Az ezüstcsapat és a hiányzó másfél táblapont

Negyedik éve hangadói a sakk extraligának. Két éve megnyerték, előtte egyszer, utána meg kétszer lettek másodikok. Idén mindössze másfél táblaponttal csúsztak a második helyre. A dunaszerdahelyi sikercsapatról Petényi Gyögy klubelnökkel beszélgettem.

Másodszor egymás után banánhéjon csúsztak el a hajrában. Mennyire hozza ki a sodrából az ilyesmi?

Nem titkolom, egy kicsit bosszantott, de rögtön eszembe jutott, hogy nem akármilyen fegyvertény, amit az utolsó négy esztendőben elértünk, s 2014-ben szerzett aranyérmünk már három ezüsttel ékesített. Tavaly és idén is ugyanannyi meccspontunk volt, mint a győztes ólublóiaknak. Nyolcvannyolc partit játszott le mindegyik csapat, s mi másfél táblaponttal gyűjtöttünk kevesebbet, mint legnagyobb riválisunk. Nem szégyen az ilyen mérleg.

Az ólublói hármas zárófordulóra is azzal a szándékkal mentek, hogy megnyerik az extraligát, s a házigazdát is legyőzik, pedig akkor már nem vezettek…

Szinte legerősebb összeállításban utaztunk keletre, magyarországi játékosaink is a csapatunkban való szereplést részesítették előnyben. Mindössze fiam, Tamás hiányzott, ott akkor a dubai főiskolai vb-n versenyzett. Tett már annyit a klubért, hogy elengedhettük arra tornára. Nyerni akartunk az ólublóiak ellen, de végül 4:4 lett vége. Kár az első és az utolsó táblán elszenvedett vereségért. Már 0,5:3,5-re vesztettünk, más már ilyenkor feladja, mi azonban egyenlítettünk, ami fantasztikus küzdeni akarásunkról árulkodik. Varga Zoltán magyar olimpikon nagymester 2009-től sakkozik Dunaszerdahelyen, s pechünkre éppen az ólublóiak ellen volt az első vesztes meccse, ugyanúgy kikapott Czebe Attila nagymester is, aki két éve csapatunk legjobbja. Igen sokat kivett ez a mérkőzés a fiúkból, másnap már csak 5:3-ra sikerült legyőzni a fölényesebben verhető homonnaiakat. Ismét nagyon közel voltunk a bajnoki címhez, kár, hogy nem sikerült.

Ennek a tizenegy fordulós bábuháborúnak is voltak sajátosságai. Például az, hogy négy forduló után már öt ponttal vezették a mezőnyt…

Sokan akkor már eldőltnek vélték a bajnoki cím sorsát. Én korainak tartottam a végső győzelmünkről beszélni, sajnos, igazam lett. Még a hatodik forduló után is volt hárompontos előnyünk, aztán a nyolcadik körben Liptószentmiklóson négy alapember nélkül álltunk ki, de még így is mi voltunk az erősebbek, mégis kikaptunk. Azon a meccsen a négy utolsó táblán jött a váratlan vereség, amire még nem volt példa extraligás szereplésünk során. Sajnos, akkor úszott el a bajnoki elsőség. Elvesztettük vezető helyünket, s az ólublói fordulókban már csak társbérletben tudtunk kétszer visszakerülni az élre. A végén megmaradt a második hely.

Mi lesz a folytatás? Ötödször is bajnoki címre törnek?

Ezek után kisebb célunk nem lehet. Beszéltem a fiúkkal, senki sem jelezte, hogy távozni készül. Szeretnénk visszavágni az ólublóiaknak.