Városnézés villamoson zötyögve

Kevesen tudják, hogy az ország területén Kassa büszkélkedhet a legrégebbi közlekedési vállalattal, az első városi síneket 1891-ben rakták le. Persze a boldog békeidőkben még nem villamos áram hajtotta a járgányokat, hanem egy mélabúsan ballagó szürke vagy barna paci húzta. A város legelső tömegközlekedési útvonala a vasútállomástól a Fő utcán át a Komenský utca feléig tartott, később meghosszabbították egészen a Csermelyig. Persze a kezdeti időkben nem is annyira a „tömegek közlekedtek”, mint inkább a város gyárait és üzemeit látták el áruval. A lóvasút „melléktermékei” azonban nyilván nem nyerték el különösebben a városi polgárok tetszését, ezért már a következő évben átállt a városi tömegközlekedés a gőzmeghajtásra. Az igazi villamosok 1913-ban kezdtek futni a város utcáin, és még a hatvanas évek közepéig kihasználták a szerelvényeket áruszállításra is. A dohánygyár, maláta-, kávé-, tégla- és gépgyár mind rendelkezett saját sínekkel, melyek az üzem udvarába vezettek. A régi sínek és régi gyárak maradványait itt-ott ma is látni még. A Fő utcai sínpárok ma is megvannak, de utoljára valódi villamos 1986-ban járt rajtuk. A városközpont műemlékeinek nem tett jót a szerelvények okozta rázkódás, a dóm és más épületek védelme érdekében ezért a síneket máshová helyezték át. Ma a régi lóvasút emlékére a nyári turisztaszezonban ismét jár a Fő utcán az egy lóerős jármű, mellyel ha gyorsabban, mint gyalog, nem is, de legalább kényelmesebben el lehet jutni a Fő utca egyik végéről a másikra.

Virágkorát a villamosközlekedés a hatvanas és hetvenes években élte. Az akkori Kelet-szlovákiai Vasmű miatt megépült a sín egészen a gyárig, és az ország területén csak itt próbálkoztak három villamosszerelvény összekapcsolásával. Az R jelzésű villamosok háromvagonos változatban ma már nem járnak, csak két vagont kapcsolnak össze, sőt nem ritka, hogy kevésbé forgalmas órákban csak egy szerelvény gurul a várakozó utasok elé. A virágkorban 150 jármű csörömpölt Kassa utcáin, ma ennek egyharmadával kell az utasoknak megelégednük, a jegyárak pedig a hajdani szocialista idők egykoronás jegyéhez képest ma 12 és 16 korona. A tömegközlekedést tekintve van Kassán néhány Közép-Európában egyedinek számító jelenség. Az egyik a villamos- és trolivezetékének kereszteződése, a másik pedig a Szepsi úti körforgalom, ahol a villamos mind a négy irányban közlekedhet. Az ország területén sajnos Kassa jegyzi a legnagyobb villamosbalesetet is. 1978. október 30-án, a kora reggeli órákban történt. A „Terasa”-lakótelepről lefelé jövet a tömött, kétvagonos villamos annyira felgyorsult, hogy az amfiteátrum melletti kanyart már nem tudta bevenni, kisiklott, és felborult. A mintegy 80 kilométeres sebességgel sodródó járművet a fák és villanyoszlopok állították meg. A 26 éves vezetőnő és kilenc utas életét vesztette, a tíz súlyos és nyolcvan könnyebb sérült pedig nyilván sohasem felejti el azt a reggelt. Az eset feljegyzései ma már nincsenek meg, mivel húsz év eltelte után megsemmisítik az ilyen jellegű iratokat. Ma már csak találgatni lehet, milyen műszaki meghibásodás vezethetett a szerencsétlenséghez, illetve hogy valóban a vezető volt-e a hibás. A sebesültek számát is sokan vitatják, mivel a várakozó utasok egy része már fel sem fért a villamosra, anynyira tele volt a jármű, és egy vagonba többen férnek be száz embernél. De az igazság már örökre homályban marad. Kassa azonban nem felejt. A nagykórház melletti domb aljában ma minden villamos lelassít és megáll, pedig ott nem vehet fel utasokat. A baleset emlékére és újabb szerencsétlenségek megelőzése érdekében iktatták be ezt a rövid, biztonsági megállót.

A mai Kassán persze autóbuszok és trolik is járnak. Mostanság némelyikük éppen villamospótló járatként szolgál, mert a sínek egy részét javítják. A tömegközlekedés további fejlődéséről persze vannak különböző tervek, ám ezek gyakran változnak. Egy biztos. Metró a közeljövőben még nem lesz Kassán.