A Leicester City és a többiek: 2016 foci-meglepetései

Amikor egy-egy mérkőzésen az esélytelenebb csapat nyer a jóval erősebb ellenfele ellen, azt sokszor a szerencse számlájára írjuk, azonban minden évben akad egy-két olyan, erőn felüli teljesítmény, ami akár az egész idény során kitart – teljesen felborítva ezzel az előzetes papírformát –, és amit nem tulajdoníthatunk Fortuna istenasszony kegyének. Kiscsapatok nagy idénye 2016.  Leicester City: nem pukkadtak ki, sőt A sort természetesen nem kezdhetjük mással, mint a Leicester City FC-vel, mivel a kékek nem elég, hogy újonc létükre teljesen felborították a világ egyik legjobb bajnokságának erőviszonyait, de nyáron 10 pontos előnnyel zártak a Premier League élén. Féltávnál, 2015 végén még a vezető Arsenalall azonos pontszámmal álltak a bajnokság második helyén, azonban tavasszal noha mindenki azt várta tőlük: kipukkadnak, még több pontot szereztek, mint az őszi fordulókban, így már két fordulóval az angol bajnokság vége előtt ünnepelhettek. Hogy mennyire hihetetlen volt a szereplésük egészen a végéig, arra jó példa az a Leicester-szurkoló, John Pryke, aki még a szezon előtt megfogadta csapata bajnoki címét 25 euróval. Mindez akkor ötezerszeres pénzzel kecsegtetett, így az idei nyáron ez a fogadás 130 000 eurót hozott volna számára, azonban ő már márciusban nem bírta idegekkel, és kivette a pénzt, így „csak” 29 000 fontot kaszált, ekkor ugyanis ennyit ajánlott fel a fogadóiroda. A BL-ben is remekeltek A Rókáknál talán a bajnoki címnél is nagyobb fegyverténynek számított az, hogy a csapatot szinte teljes egészében sikerült együtt tartania Claudio Ranieri menedzsernek, az alapemberek közül egyedül a francia N’Golo Kanté távozott a Chelsea-hez. Azt a hibát sem követték el a Leicesternél, hogy nekiálljanak eszetlenül sztárokat vásárolni a bajnoki cím után, hanem a klub megmaradt az okos, már bevált játékospolitikánál, és a másodvonalból csábítottak már bizonyító, de feltörekvő játékosokat a klubhoz. Így érkezett Ron-Robert Zieler a Hannovertől, Nampalys Mendy a Nice-től, Bartosz Kapustka a Cracovia Krakówtól, Luis Hernán­dez a Sporting Gijóntól, Islam Slimani a Sporting Lisszabontól és Ahmed Musa a CSZKA Moszkvától. Azonban ahogy az általában egy meglepetéscsapat életében történni szokott, a kétfrontos harc nagy ugrás, és a kiugró évet egy halványabb szezon követi. Így történt ez a Leicester életében is: az már most látszik, hogy 2017 nyarán nem fogunk a Premier League élmezőnyében találkozni a kékekkel, ugyanis jelenleg feleannyi pontjuk is alig van, mint a legjobbaknak. A Bajnokok Ligájában viszont eddig brillíroznak, első négy meccsükön gólt sem kaptak, és magabiztosan nyerték meg a csoportjukat úgy, hogy az utolsó mérkőzésükön már elég volt a B csapatukat pályára küldeni Portóban.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"260287","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"480","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"388"}}]] OGC Nice: nem előzmény nélküli a siker  A nizzai csapat jó szereplése nem meglepetés abból a szempontból, hogy már tavaly ősszel is folyamatosan a tabella első felében tanyázott, a tavaszi szezonban pedig nemhogy nem esett vissza, egy árnyalattal még jobb teljesítménnyel rukkolt elő, így a 2015/2016-os szezont a negyedik helyen zárta a Ligue 1 tabelláján. Mindez Claude Puel vezetőedző számára belépőt eredményezett a Premier League világába, így ő nyáron átült a Southampton FC kispadjára, a csapat gólfelelőse, Hatem Ben Arfa pedig a Paris Saint-Germainhez szerződött. Ily módon 17 gólt, 6 gólpasszt és a hadvezért kellett nyáron pótolni a Côte d’Azur-i csapatnak, valamint a csapat motorját, Nampalys Mendyt, aki a Leicesterhez távozott. Eddig bejött a merész játékospolitika Itt kell megemlítenünk, hogy a nizzai klubnál szeretnek merészet húzni, és sokszor olyan játékosokban is látnak még fantáziát, akiket máshol már végleg leírtak. Ben Arfa is náluk lelte meg csúcsformáját, noha előtte Angliában már a Hull Citynél is csak epizódszereplő volt, majd ezzel a filozófiával szerződtették nyáron a korábbi brazil válogatott Dantét és az olasz fenegyereket, Mario Balotellit, valamint ebbe a kategóriába tartozik a francia futball örök tehetségeként számontartott Mathieu Bodmer is, aki már 2013 óta erősíti a csapatot. Főleg Balotelli igazolása tűnt nyáron merész húzásnak, azonban az olasz csatár megújult a francia riviérán, és már 8 gólnál jár a bajnokságban. A hírek szerint a nizzai klub egy újabb nagy név igazolását is fontolgatja: Ezequiel Lavezzi Kínából való szerződtetése illeszkedne az előbb említett sorba. Azonban a csapatnál nemcsak a már leírt sztárokhoz nyúlnak merészen, hanem a fiataloknak is komoly szerepet szánnak, így a már felsorolt játékosok mellett a tízgólos Alassane Pléa és Wylan Cyprien is húzóembernek számít a Nice-nél, és nem lepődnénk meg, ha kettejük nevével hamarosan egy igazi sztárcsapat összeállításában találkoznánk.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"260290","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"358","title":"Mario Balotelli kivirágzott a francia bajnokságban","typeof":"foaf:Image","width":"480"}}]] Az új edző is tökéletes választásnak bizonyult Balotelli és Dante mellett a nyár nagy igazolásának kétségtelenül Lucien Favre megszerzése bizonyult a vezetőedzői posztra. Az ő neve a Bundesligából lehet ismerős számunkra, előbb a Hertha BSC-nél dolgozott eredményesen, majd a Borussia Mönchengladbachból faragott évekre élcsapatot, méghozzá úgy, hogy 2011-ben még a kiesés elkerülésére szerződtették. Nos, a svájci szakember Nizzában is csodát tett egyelőre, csapata a Ligue 1 élén telel. Nem érdemtelenül: messze a legkevesebb gólt Dantéék kapták (18 meccsen 13 gólt), otthoni mérlegük is egészen imponáló (10 meccs, 8 győzelem, 2 döntetlen), valamint a legnagyobb riválisokkal szemben is komoly erőt mutattak: Párizsban 2–2-t játszottak úgy, hogy a PSG kétgólos hátrányból állt fel, és örülnie kellett az egy pontnak, a Monacót 4–0-ra, a Lyont pedig 2–0-ra simázták le. Egyedül az Európa Liga-szereplésüket érheti kritika, hiszen búcsúztak a csoportkör után, azonban mindezt írhatjuk nyugodtan annak a számlájára, hogy a kétfrontos harc még kicsit sok a nizzai klub számára.[[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"260288","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"300","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"365"}}]] RB Leipzig: évek óta tart a tudatos építkezés A RasenBallsport Leipzig őszi mentelése kísértetiesen hasonlít a Leicester tavalyi berobbanásához, ugyanis ők is újoncként alkotnak maradandót a Bundesligában, és haladnak fej fej mellett a toronymagas esélyes Bayern Münchennel, ellépve a többi csapattól. Tőlük is mindenki azt várja már, hogy mikor esnek vissza, de ők is egyre csak nyerik a meccseket. A siker legfőbb letéteményese Ralf Rangnick sportigazgató, aki három év alatt a Bundesliga 3-ból vezette a legmagasabb osztályba a lipcsei csapatot. Nagy öröm, hogy a csapat kiváló szerepléséből két magyar is jócskán kiveszi a részét, ugyanis Gulácsi Péter kirobbanthatatlan a kapuból, míg Lőw Zsolt másodedzőként vállal fontos szerepet a klub életében. Mindketten az osztrák testvéregyesülettől, a Red Bull Salzburgtól érkeztek, ahol szintén Ralf Rangnick felelt a szakmáért, így nem csupán egy szimpla klubról, hanem egy országokon átívelő, tudatosan felépített klubhálózatról beszélhetünk.  Gyors, intenzív és dinamikus futballal hódítanak A lipcsei csapat keretében sem találhatunk kimagasló sztárokat, fiatal és ambiciózus játékosokkal vívják ki hétről hétre a német ellenfelek elismerését. Mint ahogy azt Lőw Zsolt nemrégiben az Új Szó hasábjain is elmondta, náluk a klub filozófiájából fakad az intenzív játék. Céljuk, hogy folyamatos nyomás és kontroll alatt tartsák ellenfeleiket akkor is, ha nincs náluk a labda, így ehhez az ellenállhatatlan dinamizmushoz kizárólag olyan labdarúgókat szerződtetnek, akiknek átlagon felüli az alapgyorsasága, és 24 évnél fiatalabbak, hogy két mérkőzés között gyorsabban regenerálódjanak. Hogy mi lesz a Leipzig szezonvégi helyezése, az még megjósolhatatlan, azonban nem lennénk meglepődve, ha jövőre valamelyik európai kupában találkoznánk a lipcsei csapattal – akár a Bajnokok Ligájában. [[{"type":"media","view_mode":"media_large","fid":"260289","attributes":{"alt":"","author":"","class":"media-image","height":"250","title":"","typeof":"foaf:Image","width":"249"}}]] Vasas FC: majdnem kiesőből bajnokesélyes Az idei évben a magyar bajnokság is fel tud mutatni egy meglepetéscsapatot, amely nem más, mint a Vasas FC. Az angyalföldi gárda csak rosszabb gólkülönbségével szorul a harmadik helyre, ugyanis az éllovas Videoton FC-vel és a Budapest Honvéddal is azonos pontszámot szerzett az őszi szezonban. Szereplésük azért is nagy meglepetés, mert nyáron épphogy bentmaradtak az NB I-ben, ugyanis csak egy ponttal előzték meg a kieső Puskás Akadémiát. Persze gondolhatnánk arra is, hogy nyáron kicserélték a piros-kékek egész keretét, és ezért ez a nagy fellendülés, de erről szó sincs. Két meghatározó, rutinos légiós érkezett: Felix Burmeister a Bielefeldből és Mahir Saglik Paderbornból. Mellettük sokáig kérdéses volt Michael Oenning vezetőedző sorsa is, de végül maradásra bírták, és hogy mennyire jól tették, azt a mostani eredmények jelzik. Fontos megemlítenünk azt is, hogy a Vasas kiváló teljesítményében nagy szerepet játszanak a fiatal magyarok is: Nagy Gergely, Hangya Szilveszter, Berecz Zsombor, Vida Máté, Kleisz Márk, Ádám Martin és Murka Benedek is csak 20 év körül jár, mégis meghatározó játékosa a mostani remek szereplésnek. Villányi Gergely