Vigyázni kell a békére

November 11-én, 11 óra 11 perckor megszólalt a kosúti templom harangja, hogy emlékeztesse az egybegyűlteket, 105 évvel ezelőtt ugyanebben az időpontban írták alá a Német Birodalom és az antanthatalmak képviselői a 4 évig tartó első világháborút lezáró fegyverszüneti egyezményt a franciaországi Compiègne közelében található erdőben álló vasúti kocsiban. Az első és második világháborúban elesettek emlékművénél szervezett megemlékezés bevezetőjében elhangzott, azért lett a pipacs az emléknap egyik jelképe, mert katonák ezrei haltak hősi halált a flandriai mezőkön lezajlott csatában, amelyet pipacstenger borított. A megemlékezés résztvevői, szervezői mindnyájan pipacsot viseltek, az emlékezés koszorúira is pipacs került. Az emléknap további két szimbóluma a harang, amely az elesett katonák tiszteletére szólalt meg és a gyertyaláng, amelyet annak reményében gyújtottak meg az emlékezők, hogy soha ne ismétlődjön meg az a borzalom, amely 1914 és 1918 között zajlott. A helyi szlovák és magyar éneklőcsoport hazafias és katonadalokat adott elő, majd a Pro Memoria Veteranorum tiszteletadása mellett koszorúkat helyeztek el az emlékműnél. A megemlékezés a kultúrházban az Együtt egy békés európai jövőért című kiállítás megnyitójával folytatódott, ahol Zdenka Mačicová polgármester köszöntötte az egybegyűlteket. Görög István nyugállományú ezredes a Honvédség és Társadalom Baráti Kör civil szervezet képviseletében elmondta, a kosúti Slivensky Bertalan veterán katona meghívására érkezett kollégájával, Sajner Gyulával nyugállományú ezredessel. A Pro Memoria Veteranorum háborús veteránok szervezetével 15 éve ápolnak jó kapcsolatot.

„Mindkét szervezet célja, hogy közösen megfogalmazzuk, mit tudnak tenni a civil szervezetek a békéért. Úgy gondoljuk, a legfontosabb az összefogás a katonák, vagyis a honvédség és a társadalom között. Csak akkor lehet garantálni Európában azt a kedvező állapotot, hogy béke van, ha mindannyian azt akarjuk, hogy béke legyen. Vannak olyan különleges tehetséggel megáldott személyek, akik mindezt vizuálisan is ki tudják fejezni. Vannak köztük amatőr és professzionális művészek. Az ő műveik, elsősorban festményeik láthatók a kiállításon, amely két részből áll. Az egyik az Ecsettel a békéért projekt darabjait mutatja be, a másik egy kárpát-medencei rajzpályázat műveit”

– magyarázta Görög István. A kiállított tablókon nyomon követhetőek azok a gondolatok, amelyeket a gyerekek képeken, rajzokon ábrázoltak.

Slivensky Bertalan, a Pro Memoria Veteranorum szervezet tagja az Új Szónak elmondta, a megemlékezésnek a legfőbb küldetése, hogy emlékezzünk a nagy háborúra.

„Részben gyászünnep is, mert a háború befejezése után jött a trianoni békekötés, de ünnepelnünk kell azokat, akik életüket adták azért, hogy béke legyen. A szlovákiai veteránokból álló szervezetünk feladata megemlékezéseket tartani az elesett hősökről, hiszen lassan kihal az a korosztály, amelynek a rokonai a háborúban estek el. Szeretnénk életben tartani a tiszteletadás szokását, hogy ne merüljön feledésbe az őseink emlékezete”

– hangsúlyozta.

Sajner Gyula nyugállományú ezredes, a Honvédség és Társadalom Baráti Kör Székesfehérvári Szervezetének tagja szerint rendkívül fontos, hogy az ilyen rendezvényeken jelen vannak gyerekek is.

„A megemlékezés legfontosabb üzenete a felelősség kérdése. Elsősorban az idősebb generációnak a felelőssége, hogy elmondja, milyen a háború, mit lehet veszíteni, mert a fiatalabb generáció nem élte át, nem érzékelte, ezért nagyon fontos ezt a gondolatot ébren tartanunk. Annak ellenére, hogy Ukrajnából és a közel-keletről érkeznek nagyon megrázó képsorok, még mindig nagyon távolinak érezzük a háborút. Emellett kötelességünk az emlékezetet is ébren tartani”

– egészítette ki hozzátéve, hogy szerinte nincs veszélyérzete az Európa nyugatibb, boldogabb részén élőknek, pedig a béke mindig csak időleges. Végezetül azt kívánta, ne is legyen semmilyen tragikus esemény, amely a veszélyérzetet felébreszti, de magunkban naprakészen kell tartani ezt a témát.