Teljesülhetett végre a kívánsága

Körtvélyes. Szlovák-magyar összefogás eredményeként felújították a falu határában lévő Reisz Keresztély mérnök sírját, akinek neve a Baradla-barlang feltérképezéséhez és a Szoroskői műút építéséhez kapcsolódik. Parti Gábor polgármester elmondta, a község a falufelújító programba (Obnova dediny) pályázott, magyarországi részről pedig a Környezetvédelmi Minisztérium és az Aggteleki Nemzeti Park volt partner. A síremléket a sűrű bokroktól megtisztították, konzerválták, valamint új kovácsoltvas kerítést is készíttettek, mivel ezt korábban ellopták. Reisz Keresztélynek immár méltó nyughelyét az augusztus 13-án megrendezett falunap alkalmával avatták fel, amikor a mérnök halálának 156. évfordulójára is emlékeztek. Beszédet Székely Kinga, a Magyar Környezetvédelmi Minisztérium osztályvezetője mondott, aki barlangász-szakemberként alapos ismerője Reisz Keresztély munkásságának. Az avatáson jelen volt Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója.

A Szepes megyei születésű mérnök, eredeti nevén Reisz Christian német ajkú szülők gyermeke volt. Kamarai, majd Gömör vármegye mérnöke, illetve főmérnöke lett. Az 1788–1804 közötti években a herceg Esterházyak bódvaszilasi uradalmának mérnökeként számos Gömör vármegyei község térképét készítette el. Hosszú éveken át az uradalom központjában, Bódvaszilason élt és dolgozott, de szerteágazó családja révén szorosan kötődött Körtvélyeshez. Bartholomaides Ladislaus történetíró és Csokonai Vitéz Mihály költő jó barátja volt. Reisz Keresztély neve elsősorban a Baradla-barlanggal fonódott örökre egybe. Ő volt az első, aki rendkívül nagy gonddal és alapossággal, már 1881 nyarán kutatta és felmérte a barlang nagy részét. Reisz és a magyar barlangkutatás ily módon már a múlt század első éveiben nemzetközi elismerést szerzett. Az azonban már sokkal kevésbé ismert, hogy ő volt a tervezője és építésvezetője a Torna-völgyet Rozsnyóval összekötő szoroskői műútnak. Élete végén Körtvélyesen lakott az uradalmi kastélyban, népes családja körében. Itt halt meg 1849. augusztus 13-án. Kívánsága csak annyi volt, hogy gondozzák a sírját. Végre, teljesülhetett.