleg víz várt bennünket, talán az egyes kategóriákat jobban elkülöníteném egymástól, mert az országúton jól összekeveredtünk. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy fújt a szél, s ez eléggé próbára tette a versenyzőket. A szervezésről és háttérszolgáltatásokról csak azt mondhatom, hogy minden rendben volt. Pozsonyban egyedül edzhettem volna, ezért inkább eljöttem ide, a versenyzőtársak közé, s közben megismertem egy szép vidéket.”

Lassan mindenki célba ér, a csipes időmérők rögzítik a sorrendet. Mire eljön az eredményhirdetés ideje, már a depót is szétszedik. Kihirdetik a legjobbakat, érdekes módon egyazon díjazásra szólítják a dobogóra egy-egy kategóriából mind a férfiakat, mind a nőket. Gazdára találnak a kupák és az érmek, mindenki csomagol. Már csak a rendezői sátorban van élet. Helyi asztaliteniszezők, falusi és állami rendőrök, forgalomrendészek, a család és a baráti kör tagjai alkotják az összeszokott szervezői gárdát. Harmincöten lehettek, de a teljes szolgáltatással együtt ötvenen is vannak. Bernáth Ferenc a karmesterük. Délelőtt még triatlonozott egyet a hobbiversenyzők között, s korosztályában nyert is, aztán már csak a történések zavartalan lefolyása érdekelte. „Sokkal könynyebb volt versenyezni, mint versenyigazgatóként tevékenykedni. A főverseny közepéig, mikor másodszor tért vissza a depóba a mezőny, volt bennem még némi feszültség. Ilyenkor elég csak ránézni a feleségemre és a fiamra, s ha ők bólintanak, hogy minden rendben van, akkor megnyugodok – hallom a sátorbontás közben Bernáth Ferenctől. – Mi az egészséges életmódnak és a sportnak vagyunk a hívei. Volt itt húsz élversenyző, a többiek azért jöttek, hogy testüket megdolgoztassák.”

Kiürül a kavicsbánya környéke. „Huszonkilencedszer is lesz mikrotriatlon, meg harmincadszor is, ha az egészség megengedi” – csengnek a fülemben a versenyigazgató szavai, mikor elhagyom a híd melletti megüresedett parkolót.