A pályán működik a telepátia

Csicsó Andrea és Dóra ikrek. Ez első pillantásra nyilvánvaló, de tőlük távol állnak a két Lotti kicserélkezési vágyai, és állításuk szerint még soha nem éltek vissza azzal, hogy úgy hasonlítanak egymásra, mint két tojás. S viszonylag könnyű is őket megkülönböztetni, Dóri félhosszú hajával szemben Andi derékig érő hajzuhataggal dicsekedhet.

Ám még ennél is könnyebb a szemlélő dolga, ha a futballpályán találkozik az ekecsi lányokkal, akik jelenleg a pozsonyi Duna utcai gimnázium harmadik osztályába járnak. Dóri a hátvédsorban, Andi a jobbszélen vagy középpályán kap helyet, így aztán nehéz őket összetéveszteni. „Az ellenfeleknek azért néha sikerül” – nevet Dóri. „Megesett már, hogy nem győztek csodálkozni, hogy lehetek ennyire gyors, elöl is vagyok, meg hátul is...”

A Csicsó-lányokat már kiskorukban megbabonázta a labda. „Főként fiúbarátaink voltak, és ők mindig fociztak. Mi is hozzájuk csapódtunk, és azóta rúgjuk a bőrt. Igen jó dolog” – lelkesedik Dóri, és nem titkolja, örül neki, hogy a futballszerető lányoknak van lehetőségük kiélni magukat. A testvérpár az élvonalbeli kisudvarnoki női csapat játékosaként néha viszont ellentétes véleményeket is hall: „Néha bekiabálnak, hogy inkább a főzőkanál való a kezünkbe” – mesélik, de mosolyuk elárulja, nem igazán foglalkoznak a csúfolódó megjegyzésekkel.

Az ikrek már Ekecsen is szervezett formában fociztak, kilencedisként alapították a helyi női futballcsapatot, de aztán Kisudvarnokra igazoltak. „Éltünk a lehetőséggel, szerettünk volna fejlődni” – magyarázza a klubváltás okát Andi. „De az ekecsieknek bármikor szívesen besegítünk” – jegyzi meg sietve nővére, aki öt-tíz perccel idősebb testvérénél.

„Andinak nincs semmi dolga, mert én vagyok az idősebb, és így mindent rám hagy! Ő mindig csak mosolyog, én is mosolyognék, de hiába, idősebb vagyok, és ez nagy felelősség” – veti tréfásan testvére szemére az elhanyagolt számlabefizetéseket Dóri, de rögtön hozzá is teszi, ritkán szoktak veszekedni.

Tapasztaltak-e a Csicsó-lányok bármit is az ikrekkel kapcsolatos különlegességekből, megérzik-e, mi történik a másikkal, működik-e köztük a telepátia? „Hát telepatikus kapcsolat biztosan nincs közöttünk” – jelentik ki kategorikusan. „Egyszer már tettünk egy próbát, rajzoltunk valamit, összpontosítottunk, de mind a ketten mást rajzoltunk...” A pályán azonban egyfajta gondolatátvitelt mégis észre lehet venni: „Szinte tudjuk, ki mire gondol, és ez a helyezkedésnél nagy előny” – felelik arra a kérdésre, mennyiben mutatkozik meg a zöld gyepen a testvéri viszony.

S hogy ki kettejük közül a jobb futballista? „Dórinak sokkal jobb a technikája” – vágja rá Andi, de testvére sem marad el a válasszal: „Andi kitartóbb és tovább bírja az iramot...” Rövid beszélgetésünk alatt talán ez az egyetlen eset, amikor nem értenek egyet...