A BL-szereplés a legfőbb vágya

OROSKY TAMÁS

A szeptemberi chebi tornán debütált a szlovák válogatottban, négy gólt is dobott Fehéroroszország és Csehország ellen. Mennyiben volt most más érzés a gyülekezőre jönni?

Egészen más volt. Egy hónapja újoncként érkeztem, most meg már többeket ismertem a csapatból, néhány dolog automatikussá vált velük kapcsolatban. Jóval nyugodtabb voltam a gyülekezőn, mint korábban. De ami nem változott, az az, hogy most is ugyanúgy különleges megtiszteltetés számomra a válogatottban játszani.

A chebi tornán mindhárom meccsüket elveszítették. Hogyan értékelte Poloz kapitány az ön teljesítményét?

Őszintén szólva nem sokat beszélgettem vele a torna után, de alighanem elégedett lehetett a játékommal, ha újra behívott.

Mennyi játéklehetőségre számít a Provident-kupán Csehország, Magyarország és Ausztria ellen?

Nem tudom megítélni, mennyi teret kaphatok. Számomra a válogatott védőjátéka egy teljesen új rendszerhez való alkalmazkodást jelent, ami nem egyszerű feladat. Minél többet játszok, annál jobban megszokom ezt. Az biztos, hogy maximálisan ki akarom használni a lehetőséget, hogy megmutassam magam.

Ezt az is elősegítheti, hogy klubcsapatával, a Cellével immár a német élvonalban szerepel.

Sikerült kivívnunk a feljutást a Bundesliga I-be, szerintem képesek leszünk meg is ragadni ebben az osztályban. Hogy mennyiben más Németországban játszani, azt nem tudom, a szlovákiai viszonyokról csak a lányokkal beszélgetve van bizonyos képem, de ez alapján úgy tűnik, hogy az edzések terén nincs olyan nagy különbség.

Hogyan került ki Németországba?

Kassán születtem, de nyolcévesen átköltöztünk Németországba, mivel apukám, a szintén kézilabdázó Szűcs Csaba ott kapott jó ajánlatot. Tizenhárom éve élek az országban. Magyarul csak apukámmal van lehetőségem beszélni, és vele inkább csak hétköznapi dolgokról esik szó. Megértetem magam magyarul, és azt is értem, amit mások mondanak, de egy kicsit lassabb tempóban kell beszélniük...

Két év alatt kétszer is felsőbb osztályba jutott a klubjával, játszott a 2009-es U17-es Eb-n, most pedig a válogatottban is újra szerepet kap. Mit szeretne elérni a kézilabdában?

Klubszinten elsősorban a bentmaradás a cél. Ha a játékomat nézem, meccsről meccsre egyre javulni szeretnék, mert így egyre komolyabb feladatokat kaphatok az egyes találkozókon. Kifejezetten kedvelt csapatom nincsen, egyszer viszont mindenképpen szeretnék olyan gárdában szerepelni, amely a Bajnokok Ligájában érdekelt.