Szelmenc egy évvel az átkelő megnyitása után

Még hatéves sem voltam akkor. Tavaly, az átkelő megnyitása után néhány héttel ünepeltem a hatvanhatodik születésnapomat. Amikor a falu közepén meghúzták a határt, az itt élő emberek kezdetben el sem akarták hinni, hogy ilyesmi egyáltalán megtörténhet. Később abban reménykedtek, hogy ez a megosztottság csak rövid ideig tart majd. Aztán, mint tudjuk, 60 év eltelte után nyílott meg újra a határ.

Először a katonák a jelenlegitől néhány méterrel beljebb húzták meg a határvonalat.

Igen, akkor a mi házunk és telkünk is egy rövid ideig a Szovjetunióhoz tartozott.

A határ az első pillanatoktól kezdve hermetikusan le volt zárva?

Nem, egy ideig még mindenki előtt nyitva állt, az itteniek rendszeresen átjártak művelni az odaát lévő földjeiket. Ebben senki sem korlátozta őket, és az ellenőrzés is minimális volt. A katonák megengedték az apámnak, hogy learasson, ám az utolsó fuvarnyi terményt már nem hozhatta át. Végül aztán teljesen lezárták a határt.

A rendszerváltás után az emberek azonnal nagy terveket szövögettek, sokan azt hitték, minden rossz dolog egy csapásra megváltozik. Ön is reménykedett akkoriban, hogy változnak az itteni áldatlan állapotok?

Természetesen. Azt hittem, a határ a bársonyos forradalom után nem sokkal megnyílik. Volt okom bizakodni, hisz a kilencvenes évek elején levelet írtam az akkori külügyminiszternek, amelyben arra kértem őt, engedje meg, hogy átmehessünk a kisszelmenci búcsúba. Lássanak csodát, az engedélyt azonnal megkaptuk, csak nem itt, hanem a közeli Dobóruszkánál tudtunk átmenni Ukrajnába, illetve a Szovjetunióba, mert a szögesdrót kerítés akkoriban még megvolt a két község között.

Tehát joggal reménykedtek abban, hogy változik az itteni helyzet.

Persze, hisz 1992-ben újra eleget tettek a kérésünknek. 1993-ban, Szlovákia önállóvá válása után azonban már elutasították a kérvényünket.

A határ megnyitásáig újabb 15 évnek kellett eltelnie. Ez alatt az idő alatt miben reménykedtek?

A falu lakossága nem adta fel a reményt, hogy egyszer végre megnyílik itt az átkelő. Népszavazást tartottunk ez ügyben, különböző kérvényeket írogattunk, felhívtuk a média figyelmét az itteni állapotokra. Végig azért dolgoztunk, hogy elérjük a kitűzött célunkat.

A kettévágott székely kapuk felállítása a határon segítette az ügyüket?

Azt hiszem, ez volt az igazi fordulópont. Kis- és Nagyszelmenc problémáját a különböző tévécsatornákon, rádiókon és újságokon keresztül szinte az egész világ megismerhette. A politikusok rendszeresen foglalkozni kezdtek a témával, a két falu polgármesterét aztán még az Amerikai Egyesült Államok kongresszusába is meghívták egy meghallgatásra. Az emlékmű felállítása után felgyorsultak az események. Ám azt még jó ideig senki sem tudta megmondani, mikor nyílik meg az átkelő.

Ez így van. Az átkelőt 2005 augusztusában elkezdték építeni az ukránok, ám a mi oldalunkon hónapokig semmi sem történt. Bíztam benne, hogy a késlekedésnek csak technikai akadályai vannak, és folyamatosan reménykedtem. Számomra akkor vált biztossá, hogy lesz itt átkelő, amikor a házamból kilépve megláttam, hogy az ukránok építeni kezdik az állomást.

2005. december 23-án aztán elérkezett a várva várt pillanat. Igaz az, hogy Ön volt az első, aki hatvan év után először itt lépte át a szlovák–ukrán határt?Igaz. Megkértem a határőröket, hadd lehessek én az első. Ők meg eleget tettek a kérésemnek.

Kihez vezetett az első útja Kisszelmencen?

Az unokatestvéreimet látogattam meg, egyébként több rokonom él odaát.

A határ megnyitása után egy rövid ideig az ukránok mindenfajta korlátozás nélkül átengedték a kisszelmencieket. A helyzet azonban néhány órán belül megváltozott.

A határőrök később csak azokat engedték belépni Szlovákiába, akiknek volt érvényes útlevelük és vízumuk. Ezt a kisszelmenciek nagyon fájlalták. Pedig előttük is nyitott a határ, csak kevés embernek van útlevele, és ahogy hallom, az ingyenes vízum megszerzése sem egyszerű feladat. Egy kis „segítséggel” egyébként féléves vízum is kapható, amelyet harminc alkalommal használhatnak.

Hány ukrán állampolgár kel át naponta itt a határon?

Olyan tíz-tizenöt.

És szlovák állampolgár?

Legalább ötszáz. Pontos adataim nincsenek, de látom, hogy rengetegen használják az átkelőt. Még Varannóról, Nagymihályból, Tőketerebesről és más szlovákiai városból is érkeznek ide emberek.

Ön milyen rendszerességgel jár át Kisszelmencre?

Hetente egyszer-kétszer megyek. Meglátogatom az ismerősöket, meg általában be is vásárolunk olyankor.

Milyen árucikkeket érdemes odaát megvenni?

A cigaretta köztudottan olcsóbb, mint minálunk, de én azzal nem élek. Olcsóbb az édesség, a tészta és az alkohol is. Ám ezeknek a cikkeknek a behozatalát újabban korlátozzák, mert egyesek üzletelni kezdtek velük. Egyébként hús- és tejtermékeket egyáltalán nem lehet behozni az országba. Ezeket az előírásokat a határőrök szigorúan betartatják.

Az átkelő megynitása után Kisszelmencen gomba módra szaporodtak az üzletek. Ezen a téren most mi a helyzet?

Kisszelmencen azóta még több bolt nyílt, és többségük a hét végén is nyitva tart. A helyiek és az Ungvárról érkezők ugyancsak nyitnak boltokat, szerintem kb. 25 helyen lehet mostanság vásárolni a faluban.

Van még eladó ház Kisszelmencen?

Nem hinném. Ami üresen állt, azt mind megvették. Úgy hallom, a vevők több ezer dollárt hajlandók fizetni egy-egy ottani ingatlanért.

Illár József, Kisszelmenc polgármestere egyszer azt nyilatkozta, hogy a falu egy fél év alatt többet fejlődött, mint az előző 40 évben. Ez igaz?

A kilencvenes évek elején Kisszelmencen szinte járhatatlanok voltak az utak. Most ezeket leaszfaltozták, a településen kiépítették a közvilágítást, telefonkábeleket fektettek le, bevezették a lakóházakba a gázfűtést, és egyéb fejlesztéseket is eszközöltek.

Nagyszelmencen a határátkelő megnyitása óta mi változott?

Leaszfaltozták az átkelőhöz vezető utat, járdákat, vízelvezető árkokat építettek, gépkocsiparkolót nyitottak, és nőtt az itt szolgálatot teljesítő határőrök létszáma is. Az új kaszárnyájukat, a házammal szemben, hamarosan átadják.

Milyen fejlesztésekre volna szükség, hogy az átkelő zavartalanul működhessen?

Az itt élő emberek számára előnyösebb volna, ha csak a határ melletti települések polgárai használhatnák az átkelőt. ĺgy túl nagy a forgalom és a zsúfoltság.

Az ukránok azt szorgalmazták, hogy a szelmenci átkelőt az autósok is használhassák. Erről mi a véleménye?

Nem hiszem, hogy ez jó ötlet volna. A falun kívül azonban nyithatnának egy ilyet, ott ez senkit sem zavarna.

Ön szerint a kisszelmenciek mikor használhatják majd különösebb korlátozások nélkül ezt a kishatárt?

Akkor, ha majd Ukrajna is az Európai Unió tagja lesz. Ám attól tartok, addig még hosszú időnek kell eltelnie.