A nap, amikor C. Ronaldo utolérte Messit

Semmi váratlan nem történt kedden, az esélyesek továbbjutottak a labdarúgó Bajnokok Ligájában.

Jól ment mostanában a PSG-nek az angol csapatok ellen, a franciák 2014 óta háromszor találkoztak a Chelsea-vel a Bajnokok Ligájában, és mindhárom alkalommal kiütötték ellenfelüket, igaz, kétszer csak idegenben lőtt gólokkal. A londoni kékek után a manchesteri égszínkékek ellen azonban már nem volt ilyen szerencséje a PSG-nek. A párizsi 2:2 alkalmával jobb volt a PSG, de az átütőerő hiányzott a csapatból, ráadásul éppen a csapat talizmánja, Zlatan Ibrahimovic mondott múlt szerdán csütörtököt (kihagyott egy büntetőt meg egy bődületes ziccert).

Büntetőt Manchesterben is rontott a hazai csapat, Sergio Kun Agüero az első félidőben puskázta el a lehető legbiztosabb ziccert. A párharc ezúttal is egyenlő erők csatájának tűnt, enyhe angol fölénnyel, és a különbséget egy belga futballista jelentette, a meccs és a továbbjutás Kevin de Bruyne parádés csavarása nyomán dőlt el, Ibrahimovicék hiába szereztek a folytatásban két lesgólt, az eredmény maradt 1:0. A 24 éves De Bruyne óriási formában van. Április elején tért vissza két hónap után a sérüléséből, és azóta már harmadszor is eredményes volt. Keddi góljával a City történelmet írt, az angolok először jutottak be a legjobb négy közé a Bajnokok Ligájában.

Rekordot döntött viszont a Real Madrid, amely sorozatban hatodszor jutott be a Bajnokok Ligája elődöntőjébe. (Tegyük hozzá: a korábbi öt alkalomból csak egyszer lépett tovább a fináléba a Real Madrid, 2014 tavaszán, a másik négy párharcot elveszítette.)

A madridiak egy héttel ezelőtt hatalmas meglepetésre teljesen megérdemelt vereséget szenvedtek Wolfsburgban. A kétgólos hátrány (és a Wolfsburg fölénye) ellenére akkor azt írtuk, hogy a Madrid otthon akár 5:0-ra is képes győzni. Végül „csak” 3:0 lett a visszavágó végeredménye, de a Real Madrid ennek ellenére nem volt ellenállhatatlan. Az első negyedóra végén a madridiak szereztek két gólt, de sem előtte, sem utána nem hengereltek. Jellemző, hogy a mindent eldöntő gól szabadrúgásból érkezett, valamint, hogy a lefújás után több madridi futballista is térdre rogyott örömében. (Arról nem beszélve, hogy a harmadik gól megünneplése során kiszakadt Zinedine Zidane szűk nadrágja is.) Ezzel együtt a Real Madrid teljesen megérdemelten jutott be a legjobb négy közé, hiszen a Wolfsburg meg sem tudta közelíteni hazai pályán mutatott teljesítményét (ebben Julian Draxler korai sérülésének is szerepe lehetett).

Viszont Ronaldo! Egyre többet látjuk fájdalmas arccal, mintha a fizikai tűrőképessége határán járna. A macsó futballdrukkerek gyakran gúnyolódnak a portugál stílusán, fülbevalóin meg azon, ahogy a fotókon és a szabadrúgások előtt pózol. Azt azonban látnunk kell, hogy Cristiano Ronaldo azért lett az, aki, a világ egyik legnagyobb futballistája, mert elképesztő mennyiségű munkát végzett el példás kitartással. Lassan egy évtizede együtt emlegetjük Lionel Messivel, az igazi őstehetségnek számító korszakos zsenivel, aki mögött ráadásul felsorakozik minden idők egyik legjobb futballcsapata, a kétezres évek FC Barcelonája. Ronaldo Wolfsburgban csak szenvedett, csúszott-mászott, a Bernabéuban azonban eljött az ő ideje, és a Real az ő mesterhármasával jutott tovább. Ez volt az ötödik triplája a sorozatban, amivel megint csak beállított egy rekordot, utolérte az örökranglistán Messit. Az összesített góllövőlistán pedig már rég lehagyta: jelenleg 93:83 a portugál javára.