Vajk otthonra lelt Vajkán

Talán szükségtelen hangsúlyozni, miért fontos, hogy az első szent királyunk nevét viselő község számára – amely egykor ezer lelket számlált, ma pedig mintegy négyszázan lakják – miért fontos, hogy ne feledje múltját. Ez a tudat munkált a három éve alakult Vajk Polgári Társulás tagjaiban, amikor a három éve született ötletet idén sikerült megvalósítaniuk. Köszönhetően Csáky Pál miniszterelnök-helyettes magyar emlékhelyek programja anyagi támogatásának. Magán az avatóünnepségen természetesen megjelent Csáky Pál, aki ünnepi beszédében hangsúlyozta, hogy a magyar nép vérzivataros múltja után miért van szükség továbbra is a magyar öntudatra. Csáky arról is beszélt, hogy az új évezred Európájában minden nép a helyét, az identitását keresi, beleértve a kis nemzeteket is, ezért érthető, ha mi, magyarok sem teszünk másként. Erre a témakörre és a magyar katolicizmus honmentő szerepére alapozta az ünnepi szentmisén elmondott beszédét Ladocsi Gáspár, Esztergom-Budapest püspöke is, aki kiemelte, hogy a Szent István-i hármas üzenet jegyében munkálkodva lehetünk hasznos polgárai hazánknak és nemzetünknek. Az ünnepi szentmise után a kormány alelnöke felavatta Lipcsey György alkotását, melyet a püspök megszentelt. Az emlékmű avatásán egyébként részt vett Bárdos Gyula, az MKP parlamenti klubjának elnöke, Kvarda József képviselő és a közélet számos képviselője.

Külön emelte az ünnepség fényét, hogy a Magyar Köztársaság nagykövetének helyettese, Láng Judit felolvasta Sólyom László levelét, amelyet Magyarország nemrég hivatalába lépett új elnöke írt a vajkaiaknak. A magyar elnök is azt tartotta fontosnak, amiről az egész délután szólt: helyre kell hozni, amit az érzéketlen történelem– és a természetromboló emberek elkövettek. Az elnöki üzenet után Kovács Koppány előadásában hallhatta a szép számú közönség József Attila és Petőfi Sándor megzenésített verseit.

A szoboravató után, az előző évek tradícióját követve, rockoperát láthatott a közönség: az érsekújvári Rockszínpad mutatta be Mária evangéliumát, majd tűzijáték zárta az emlékezetes napot. Szent István emlékműve, amely a vajkai katolikus templom mellett, a község szívében áll, ezentúl remélhetően a nagy múltú község karizmatikus központja lesz.

Lipcsey György szobrász, az emlékmű alkotója:

– A múlt évben százával készültek a Szent István-szobrok Magyarország-szerte, ezért elég nehéz volt újat kitalálni. Általában a legtöbben mellszobor formájában jelenítették meg, ezért megpróbáltam azt a formavilágot ötvözni, amit eddig is használtam, úgy, hogy valamiképpen tükrözzem a kor szellemét. Remélem, sikerült. Két Szent István-szobrot készítettem eddig, a másik Dunaszerdahelyen látható. Ott sikerült úgy megalkotnom az uralkodót, hogy maga a portré sem jelenik meg; az tulajdonképpen egy emlékoszlop. A kiindulási alap kézenfekvő volt: ha egy királyt akarok ábrázolni, akkor logikus, hogy megjelenik a trónus. Egyébként több trónust is készítettem eddig, volt is egy ilyen szobor-sorozatom, és valószínűleg – ezt csak most, utólag tudatosítom – innen jött az ötlet. S mivel ez nem fából készült, és a téma megkívánt egyfajta méltóságot, időtállónak is kell lennie, ezért gondoltam gránit és bronz ötvözetére. A gránitot nem kezdi ki az időjárás. Egyébként a gránitlapot nem faragtam, hanem meg van törve a teteje, ami a történelmi töréseket szimbolizálja. Meg aztán az ember arra is gondol, hogy a köztéri szobrok sorsa gyakran másképp alakul, barbár kezek megrongálhatják. A gránit kemény, a bronz nemkülönben. Nemes anyagok. Amúgy lekopogom, az én szobraimat mindeddig elkerülték a rongálók.

Limpár-Limbeck Katalin a Vajk Polgári Társulás egyik tagja szerint a Szent István-emlékmű ötlete régebbi, úgy három éve, még a társulás megalakulásakor fogalmazódott meg konkrétan.

– Magát a megvalósítást idén tavasszal kezdték P. Vonyik Erzsébeték. Tulajdonképpen a „kirekesztettek”, a faluból eltávozott emberek ötlete volt. Sokan elköltöztek innen. Nem azért, mert el akartak menni, hanem mert nem találtak itt boldogulást. Most visszajárnak a szülőföldre, és megpróbálnak tenni valamit az elnéptelenedés, a nyelvváltás ellen.

P. Vonyik Erzsébet, a Vajk Polgári Társulás elnöke:

– Társulásunk három éve alakult, azóta minden év augusztusában megtartjuk a Szent István-napot. Eddig mindig szerveztünk szabadtéri koncertet, idén pedig a nagy csallóközi árvíz 40. évfordulójára készítettünk fotókiállítást korabeli felvételek felhasználásával. A Szent István-emlékmű tulajdonképpen a faluból elszármazottak ötlete, de természetesen szükségünk volt a helybeliek segítségére is, akik közül név szerint említést érdemel Gulázsi Olivér vállalkozó vagy például a helyi közbirtokosság és annak elnöke, Tóth László, akik rendszeresen hajlandók áldozatot vállalni a községükért. A támogatók igyekezetét mi azzal igyekszünk meghálálni, hogy különféle kirándulásokat szervezünk számukra. Tavaly például elvittük őket Budapestre, ahol egyebek mellett megnézhették az Országházat és a Terror Házát. Jövőre, amikor Vajka első írásos említésének 820. évfordulója lesz, szeretnénk egy nemzetközi szemináriumot szervezni. S mivel álmodozni is kell, álmaink közt szerepel egy magyar közösségi ház is, ami elég merész ötlet, de talán egyszer sikerül. Megjegyzem, nagy kár, hogy a sziget másik két községében (Doborgazon és Bodakon) nincs hasonló polgári társulás. Közösen sokkal többet tudnánk tenni ennek a három keserves sorsú falunak a fellendítéséért.