Türelmetlenek a kárpótlási jegyek tulajdonosai

Mit ér a sok papír? – kérdezi Kiss József Somogyi Tibor felvételei „Nem gondoltam semmi rosszra, hiszen egyik rokonom magyarázta meg a szerződéskötés előnyét. Emellett jóleső érzéssel vettük tudomásul, hogy a magyar kormány a II. világháború alatt hadifogságba esetteket kárpótolni kívánja. A kárpótlás némi gyógyírt jelentett, mert az oroszországi pokolban töltött négy évet nem tudom elfelejteni. Csak hát az eltelt esztendők alatt a beígért haszonból egy fillért sem láttam” – közölte szomorúan a 80 éves nyugdíjas, majd hozzáfűzte: évekig hitegették, ám már harmadik éve, amióta megszűnt a BBS komáromi irodája végképp elhallgattak, nem tudnak érdeklődni sem.

ELVESZTETT BIZALOM

Kiss József 1995 novemberében megunta a betéti társaság tétlenségét, és visszakövetelte 37 kárpótlási jegyét. Ügyvédet fogadott, aki nevében kérte, tájékoztassák befektetett vagyonrészének alakulásáról, ugyanis Kiss úr hiába járt személyesen többször is a komáromi irodában, nem tájékoztatták őt kellőképpen. Mivel megingott a bizalma a BBS Invest Rt.-ben, fel akarta bontani a szerződést. Papp Ernő, a BBS Invest Rt. igazgatója válaszlevelében tudatta, hogy az Rt. 1995 februárjában és novemberében tájékoztatta ügyfeleit a befektetések lehetőségeiről, valamint arról, hogy 1994 májusától 1995. június 16-ig Magyarországon a privatizációs folyamatot felfüggesztették. 1995. június 17-én viszont megalakult az új Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. (ÁPV Rt.), amelynek feladata öt éven belül befejezni a magánosítást. Az első hullámban (1995. szeptember 30-tól) ugyan csupán készpénzzel, ám a második hullámban már kárpótlási jegyekkel is lehet fizetni. A BBS Invest a sikeres befektetés érdekében megtette a szükséges lépéseket. A levélben olvasható az is, hogy az Rt. 1030 ügyfele közül Kiss úr az egyedüli elégedetlen, aki kárpótlási jegyeinek visszaszolgáltatását követeli. Kérésének abban az esetben eleget is tenne az Rt., ha az ügyvéd vállalja, hogy a kárpótlási jegyek visszaadása nem ütközik törvénybe. Néhány nap elteltével a komáromi iroda gazdasági igazgatónője tájékoztatta az ügyvédet: egyetértenek a kárpótlási jegyek visszaadásával, ám csak azután, hogy a Budapest Értékpapír és Befektetési Rt. bank kiadja azokat, s a komáromi irodának Kiss József megfizeti az ezzel járó kiadásokat. „Személyesen jártam az irodában, ahol megdöbbenve értesültem arról, hogy 8 800 korona ellenében adnák vissza kárpótlási jegyeimet. Hogy honnan vették ezt az összeget, talány, hiszen a szerződésben erről nincs szó. Nem fizettem be a pénzt, pereskedni sem volt kedvem, hiszen ki tudja, megérném-e az ítélethozatalt” – mondta.

AZ ÉRTÉKESĺTÉS MEGTÖRTÉNT

Néhány hónappal később, 1996. augusztus 26-án a BBS Slovakia egyesület elnöksége értesítette vagyonbetéti tagjait, hogy a BBS Invest Rt. által kezelésre és befektetésre átvett kárpótlási jegyek értékesítése megtörtént. „Az ügyfelek a HunVest Inc. (USA Corporation) részvényeinek tulajdonosaivá váltak. A HunVes Inc. a vagyonának 49,28 százalékát termelő üzem (csiperkegomba táptalaj gyártó üzem), a maradék 50,72 százalékát pedig évi 21 százalékos kamatozású banki letétbe helyezett készpénz alkotja esetleges további vagyon vásárlásáig. A kárpótlási jegyek eddigi befektetésével 1000 HUF-ra 350 HUF-os értékesítési arányt értünk el... A nyereségrészesedést a társaság félévenként tervezi kifizetni” – áll a többi között a Papp Ernő társelnök által aláírt levélben. Pénz helyett azonban újabb értesítés érkezett, amelyben tudatták az ügyfelekkel, hogy a kárpótlási jegyekért az Rt. tokajhegyaljai borászatot vásárolt. Arról, hogy ez a befektetés jó vagy rossz, pontos ismeretek nélkül senki sem tudott véleményt mondani, egy biztos: továbbra sem láttak pénzt a kárpótoltak.

NEM PONTOS A CÉGJEGYZÉK

A BBS Invest Rt. igazgatótanácsában a cégjegyzék tanúsága szerint 1994. március 24-től Harsányi Imre, Varga Ferenc és Papp Ernő mellett ott ül Kvarda József jelenlegi kulturális államtitkár, akkori parlamenti képviselő is. „A cégjegyzékben sajnos tévesen szerepel a nevem, 1996. október 25-én összeférhetetlenség miatt kiszálltam az Rt.-ből. Mégis erkölcsi kötelességemnek tartom a kárpótlás sorsának felügyeletét” – közölte Kvarda József, ám érezhetően nemtetszéssel fogadta érdeklődésünket. „Az Új Szó mindig akkor tűzi napirendre a kárpótlási ügyet, amikor felmerül az értékesítés lehetősége. A tokajhegyaljai borospince megvásárlása értéknövelő befektetés volt, eddig vagy húsz érdeklődő jelezte, hogy megvásárolná. A részvényesek fele ugyanis eldöntötte, a vagyont el kell adni a szerződésben rögzített feltételek szerint. Az sem titok, hogy Magyarországon a bormaffia potom áron meg akarta szerezni a rátkai borászatot. Az Rt. azonban nem engedett a nyomásnak, megőrizte a vagyont, nem úgy, mint egy másik társaság, amelynek sorsával, a kárpótoltak veszteségével nem foglalkozik senki” – reagált Kvarda.

VAGYONRA VÁLTOTT KÁRPÓTLÁSI JEGYEK

Megvédtük a vagyont, értéke emelkedett, már csak vevő kell – állítja Papp Ernő Papp Ernő, a BBS Invest Rt. elnökségi tagja lapunknak elmondta: 1280 tulajdonos érdekeit képviseli. „Mindenki tudja, hogy a megvásárolt vagyon nem működtethető, ha nincs elég tőke, ám ha hitelt vettünk volna fel, már elvitte volna a bank. A Co-Impex Rt. sorsára jutottunk volna mi is: se vagyon, se pénz – fogott a szövevényes ügy megvilágításába. – A közvetítésre begyűjtött kárpótlási jegyek nominális értéke elérte a 185 millió forintot, de vásárlási értéke ennek csupán 20 százalékát képezi. Arról, hogy mibe fektetik a vagyont, nem csak az Rt. igazgatótanácsa döntött, figyeltek a tanácsadók véleményére is. Akik tőkét ígértek de volt, aki csak spekulált.” Mégis, senkit sem terhel a felelősség azért, hogy a csiperkegomba-üzlet rosszul sült el, vagy hogy az 1996. december 6-án 19 millió forintért – plusz ÁFA – megvásárolt Rátkai Termeltető és Szolgáltató Szövetkezet mustkereskedelme sem jött be. „A jó szándék vezérelt, amikor 1997-ben szerződést kötöttünk a kistapolcsányiakkal, hogy mustot szállítunk nekik 89 forintos áron. Hatszázalékos kamattal hitelt vettünk volna fel, ám a borászok 60 forint alá nyomták az árakat, így belebuktunk volna az üzletbe. Értéktartásra szerződtünk, ennek értelmében a vagyon értékét meg kellett két és félszerezni. Hiába döntötte el a tulajdonosok 65 százaléka, hogy pénzzé kell tenni a vagyont, nem volt rá vevő. Aki jelentkezett, például Németh Miklós, nevetséges vételárat, 7 millió forintot kínált a ma 100 milliót érő pincéért. Akadtak olyanok is, akik 20-30 millióért szerették volna megkaparintani. Kivárási taktikát alkalmaztunk, ugyanis várható volt, hogy Tokaj vidéke a világörökség részévé válik. Az állagmegőrzés miatt a mai napig őriztetjük a szövetkezetet, adóznunk is muszáj, miközben a tulajdonosok döntése értelmében évek óta keresem a fizetőképes vevőt. A vagyont felértékeltettem, nominális értéke 350 millió, értékesíteni legalább 100 millióért kell. Most jutottunk el oda, hogy komoly érdeklődőkkel tárgyalok, s valószínűleg nyélbe ütjük az üzletet. Ha minden igaz, olaszoké lesz a rátkai borgazdaság, s amint megkapjuk a vételárat, a tulajdonosok késedelem nélkül pénzükhöz jutnak” – mondja a BBS Invest Rt. elnökségi tagja.

MÉG EGY KIS TÜRELEM

Papp Ernő, aki szinte segítség nélkül „tartja a frontot” lépéseiről ugyan nem tájékoztatja a tulajdonosokat, de csak azért, mert nincs rá pénze. „Egy körlevél eljuttatása 18 ezer koronás kiadást jelent. A magyar állam felszámolta az irodát, munkanélküli vagyok. A szerződés értelmében felélhetném a vagyon értékének 1,5 százalékát, de nem teszem. Remélem, hogy az új vevő érdeklődése komoly, és a kárpótoltakat kifizetjük. Arra szeretném kérni a tulajdonosokat, hogy még egy ideig legyenek türelemmel, amint megtörténik az eladás, írásban értesítek mindenkit. Én pedig, emelt fővel járhatok, mert noha sorozatos támadások értek, nem egyszer feljelentettek, az Rt. igazgatótanácsi tagjai sem nagyon voltak a segítségemre, teljesíteni tudom a vállaltakat” – reménykedik Papp Ernő.