Táncra perdült kerekek

Alexandra Kastelová tánctanár Andrej Mičunek, a Danube Táncklub elnöke szerint táncosai képesek arra, hogy világversenyeken vegyenek részt. – A visegrádi négyek országaiban csak a lengyeleknél és nálunk van hagyománya a fogyatékosok és egészségesek társas táncolásának, míg a jóléti országokban e téren is jobb a helyzet. Főleg azért, mert vannak táncra alkalmas tolókocsijaik. Erről mi eddig csak ábrándozhattunk, igaz, rövidesen Svájcból megkapjuk a négy, táncosaink igényeihez igazított, speciális, gyors és könnyű kétkerekűt. Ezek a kocsik kellenek ahhoz, hogy az egészségesekből és sérültekből alkotott táncospárok kiváló teljesítményeket nyújthassanak. Ha csak akaratukon múlott volna, sorra nyerik a nagy versenyeket. Az új tolókocsikkal szinte biztos a győzelem – magyarázta lelkesen az elnök, majd hozzáfűzte: bár a mozgássérült táncosok számára lényeges a sikerélmény, van ennél fontosabb is, életminőségük javulása. Mert a veleszületett rendellenesség éppúgy mint a baleset által bekövetkezett maradandó sérülés bizonyos korban komoly lelki válságot okoz. A mozgássérültet az egészségesek általában kiközösítik körükből, mert ki hajlandó alkalmazkodni igényeihez, lehetőségeihez? Sokan nem tudnak mit kezdeni a kerekes székben ülővel, mert nem tudják, hogy közönyt mutassanak, vagy együttérzést?

– Kezdetben attól féltem, hogy járó táncosaim nem lesznek képesek egyenrangú partnerként elfogadni a mozgássérülteket. Elégedetten nyugtáztam, hogy húsz perc leforgása alatt eltűntek a különbségek, testi-lelki összhang alakult ki a fiatalok között. Sőt, néhány próba után, a kívülálló számára akár morbidnak tűnő párbeszédre lettem figyelmes. Furcsán hangzik, amikor a járó táncos azt mondja partnerének, emelje már fel a fenekét a tolókocsiból, mert nem bírja forgatni. A válasz persze nem marad el. Vagy úgy hangzik: cseréljünk, vagy úgy: ne nyavalyogj, azért vagy, hogy forgass, és ne sokat beszélj, mert ha elvéted a lépést, és nekimész a kocsinak, megfájdul a bokád. Mihez kezdek én egy sánta táncossal?

Az elnök, aki egyben társastáncoktató elmondta, a legnagyobb gondot a megfelelő tolókocsik hiánya okozza. Bár a hamarosan megérkező négyet szponzorok adományából fizetik ki, további hat kellene, hiszen tíz vegyes páros táncol a klubban. – Ma még nem tudom, honnan szerezzük meg a négyszer 130 ezer koronát. A mi támogatóink csak kisebb összegeket adományoznak, a nagyok számára sajnos, nem vagyunk érdekesek. Holott világversenyek résztvevőiként éppúgy reklámozhatnánk őket, mint például a szépségversenyek győztesei – magyarázta a tánctanár.

– Egész héten a vasárnap estét várom, ennek örülök – tudatta izgatottan a 15 éves Petra, – hiszen amikor Juraj megfogja a kezemet, minden porcikámban érzem a mozgás könnyedségét. – Mert amíg te csücsülsz, én keményen gürizek – ölelte át partnerét a 19 éves csinos fiatalember, aki alapiskolás kora óta a társastáncnak szenteli szabad idejét. Bár a nehéz kocsi mozgatása megterheli gerincét, karizmait, örömmel vesz részt a próbákon, boldoggá teszi a versenyzés lehetősége.

Míg egyesek bemelegítenek, a többiek elmondják, a próbák hangulata remek, mindenki derűs, örül a másiknak. – Olykor előfordul, hogy az ember összeomlik, de ilyenkor a többiek kirángatják a depressziós hangulatból. És a tánc is feloldja a görcsöket – meséli a 22 éves kis növésű Saša, aki személyi asszisztensével érkezett, az ő biztatására kezdett el táncolni. – Végtagjaim rövidek, elképzelni sem tudtam, miként érem el a partneremet. Félelmem alaptalan volt – jelentette be boldogan. A próbát vezető Alexandra Kastelová semmit sem hagy a véletlenre, az egyik táncossal helyet cserél a tolókocsiban, onnan mutatja a helyes kar- és testtartást. – Nemcsak a standard táncokat tanuljuk, hanem a latin-amerikaiakat is. Igaz, kedvenceink a slowfox és a keringő.

Veronika és Petra bemelegít Pavol Majer felvételei A fiatalok a zenére reagálva improvizálni kezdtek, olyannyira belelendültek, hogy Luciát kiborították a tolókocsiból. Miközben valamennyien felsegítésén fáradoztak, elmagyarázták, mindez azért van, mert túl könnyű. – Többet kell enned – hangsúlyozták a valóban karcsú lánynak. A 12 éves Michal kissé megszeppenve szemlélte társait. Édesapjától tudtam meg, hogy csak másodszor vesz részt a próbán. Hagyományos iskolába jár, személyi asszisztens kíséri, tolja, mert egyedül nem képes erre sem. „Most nézze – mérgelődik az apuka –, ahelyett, hogy figyelné a tánctanár utasításait, beszélget. Meg mernék rá esküdni, hogy a számítógépekről tart kiselőadást. Ha tehetné, a PC mellett töltené nemcsak a nappalokat, hanem az éjszakákat is. Bízom abban, hogy a táncot is megkedveli, s a merev kéz- és testtartása idővel lazulni fog. Nem hittem volna, hogy a tolókocsiban ülők és az egészségesek képesek annyira összehangolni mozgásukat, hogy létrejöjjön a csoda. Nézem őket, de nem látom a tolókocsit, csak a táncoló pár siklását. Elbűvölő látvány, igaz?” Helyeslően bólintottam.