Újra lesz híd Ipolyvarbón

Készítik a helyet és a terepet a híd számáraSomogyi Tibor felvételeIpolyvarbó most olyan, mint egy zsákutca. Ezt a különös helyzetet természetesen nem a falu lakói teremtették, hanem egyrészt a nagyhatalmak még 1947-ben Párizsban, majd pedig Csehszlovákia és Magyarország bölcs politikusai 1949-ben, a Csorbatói jegyzőkönyv által, amikor nem csupán az államhatárok váltak végelegessé, hanem az egyes települések jogi állapotai is. A hídjaitól megfosztott Ipoly nemcsak az országokat osztja ketté, hanem a korábban egységes földvagyont is. Az elbontott fahídból – mely valaha a templom tövében állt, és Varbót Őrhalommal kötötte össze – mára egyetlen megpörkölődött oszlopdarab maradt. Ottjártunkkor a falu lakosai a megígért új híd számára készítették elő a helyet és a terepet.

A település az utóbbi néhány évben elsősorban a gazdaság sorvadása miatt indult hanyatlásnak. Ez a hanyatlás a portákon még nem szembetűnő, a falu környékén, különösen a csődbe ment szövetkezet telephelyein azonban a rombolás és a szabadrablás nyoma látszik.

Zólyomi Károly, Ipolyvarbó polgármestere elmondta, hogy a falu lakosságának több mint 80 százaléka magyar és 15 százaléka szlovák, de minden itt élő ember ért és beszél is a magyarul, nemzetiségi súrlódásokra emlékezete szerint soha nem került sor. A faluban csak magyar tannyelvű nyelvű iskola működik, amelybe hét település gyerekei járnak, összesen 75-en. Az óvodások száma 21. Bár az iskola a legmagasabb szintű támogatást kapja (tanulónként 30 802 Sk és 31 666 Sk között) a polgármester szerint fenntartásával így is gondok lesznek, mert a fűtés nagyon sokba kerül. Mint elmondta, a terheket könnyíthették volna azáltal, ha a szenet valamelyik olcsóbb szénbányából vásárolhatják, de a központilag kiírt közbeszerzési pályázatot Nyitrabánya nyerte meg, amely a szlovákiai szénbányák közül talán a legdrágább. Ráadásul kilyukadt az egyik kazán is, a jelenleg használatban lévő pótkazán is Noé idejéből származik, úgyhogy ez is felmondhatja a szolgálatot.

Zólyomi Károly arról is tájékoztatott, hogy a látogatásunkat megelőző napon kollégáival együtt találkozott az oktatásügyi államtitkárral, aki az iskolák támogatási lehetőségeiről adott számot, s a kormány szemszögéből szépen össze is foglalta a jelenlegi és a várható helyzetet. Csak éppen arról feledkezett meg, hogy ezen a tájon a gazdasági viszonyok némileg különböznek Szlovákia iparilag fejlettebb térségeitől. Amikor az iskolák támogatási rendszerét kidolgozták, nem valószínű, hogy figyelembe vették azt, hogy például Ipolyvarbón 60%-os a munkanélküliség, hogy a szülőknek családfenntartási problémáik vannak, s bármennyire is szívesen tennék, nem képesek támogatni az iskolát. A minisztériumban valószínűleg abból indultak ki, hogy az önkormányzatok dúskálnak az anyagiakban, s amit az állam nem kíván finanszírozni, azt nagylelkűen átruházza az önkormányzatokra.

Ipolyvarbó mindig híres volt szőlőjéről, jó boráról. Mára már mindez az enyészeté. Amikor a szövetkezet csődbe jutott és a csődbiztos eladta a javakat, lényegében a falu 423 lakosa feje fölül adta el a tetőt. A gazdasági épületeket egy nagykürtösi vállalkozó vette meg, aki bontási engedély nélkül szétszedte az istállókat. Ugyanez a helyzet a borházzal, a borospincével és a fölötte található közösségi helyiségekkel – ezt az épületegyüttest a nagykürtösi borüzem vásárolta meg. Érthetetlen – mondta a polgármester –, hogy ha valaki megvásárol egy ilyen csodálatos pincét és borozót, miért hagyja tönkremenni. Elt?nt a falak fa burkolata, elt?ntek a villanyvezetékek, a csillárok, a f?t#testek, az ablakok... A vállalkozó, aki megvásárolta a gazdasági épületeket, semmilyen kapcsolatot nem tart fenn sem a faluval, sem az önkormányzattal, s természetesen nem fizeti az ingatlanadót sem, ami a községek egyik alapvető jövedelmi forrása lenne. Az érintett az ajánlott leveleket sem veszi át, ezért a polgármester nem lát más lehetőséget, mint, hogy a rendőrséget hívja segítségül. A község közigazgatási területén található mintegy 20 hektáros szőlőterület pedig – amióta a nagykürtösi borüzem kezelésébe került – gazban áll, az elmúlt évben egy jelentős része a tűz martalékává vált.

A faluban csak kisebb gazdálkodók vannak, akik ezzel a tevékenységükkel csupán a megélhetést kergetik. Ezen a téren is alapvető problémát jelent az, hogy a környék lakosságának nincs vásárlóereje, a jelenlegi benzinárak mellett viszont nem lenne kifizetődő nagyobb távolságra szállítani a megtermelt zöldséget.

Ipolyvbó polgármestere elmondta azt is, hogy a település munkaképes lakossága egyre inkább láthatóan ellehetetlenül, mert hiába hoz a kormány olyan intézkedéseket, amelyek a munkahelyek keresésére serkentenék az embereket, ha a falutól számított 50 kilométeres körzetben minden falu és város a munkanélküliséggel küszködik. Egyetlen megoldásként csak az merülhet fel, hogy a nyugati országrészekben, vagy Magyarországon keresnek az emberek munkát.

A község segíteni próbál a munkanélkülieken; magyarországi kapcsolatait kihasználva munkahelyeket keres a magyar munkaerőpiacon. A határhoz közel tevékenykedő magyarországi vállalkozók közül többen keresnek kőműveseket, ácsokat, s más szakembereket is, ami bíztató jelnek tekinthető abban az esetben, ha Magyarország az uniós tagállamok példáján felbuzdulva nem zárkózik el a felvidéki munkavállalók elől. Ipolyvarbótól Budapest 95 kilométerre van, Pozsony 230-ra, ami azt sugallhatná az embereknek, hogy érdemes munka után nézni.

A polgármester biztató jelenségnek tekinti azt, hogy a falu fiataljai mozgolódnak, a volt községháza épületében önerőből rendezik be klubjukat. Csak attól tart, hogy ezek a fiatalok a munkanélküliség miatt kénytelenek lesznek elhagyni a falut.

Az Ipolyvarbót Őrhalommal összekötő fából készült Ipoly-hidat a Csorbatói jegyzőkönyv aláírása után bontották el. Zólyomi Károly most örömmel újságolta, hogy a megegyezések alapján a korábbi híd eredeti helyén hamarosan újat építhetnek. A hidat nyár elején szeretnék megnyitni.