Túszok a végrehajtók kezében

Míg az adósság tulajdonosának a járásbíróság kilenc nap alatt engedélyezte a behajtást, nekünk több mint harminc napig kellett várnunk a döntésre. Részsiker csupán, hogy féléves haladékot kaptunk, miközben a másik fél fellebbezett, és taktikát váltott: nemcsak az egészségbiztosítókat szólította fel, hogy a betegellátásért járó anyagiakat neki utalják, hanem az Általános Hitelbankban (VÚB) is zárolta azt a számlánkat, amelyen a dolgozók bérét tartjuk.

Ez azt jelenti, hogy gondot jelent a fizetések átutalása?

Szerencsére nem. Időben felkészültünk erre is, beszállítóink beleegyezésével átütemeztük a térítéseket, „bespájzoltunk” anyagiakból, egészségügyi segédeszközökből, gyógyszerből annyit, hogy túléljük ezt az áldatlan helyzetet.

Gondolom, továbbra is várnak a megye segítségére.

Természetesen, annál is inkább, mert a munkadíjat a kórház rendezte, mi az aránytalanul magas késedelmi és a büntetőkamatot tartjuk tisztességtelennek. Megkérdőjelezhető az is, hogy egy 1996-ban kötött rossz szerződésből származó károkat miért nem rendezi az akkori alapító, az egészségügyi minisztérium.

Tudtommal a megyei testület döntött az anyagi segítség odaítéléséről, mégsem kapták meg a pénzt?

Egyelőre nem, ki kell várni, hogy a választások után összeállt képviselő-testület, az új megyeelnök hogyan határoz.

Feltételezi, hogy a megyeelnökváltás esetleg befolyásolhatja a kórház elbírálását?

Bízom abban, hogy ha megmérettetünk, akkor csak szakmai, és nem politikai szempontok lesznek a mérvadóak. Másfél éve vagyok igazgató, ez alatt megnőtt az egészségügyi intézet gazdasági, eszmei értéke, emelkedett a betegellátás színvonala. Nagy erőfeszítéssel ugyan, de csökkent az adósságállomány, sőt akadtak olyan hónapok is, amikor majdnem kiegyensúlyozott volt a gazdálkodásunk. Szerintem reális célkitűzés, hogy az idén adósságmentesen üzemeljünk.

A szaktárca javaslatára a kormány rendezte a kórházak tetemes társadalombiztosítási tartozását. Úgy tűnik, azok jártak jól, akik nem fizettek a Szociális Biztosítónak.

Kinevezésemet követően azon voltam, hogy az alkalmazottak utáni illeték befizetése ne maradjon el. Vagyis 2004. április 1-jétől 2005. december 31-ig majdnem 25 millió koronát utaltunk át a Szociális Biztosítónak. Igaz, ha nem lettünk volna tisztességesek, most kevesebb lenne a tartozásunk.

Nem nehezíti munkájukat a tudat, hogy túszok lettek a végrehajtók kezében?

Nem tagadom, valamennyiünk hangulatára kihat a fenyegető veszély, feszültebbek a belső viszonyok, ám a betegek és az egészségügyi dolgozók kapcsolata nem romlott.

Igazgatóként kiharcolta, hogy a somorjai mentőállomás a dunaszerdahelyi kórház kötelékébe kerüljön, de most nem szerezték meg a helyi és a nagymegyeri mentőállomás üzemelési jogát.

Tény, a mentőszolgálat a kórházzal mindig szerves egységet képezett. Az egészségügyi reform pozitív hatása következtében javult az egyes mentőállomások anyagi támogatása, a havi 700 ezer korona átalány és a külön térített kilométerpénz okán jövedelmező vállalkozássá vált. Már tárgyalunk az új üzemeltetővel, szeretnénk, ha az állomások a megszokott helyen maradnának, a helyiségekért kapott bérleti díj némileg enyhítené a veszteséget. Pályázati győztesként viszont a klasszikus betegszállítást mi végezzük, az első év gazdasági eredményei lehetővé tették két mentőautó teljes felújítását.

Az új elosztás szerint a régióban négy mentőállomás működik majd. Az említett hármon kívül Nagymagyaron is lesz. Szükséges van erre?

Kezdettől fogva állítom, hogy Nagymagyar helyett fontosabb lenne a Kis-Csallóköz elérhetőségének biztosítása. Szerintem régiónkban a mentőállomásokat nem a városokba kellene elhelyezni, hanem a kórházak gyorsabb megközelítése miatt Békére, Alistálra és Bősre. Észrevételeinket ugyan megtettük, de nem vették figyelembe.

A temérdek nehézség ellenére eredményeket is elértek.

A jobb, teljesebb ellátás érdekében tavaly több új szakrendelőt nyitottunk, orvosaink lojalitását tükrözi, hogy egyelőre saját számítógépüket használják. Szponzorainknak köszönhetően javult a kórház műszerezettsége, lélegeztető, altatógép, echokardiográf segíti a betegellátást. Külföldi adományokból ágycserékre került sor, idősbeteg-ellátó részleget nyitottunk, modernizáltuk a sebészetet, a szülészetet, napi ellátóban kezeljük az ideggyógyászati betegségben szenvedőket. Az országban az elsők között beszereztünk egy analizátort, melynek segítségével le tudjuk mérni a beteg vérében lévő orvosság hatóanyagának szintjét, legyen szó szívgyógyszerről vagy antibiotikumról. Újdonság a hátbántalmakban szenvedők ózon-oxigénes kezelése is, és mert igény van rá, hamarosan sor kerül egy bentlakásos utógondozó megnyitására. Hiszen rövidül a kórházban töltött napok száma, ám sokan otthonukban nem képesek önmaguk ellátására. Nem csupán a magányosok hajlandók értelmes összeget áldozni arra, hogy néhány napig, hétig szakfelügyelet mellett gyógyuljanak, erősödjenek.

Az új év kezdetén foglalkoztatják a kudarcok is?

Mint minden ember, én is készítek mérleget. Tudatosítom, hogy olykor homokszem kerül a legolajozottabb gépezetbe is. Vannak helyzetek, amelyeket radikálisan kell megoldani, és akadnak, amelyeknél kevés csak akarni. Hiába próbálunk takarékoskodni az energiával, ha az ablakok rosszul záródnak, s nincs pénzünk újakra. Igaz az is, hogy nem sikerült teljesen kiküszöbölni azt, hogy kollégáim ne azzal foglalkozzanak, másutt mi van, hanem azzal, ami az osztályukon belül történik. Nem tudom rábírni az egészségbiztosítókat sem arra, hogy az emelkedő beteglétszám alapján több szolgáltatást rendeljenek, és többet fizessenek az elvégzett munkánkért. Az anyagiak hiánya miatt számos megszorító intézkedést vezettünk be, s ez súrlódásokat okoz.

A megye átvállalná a tartozást

Pozsony. Nagyszombat megye önkormányzata kész átvállalni a dunaszerdahelyi kórház tartozását, de egyelőre nem lehet tudni, milyen módon teheti ezt meg. „Az önkormányzat a törvények értelmében csak fejlesztésre adhat pénzt a kórháznak, a működési költségekre nem, így a tartozásait sem vállalhatja át” – mondta Ivan Krajčovič, az önkormányzat szóvivője. Szerinte nem csak a dunaszerdahelyi kórházat fenyegetik végrehajtók, több más intézmény működése is veszélyben van. Peter Tomeček, a megye korábbi elnöke szerint az önkormányzat már tavaly is kész lett volna kifizetni az intézmény mintegy 7 millió koronás tartozását, addig azonban nem tehették meg, amíg a végrehajtónak nem állt jogában behajtani az összeget. (lpj, t)