A gazdag gyerek a suliból, akire vadásznak a gyűlölködők

Neymart tett is azért, hogy ez így legyen. Arról viszont senki nem beszél, hogy most már évek óta vadásznak rá az ellenfelek, csak azért, mert ügyesebb és jobb, mint a többiek. Mindegy, hogy klub- vagy válogatottfoci, őt faragják a legtöbbet, de a világnak az a baja, hogy színészkedik. Miért? Mert ő a hivalkodó srác, akinek mindene megvan, aki jó abban, amit csinál, ezért az emberek imádják gyűlölni.

Neymar a legjobbá válhatott volna a nyári világbajnokságon. Nemcsak azért, mert két legfőbb riválisa, Messi és Ronaldo már a nyolcaddöntőben búcsúzott, hanem mert körülötte volt egy erős és egységes csapat. Hiába volt az ő nyakában az összes felelősség, hiába, hogy tőle várta mindenki Brazília hatodik vb-címét, rajta kívül volt egy Coutinho, aki szép csöndben a hátán vitte a válogatottat, volt egy Jesús, aki mozgásával területet nyitott neki, volt egy Marcelo, aki segítette őt a bal oldalon, volt egy brutális fizikumú középpálya, és volt egy biztos védelem, amely a belgák elleni összeomlásig kapura lövést sem nagyon engedett az ellenfeleknek.

Nem ez volt minden idők legjobb brazil válogatottja, de tény, hogy Tite vezetésével majdnem két éven át nem veszítettek tétmeccset. Tite sohasem dolgozott Európában, ellenben végigturnézta Brazíliát, a Corinthiansszal 2012-ben Libertadores-kupát és klubvilágbajnokságot nyert. Nem egy nagy taktikai guru, de van tekintélye a játékosok előtt. A braziloknál tehát minden adott volt ahhoz, hogy újra világbajnokok legyenek. Biztosak lehetünk benne: ha azok lettek volna, tök mindegy, hogy hányszor választják meg Coutinhót az adott meccs legjobbjának, hogy mennyit melózik Jesús és a védelem, a sikert Neymar aratta volna le. Mert ő a legnagyobb celeb, ő a valaha volt legdrágább játékos, és jelenleg ő a legeladhatóbb brand.

Nevetséges bohócnak tartják

A belgák elleni negyeddöntőben a brazilok későn ébredtek, és hiába volt háromszor annyi kapura lövési kísérletük, mint az egytől egyig világsztárokból álló ellenfelüknek, már nem tudtak visszajönni a meccsbe és végül 2–1-es vereséget szenvedtek. Neymar, csakúgy, mint az összes többi meccsen, csapata egyik legjobbja volt. Négymillió brazil szavazata alapján 7-es értékelést kapott a vb-n nyújtott teljesítményére, ami Coutinho után a legjobb volt. Ehhez képest nem a játéka, hanem a fetrengései és az azokból születő mémek maradtak meg az emberek emlékezetében.

Neymart előbb Ljajics rúgta föl a Szerbia elleni csoportmeccsen, majd a mexikói Layún taposott rá a bokájára a nyolcaddöntőben. Mindkét esetben szándékos szabálytalanság történt, de azt nem indokolta semmi, hogy Neymar végigguruljon a pályán, és a vb legnevetségesebb színészkedését mutassa be. A nyilvánvaló szabálytalanságok ellenére Neymar túljátszotta ezt az egészet, amivel csak azt érte el, hogy elvonta a figyelmet az amúgy nagyszerű teljesítményéről. De még mielőtt színészként bélyegeznénk meg, nézzük meg a másik oldalát is a dolognak. A nyolcaddöntő után Juan Carlos Osorio, Mexikó szövetségi kapitánya azt mondta, hogy a „futball szégyene, amit Neymar csinál”. Rajta kívül is rengetegen megszólaltak az ügyben, a konklúzió szinte mindenkinél ugyanaz volt: Neymar csak egy nevetséges bohóc, aki rossz példát mutat az érte rajongó gyerekeknek. A világnak tehát baja van azzal, hogy színészkedik, rájátszik, azzal viszont nincs, hogy a védők utaznak rá, és szándékosan szabálytalankodnak ellene.

Ő ilyen és kész

„A szakértőknek szerintem most nincs igazuk Neymar színészkedésével kapcsolatban. Neymar intelligens játékos, tudja, hogy védje meg magát, de a játékvezetőknek is nagyobb lenne a feladatuk ebben. Ha folyamatosan rúgnak valakit, az jogosan érezheti azt igazságtalannak. Az újságok csak ki akarják tölteni a helyet ezzel” – kelt Neymar védelmére a brazil Ronaldo. Neymar ellen 26 szabálytalanságot követtek el a vb-n – ez volt a legtöbb. A francia bajnokságban is ellene szabálytalankodnak a legtöbbször. A Bajnokok Ligájában is ő vezet ebben a tekintetben, átlagban 5,7 szabálytalanság éri meccsenként. Vissza lehetne keresni az előző évek számait is, a barcelonai időszakáig visszamenve, ott sem lenne más a helyzet. Vajon ez rendben van? Ezzel nincs baja senkinek? Ráadásul Neymar egyszer már nagyon megjárta, a 2014-es vb-n a Kolumbia elleni negyeddöntőben Zúniga úgy hátba rúgta, hogy eltört az egyik csigolyája.

Ilyenkor sokan legyintenek, hogy Messit is állandóan faragják, ő mégsem színészkedik. Általános példával élve, Neymar az a 70 kilós nagyképű gazdag gyerek a suliból, aki menő cuccokban jár, fürdik a népszerűségben, és minden csaj odavan érte. A többi srác pedig gyűlöli ezért. De a gyűlöletük a féltékenységből fakad. Ez látszik a pályán is. Ő az, aki mindenkinél értékesebb, akire mindenkinél nagyobb figyelem hárul, aki mindenkinél ügyesebb, gyorsabb, bevállalósabb. A védők nem szeretik, ha hülyére veszik vagy megalázzák őket, ezért inkább belerúgnak egy jó nagyot – sokszor már a meccs elején, hogy elvegyék a kedvét. Neymarnak viszont ilyen a játéka. Ilyen volt a Santosban, ilyen volt a Barcelonában, ilyen a Paris Saint-Germainben és ilyen a válogatottban. Hiába rúgják fel tízszer, tizenegyedszer is megcsinálja a cselt. Számon kérni pedig aligha lehetne rajta bármit, tekintve, hogy 27 éves korára a brazil válogatott harmadik legjobb góllövője, kétszeres spanyol bajnok, francia bajnok, Bajnokok Ligája-győztes, Konföderációs Kupa-győztes, olimpiai bajnok. Utolsó barcelonai évében sokan kritizálták, amiért kevés gólt lőtt, de valójában az volt az a szezon, amelyben szinte minden támadómutatóban (gólpassz, csel, kulcspassz) jobb volt, mint Messi.

A Neymar-jelenség

Az érzés, hogy Neymar mindenki felett áll, és hímes tojásként kell bánni vele, nem véletlen. Ed Aarons újságíró az angol Guardianben osztott meg egy történetet Neymar brazíliai időszakából. 2010 szeptemberében, az akkor 18 éves Neymar durcás lett, amiért nem rúghatta a tizenegyest az Atlético Goianiense elleni meccsen. Dorival Junior edző kirakta őt az első csapatból, és a havi fizetésének egyharmadát is megvonta. „Nem azért büntettem meg, mert jólesett. Hanem, mert muszáj volt” – mondta. Huszonnégy órával később az a Dorival, akinek irányításával a Santos vezette a bajnokságot, és aki a meccseinek 65 százalékát megnyerte, a holmijait csomagolta az irodában. A brazil klub vezetősége elzavarta őt. Az üzenet egyértelmű volt: Neymar mindenkinél fontosabb. Ez a jelenség végigkíséri Neymar pályafutását. A Barcelona korábbi elnöke, Sandro Rosell – aki 2010-ben elsöprő fölénnyel nyerte az elnökválasztást –, konkrétan az ő igazolásába bukott bele. A Paris Saint-Germainnél az a Cavani bánta az érkezését, aki öt éve számolatlanul rúgja a gólokat, és aki Ibrahimovicot is túlélte. De lehet, hogy Neymar mostanra túl messzire ment? Egy biztos: már a brazilok is azt mondják, hogy ideje lenne felnőnie. „Neymar elbájolta Brazíliát, de felbosszantotta a világot” – írta a Globo napilap, miután a brazilok legyőzték Mexikót a nyolcaddöntőben. Juca Kfouri, az egyik legelismertebb brazil újságíró szerint Neymar Pán Péter-szindrómában szenved, olyan, mint „egy kisgyerek, aki addig nem nyugszik, amíg meg nem kapja, amit akar”. Kfouri úgy véli, hogy Neymar legnagyobb problémája az, hogy az édesapja (aki az ügynöke is egyben), a reklámcégek és mindenki, aki hasznot húz belőle, azzal az egyetlen céllal egyengeti a karrierjét, hogy ő legyen a világ legjobb játékosa – nem számít, hogy milyen károkat okoznak ezzel az aktuális csapatának (vagy a válogatottnak).

Kovács Gábor