„Világökörség” épül a világörökség kapujában?

Itt a tervek szerint 2009 októberére kb. 40 milliárd forintos költséggel az ország legmodernebb szalmatüzelésű biomassza-erőműve készülne el, s az üzemben százharminchárom ember is munkalehetőséghez jutna. A beruházás támogatói persze azzal érvelnek, hogy a vidéknek nagy szüksége van az új munkahelyteremtő fejlesztésekre. Szerintük 6,5 hektáros területen működő, 50 megawatt villanyáramot termelő létesítmény minden környezetvédelmi előírásnak megfelel, hisz a károsanyag-kibocsátása minimális lesz. Sólyom László köztársasági elnök nemrégiben a régióban tett látogatása során gyakorlatilag az itteni beruházás ellen érvelt, a környezetvédelmi tárca pedig diplomatikusan úgy nyilatkozott, hogy szerintük „a szerencsi szalmatüzelésű biomassza-erőmű kérdése nem környezetvédelmi kérdés”.

Az üzem megépítése ellen tiltakozó helyi szőlősgazdák és bortermelők október utolsó hétvégéjén tüntetést szerveztek a szerencsi Világörökség-kapu elnevezésű emlékmű tövében, ahol a média képviselőinek és a néhány száz megjelentnek felsorolták a beruházással kapcsolatos kifogásaikat. Szerintük a világörökség részét képező tokaji területre tervezett több tíz méter magas, tömbszerű létesítmény tájképromboló, arról nem is szólva, hogy a tokaji aszúszemek kialakulásához szükséges törékeny mikroklímát az erőmű üzemeltetése komolyan veszélyeztetheti. Legfőbb érvük azonban az volt, hogy a létesítmény működtetéséhez szükséges évi 265 ezer tonnányi tüzelőanyagot az üzemeltetők 80 kilométeres körzetből közúton szállítanák a térségbe, s a régióban megforduló újabb 20 ezer kamion nemcsak az amúgy is katasztrofális állapotban lévő úthálózatot rongálná, hanem a környezetet is jelentősen károsítaná. Mészáros László, a Tokaj Reneszánsz Nagy Borok Egyesület elnöke, a tiltakozás egyik szervezője elmondta, társaival együtt a már kiadott építési engedélyek törvényességének vizsgálatára ügyészségi vizsgálatot kezdeményeztek. Levelet írtak Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek és az összes szakminiszternek, valamint az UNESCO párizsi központjának, melyben a szervezetet tájékoztatták a jelenlegi helyzetről és támogatást is kértek tőlük. Az erőmű megépítése ellen eddig több mint 6 ezer tiltakozó aláírást gyűjtöttek össze, és a nyilvánosság erejében bízva mindent megtesznek azért, hogy megvédjék a történelmi borvidéket és az itt élőket a szerintük meggondolatlan nagyberuházás esetleges következményeitől.

Természetesen egy régióbeli eseményekről tudósító újságírónak soha nem tiszte, hogy döntőbíró legyen. Kérdéseket feltenni azonban mindenkinek joga van. Jó lenne tudni, milyen megfontolások vezetik azon beruházókat, akik erőműveik megépítésének helyszínéül épp a világörökség részét képező történelmi borvidékeket tartják a legmegfelelőbb területnek. Kíváncsi lenne az ember arra is, hogy széntüzelésű erőművet miért gazdaságos egy olyan településen üzemeltetni, melynek közelében nincs szénlelőhely, mint pl. Tőketerebesen, a szalmatüzelésűeket pedig pont egy olyan régióban felépíteni, ahol meg épp gabonaszalmának vannak híján – esetünkben Szerencs környékén. A megnövekedett forgalomnak a közúthálózat állapotára gyakorolt hatásáról pedig csak annyit, hogy a tiltakozás helyszínéről hazafelé tartva a néhány tíz kilométeres utat több mint másfél óra alatt tettem meg. A Sátoraljaújhelyet Szerenccsel összekötő 37-es főút ugyanis már most is gyalázatos állapotban van, s a probléma megoldásának az illetékesek azt a sajátságos, ám tagadhatatlanul költségkímélő módját választották, hogy évekkel ezelőtt jóformán az egész szakaszon 60 kilométer per órás forgalomkorlátozást vezettek be...

Tőketerebesi perspektívák

A kelet-szlovákiai településen a tervek szerint három, egyenként 240 megawatt teljesítményű széntüzelésű blokk, valamint egy 165 megawatt teljesítményű gázüzemű blokk termelne villanyáramot. Az építési munkálatok, melyek során állítólag ezerötszáz ember jutna munkához, a jövő év második felében kezdődnének el. Az első próbaüzem 2011-ben lenne. A hőerőműben háromszázötvenen dolgoznának, és ez – a komoly munkanélküliséggel küzdő keleti tájakon – a tervezett beruházás megvalósításának egyik legvonzóbb indítéka lehet. A tőketerebesi hőerőmű építésének ellenzői azzal érvelnek, hogy az üzem 163 méter magas kéményeiből évente 4 millió tonna szenynyezőanyag jutna a légkörbe, melynek nagy része, az uralkodó szélirány miatt, a szlovák–magyar határ túloldalán lévő Tokaj-hegyaljai borvidék térségébe kerülne. (leczo)