Veszélyeztetett kórházak, veszélyeztetett betegek

Szlovákiában eddig 100 darab százezer koronás ágy kelt el Noha jóval több beteg gyógyul a kisebb járási vagy városi kórházakban, mint a nagyobbakban, az egészségbiztosítóktól aránytalanul kevesebb pénzt kapnak a szolgáltatásokért. – Eddig senki sem magyarázta meg a diszkriminatív térítési rendszer okát, joggal kérdezzük: a kis- és középkórházak miért kapják a kezelési díj felét-harmadát annak, amit a III. típusúak, valamint a klinikák kapnak? – tette fel a kérdést dr. Somló Péter a kis- és középkórházakat tömörítő társulás elnöke a Gyűgyön tartott összejövetelen, amelyen több mint 30 kórház igazgatója és a helyi önkormányzatok képviselői a tarthatatlan állapot megoldását keresték. Sajnos nem találták.

A számokból kitűnik, hogy a térítési rendszer elavult, diszkriminatív jellege sérti a vidéki lakosság alapvető jogait. A gazdasági megkülönböztetés a vidéki kórházak létét fenyegeti. Az egybegyűltek egyöntetű véleménye, hogy nem szabad megkérdőjelezni a vidéki kórházak létjogosultságát. Azért sem, mivel a kisvárosokban élők szívesebben gyógyulnak a régióban, mint bármelyik nagyvárosi kórházban. Statisztikai adatok bizonyítják, melyik kiskórházból hány beteget utaltak az egyetemi vagy más nagykórházba. Ezek a számok elenyészőek. Ráadásul a vidékről érkező beteget gyakran nem fogadják, mivel a kórházi férőhelyeket a városiaknak tartogatják, ők előnyt élveznek. – A régiókban élők érdekeit is védjük, amikor a változást szorgalmazzuk. Rudolf Zajac miniszterré való kinevezése előtt kifejtette, nem a kis-, hanem a nagykórházakkal van gondja, azoknak kell ésszerűbben gazdálkodniuk – mondta Somló doktor, az ipolysági kórház igazgatója.

Az államtitkár csak víziókról beszélt

Peter Ottinger államtitkár nem sok újat tudott mondani Az egybegyűltek Peter Ottinger államtitkártól várták, hogy megválaszolja a létüket érintő kérdéseiket, s némileg megnyugtassa a kedélyeket. Hiszen olyan hírek is felröppentek, hogy a kiskórházak a végüket járják.

Peter Ottinger államtitkár, a pöstyéni kórház volt igazgatója pontosan tudta, mit nem akarnak hallani a kollégái, mégis, állami hivatalnokként kénytelen volt ködösíteni. És bevallani, a tárcának csupán elképzelései vannak a helyzet rendezésére. Örömhírrel is szolgált: ezek az elképzelések jók. – Számos egészségügyi törvényt sürgősen módosítani kell, meg kell erősíteni a három pilléren nyugvó ágazat valamennyi, az egészségügyi-szociális, a törvényalkotói-jogi és gazdasági „lábát”. A folyamatban nagy hangsúlyt kapnak (a minisztert szabadon idézve) a „játékosok”, vagyis az egészségügyi szolgáltatásokat nyújtók, az ügyfelek és a biztosítók. Bár az államtitkár elismerte, a legnagyobb gond az, hogy nincs megállapítva a munka valódi ára, gyorsan hozzáfűzte: nem szabad a változásokat ugrásszerűen végezni. A játékszabályok módosításában látja a siker kulcsát, de a gyógyszerpolitikát is orvosolni kell. Azokban az országokban, ahol az egészségügyi kiadások 25 százalékát az orvosságok nyelik el, komoly (anyagi) hiány keletkezik, hát még kis hazánkban, ahol a költségvetés 42 százalékát! Miközben évente 3–5 milliárd korona értékű gyógyszert váltanak ki a betegek, de rengeteget dobnak a kukába, általában felbontatlanul. – Vállalni kell a népszerűtlen intézkedéseket, csökkenteni fogjuk a térített orvosságok számát, de úgy, hogy minden betegségcsoportban egy orvosságért ne kelljen fizetnie a gyógyszerre szorulónak – jelentette ki, és a hallgatók pontosan tudták, hogy a legolcsóbbat térítik majd az egészségbiztosítók. Az egészségügy eladósodását is górcső alá vette az államtitkár, bár csak az ismert tényeket ismételte. – Az állam 1994-ben kiegyenlítette a kórházak adósságát, de mert továbbra is rosszak maradtak a játékszabályok, tovább halmozódtak az adósságok. Az összeg növekedéséhez hozzájárult a dolgozók szükséges, de a költségvetésben nem fedezett fizetésemelése, valamint az is, hogy az intézetek többet költöttek, mint amennyit a biztosítóktól kaptak a betegellátásért. Az egészségbiztosítók érvelése is érthető: csak annyi pénzt képesek elosztani, amennyi összegyűlik a betegbiztosítási alapban.– Ezért fordulhat elő, hogy legalább 34 vidéki kórházban a biztosítók nem teljesítik kötelezettségeiket, a megrendelt szolgáltatásokért a teljes összeg helyett csupán 55–75 százalékot térítenek! – szólt közbe Somló Péter, az ipolysági kórház igazgatója.

Igazságos pénzelosztásra várnak

Somló Péter igazgató a vidéki lakosság diszkriminációját kifogásolta A rendszerváltás óta a miniszterek a külföldön bevált rendszerek átvételéről beszéltek, holott tudták, a hazai egészségügy azért halódik, mert anyagilag alultáplált. Hiszen pl. 2001-ben az OECD néhány országában egy-egy lakos kezelésére a következő összeg jutott (dollárban): Ausztria 1 894, Csehország 937, Magyarország 717, Szlovákia 380–400. Ilyen finanszírozás mellett a kórházak költségvetése nem lehet kiegyensúlyozott, nem csoda, hogy az adósságok nagyságrendje milliárdokra tehető. Amikor az államtitkár megemlítette, hogy a szomszédos Csehországban az összes kórház hiánya 30 millió volt, dr. Peter Križan, a pozsonyi (egyházi) Irgalmasok Kórház igazgatója fennhangon megjegyezte: ha nálunk is ilyen volna a helyzet, nem kellene félrevernünk a harangokat. – A szolgáltatóknak ki kell elégíteniük az igényeket, és szavatolniuk kell a minőséget. Be kell vezetni a fejlett országokban bevált diagnózis (DRG) szerinti térítést, amelynél teljesen mindegy, hogy állami, non-profit, magán, egyházi, városi önkormányzati, megyei önkormányzati vagy egyéb (részvénytársaság vagy kft. tulajdonában levő) kórházban kezelik a betegeket. Azzal is számolni kell, amint egy-egy kórházban csökken az ellátott betegek száma, megkérdőjelezhetővé válik a szolgáltató létjogosultsága.

A vitában felszólaló igazgatók rámutattak az egészségbiztosítók kemény parancsuralmára. – Hiába akarnak a régió betegei odahaza gyógyulni, ha a biztosítók kevés szolgáltatást rendelnek meg. Egyeztetésre nincs lehetőségük – mondta a vágújhelyi kórházigazgató. A modori keményebben fogalmazott: – Mivel évek óta nem változtak az árak, szeretném tudni, miből gazdálkodunk jövőre. Arról ugyanis senki sem beszél, hogy a kiskórházak üzemelési terhe 2003. január 1-től a városi, megyei önkormányzatokra hárul. Szeretném tudni, változatlan finanszírozás mellett miből rendezik február 14-én az egészségügyi dolgozók fizetését? Várható, hogy az energiaszolgáltatók, az élelmiszerszállítók és a többiek is benyújtják számláikat, s nyomást gyakorolnak „gazdáinkra”. Félő, hogy pénzhiány miatt elvéreznek az I. típusú kórházak. A megyei önkormányzatok pedig arra kényszerülnek, hogy háromból esetleg csak egy kórházat működtessenek. Először csak osztályokat záratnak be, majd az egész kórházat – vetítette előre a szomorú jövőképet, miközben rámutatott arra is: az összes I. és II. típusú kórház évi költségvetése 2,4–2,6 milliárd korona, a nagyoké viszont 28–30 milliárd. Mi kifizetődőbb? – szegezte a kérdést az államtitkárnak.

A bártfai nonprofit kórház igazgatója szerint az állami költségvetés módosításra szorul, nyomást kell gyakorolni az illetékesekre, hogy az egészségügy több pénzt kapjon. Alapvető követelmény, hogy a beteg ellátásáért – bárhol kezelik az országban – végre reális árat fizessen az egészségbiztosító. Mikor kerül sor a biztosítók transzformációjára, mikortól várható, hogy a megrendelt és elvégzett szolgáltatások árának ne csak a töredékét térítsék? Mivel magyarázható, hogy a vidéki betegnek általában 2 hónapot kell várnia a szívritmus szabályozó beültetésére, de a fővárosban élőnek csak 48 órát? – záporoztak a kérdések.

Rossz időzítés

Bár az államtitkár azt állította, 2004-től az ágazat költségvetése kiegyensúlyozott lesz, a polgármesterek kertelés nélkül kimondták: mivel nincs előkészítve a kompetenciák átruházása, nem képesek átvenni a költséghiányos kórházakat. Ezért sem lepett meg senkit az újbányai polgármester bejelentése: a város idén 18 milliós nyereséggel zárja az esztendőt, a helyi kórház viszont évente 20 milliós adósságot termel. Ha átvenné az intézetet, a városban soha többé egy járdát sem javíttathatna meg.

Nagy Géza, Zselíz polgármestere egyetért kollégájával. Bármennyire szeretné is támogatni a kórházat, az önkormányzat költségvetéséből nem telik rá. – A rossz fizetési rendszer miatt képtelenek vagyunk jól gazdálkodni, holott legalább 60 ezren a helyi I. típusú, 170 ágyas kórházban keresik a gyógyulást. A sebészeti osztály és )a nőgyógyászat jóval több beteget tudna gyógyítani, ám a biztosítók megszabják a kezelhető betegek számát. Havonta 4–4,5 millió koronát utalnak a számlánkra, holott 8–9 millióra volna szükségünk. Az utóbbi 2–3 évben mégsem nőttek adósságaink, a régiek 25–30 millió koronát tesznek ki. Ebből a Perspekíva biztosító 18 millió koronával lóg – összegezte dr. Veis András kórházigazgató. Iglói társa kifogásolta az előző miniszter nagy találmányát, az ún. elfekvőket. – Hiába beszéljük meg a szállítás időpontját, rendszerint nem veszik át a beteget. Az újabb időpont-egyeztetés újabb laboratóriumi vizsgálatokkal, tehát többletkiadással jár – mondta. Ha igaz, a királyhelmeci kórház non-profit intézetté transzformálódik. – ĺgy láttuk jónak, ugyanis a városnak túl nagy terhet jelentene a kórház átvétele. Fontos, hogy az kórház vezetésében (igazgatótanácsában) az állam is képviselteti magát, s egy évig felügyeli működésünket. Az átállás feltétele az adósságok térítése, két hónappal ezelőtt erre a célra 17 millió koronát kaptunk, viszont a lenullázáshoz még 45 millióra van szükség – ismertette dr. Kövér Péter igazgató. Elhangzott az is: a kiskórházak kiegyensúlyozott költségvetése megvalósíthatatlan álom marad addig, amíg a biztosítók nem emelik meg a gyógyítás egy betegre eső költségeit, illetve nem vetnek véget az igazságtalan elosztásnak, a városi lakosság javára.

A találkozó résztvevői megfogalmazták észrevételeiket és továbbítják az egészségügyi miniszternek, sőt a kompetenciós törvény hatályba lépésének egyéves halasztását is követelik, de kérdéses, szavuk elhallatszik-e az „égig”. (Az újságíróé csak a miniszter szóvivőjéhez jutott, aki közölte, annyian vannak előttem, hogy – jó esetben – Rudolf Zajac a hónap utolsó hetében fogadhat.)

Belgyógyászat

Specializált kórház 33 776 Sk

Egyetemi Kórház 13 365 Sk

III. típusú kórház 13 050 Sk

II. típusú kórház 8 176 Sk

I. típusú kórház 6 832 Sk