A matadorok becsülete

Az esélytelennek tartott puhóiak hozzáállására nem lehetett panasz: Almir Gegics (balra) és Ronaldinho párharca a szerda esti Púchov–Barcelona (1:1) UEFA Kupa-mérkőzésen. TASR-felvéteA mérkőzés előtt egyöntetű vélemény volt, hogy a Púchov csak a tisztes helytállásban (értsd: két-háromgólos vereségben) bízhat. Nem megalapozatlanul, hiszen a Matadort tavaly a Girondins Bordeaux 10:1-es összesítéssel búcsúztatta az UEFA Kupában, idén ráadásul az abszolút európai élmezőnybe tartozó, tizenhatszoros spanyol bajnok, huszonnégyszeres spanyol kupagyőztes, BEK-győztes Barcelona volt az ellenfél. Az a Barcelona, amely tavaly ugyan gyengébben szerepelt a Primera Divisiónban, a Bajnokok Ligájában viszont tizenegy mecscses győzelmi sorozatával új BL-csúcsot állított be – a katalánok a 2002/2003-as szezonban úgy estek ki a BL-ből, hogy a 16 meccsükön egyszer sem kaptak ki a rendes játékidőben, s a Juventus elleni negyeddöntőben csak a torinói Zalayetának a hosszabbításban szerzett gólja búcsúztatta őket. A bajnoki szereplésbe belebukott Luis van Gaal és Radomir Antics helyett Frank Rijkaard érkezett a kispadra, aki az új elnökkel, Joan Laportéval együtt állította: új éra kezdődik a Barcánál. Ennek jegyében került a klubhoz a világbajnok Ronaldinho és a világbajnoki bronzérmes kapus, Recber Rüstü, és következhetett a bizonyítás a második számú kupasorozatban a nevenincs provinciális csapat ellen, amelynek évi költségvetése 40 millió korona (kb. 1 millió dollár), vagyis 34-szer kevesebb, mint Ronaldinho éves keresete.

A zsúfolásig telt (18 ezer néző) nagyszombati stadionban fél órával a kezdő sípszó előtt udvarias taps fogadta a puhói csapatot, és üdvrivalgás a pár perccel később érkező Barcelonát. Kluiverték bemelegítésként csak úgy tes-sék–lássék emelgettek, dekázgattak egy keveset, Ronaldinho és Rüstü is küldött egy ajándéklabdát a nézőtérre, majd bevonultak az öltözőbe. „Ezek a meccsen robbantanak majd” – hallatszott a tribünön. Robbantottak is, de a puhóiak. A semleges néző nem akart hinni a szemének: az első negyedórában saját tizenhatosára lett szegezve a Barca (az első félidő szögletaránya 10:4 volt), s a szimpatikusan küzdő Matador-játékosok minden labdáért becsületesen megküzdöttek, olykor pedig a széleken Breška, Gegics és Nemec révén állva hagyták a vendégvédelmet. A mérkőzés kulcsembere Mário Breška volt: azt tudtuk, hogy honi viszonylatban az egyik leggyorsabb támadóról van szó, az viszonyt még ennek ismeretében is meglepetés volt, hogy a 24 esztendős csatárral sem Reiziger, sem Cocu, sem Puyol nem tudta tartani a lépést. Breška tetszés szerint futotta le a széleken éppen soros védőjét, s az egyenlítő gólt is ő készítette elő (a helyzet – a ráadás perceiben egy laposan belőtt labdát közelről a hálóba passzolni – és a Jambor találata utáni nézőtéri eufória Koplárovics Bélát és a ZTE tavalyi, Manchester Utd. elleni sikerét idézte).

Felborult tehát a papírforma (a fogadóirodákban a mérkőzésre leadott tippek között száz az egyhez volt a vendéggyőzelem–döntetlen arány), a szlovák bajnokság nyolcadik helyezettje nem játszott alárendelt szerepet a Barcelonával szemben. A matadorok ha nem is bántak el a „bikával”, győztesként hagyták el az arénát. Ahogy az El Periódico c. spanyol lap fogalmazott a mérkőzés másnapján: a Púchov rászolgált a döntetlenre, még akkor is, ha csak harmadrendű csapat Európában.