Szegényebb lesz a karácsonyunk a válság miatt?

Lukács Janka, óvónő, Tornalja:
Érdekes módon szellemiekben biztosan gazdagabb lesz az idei karácsony, de mégis sokkal-sokkal kevesebb pénzt fogok költeni, mint eddig. Személyre szóló, saját kezűleg készített ajándékokat tervezek, sok apróságot. Csupa olyasmit, amire a megajándékozott már régóta vágyik, vagy korábban jelezte, tetszene neki. Régóta kérdezgetem óvatosan, tapogatózom, minek örülnének a szeretteim. Figyeltem, kinek mire van szüksége, így aztán egy jó ideje minden este titokban ajándékokat készítek. Azt hiszem, nincs annál szebb és értékesebb ajándék, mint amit az ember saját kézzel készít. Ajánlom mindenkinek ezt az ajándékozási lehetőséget. Nem mindig az ajándékra költött pénz értéke számít.

Sándor Klára, Nádszeg:
Mi mindig csak addig takaróztunk, míg a takarónk ért, ezért úgy gondolom, most is annyit költünk majd, amennyit megengedhetünk magunknak úgy, mint az elmúlt években. Túlzásokba sosem estünk, nem vásároltunk felesleges dolgokat karácsonyra sem. Az unokáknak most is veszünk ajándékot, a hasznos ruhanemű mellé azért mindig kerül egy kis játék, vagy egy olyan dolog, aminek a gyerek örülni tud. De itt is van egy bizonyos határ, amit nem lépünk át. Nyugdíjasok vagyunk, és a nyugdíjat be kell tudni osztani, nem mintha nem telne belőle az ajándékra. Minket mindig a spórolásra neveltek, mindig volt alkalom, amire félre kellett tenni, amire gyűjtögetni kellett.

Žigrai Ildikó, Kassa:
Ahogy mások is, egy kicsit én is megérzem a válság hatását, ennek ellenére minden szerettem számára lesz ajándékom. Karácsony este ketten leszünk a párommal, az ünnepi asztal semmiben sem fog hiányt szenvedni. Igyekeztem a pénzemet és a teendőimet úgy beosztani, hogy ne legyen probléma az idén se.

Polka Pál, hajléktalanszálló vezetője, Zselíz:
Egyértelműen szegényebb lesz az idei karácsony, ezt mint egy szociális intézmény vezetője mondom. Több mint tíz éve állok a városban a Menedékház néven ismert hajléktalanszálló élén, és bizony már tavaly éreztem az adakozó kedv megcsappanását. Mindig is úgy volt, hogy az ünnepek közeledtével felébredtek az emberek. Én soha nem restelltem megkeresni a vállalkozókat, üzletembereket, nem mindig volt kellemes kérni, de megtudakoltam, mennyit hajlandóak adni. Szinte mindenki egy picit elhúzta a száját, amikor kértem, és ha adtak is, jóval kevesebbet. Már egy éve is jóval gyengébb volt a hajlandóság, de idén már legalább ötven százalékkal visszaesett az ajándékozás. Most már tudjuk, hogy néhány éve bizony a hajléktalanok is észrevették, hogy az országnak jobban ment a dolga. Hol van már az a bőség, amikor sampont, mosóport, fogkrémet, gyümölcsöt, péksüteményt, vitamintablettákat kaptunk hihetetlen mennyiségben. Ez már a múlté. Már a ruhagyűjtő akcióknál is feltűnt, egyre gyöngébb minőségű darabokat kapunk, időnként már mi is továbbadjuk a még elesettebb embereknek. Van egy hagyomány, melyből semmiképpen sem engedünk, ha nem adakozásból, akkor saját erőből, de megcsináljuk. Minden évben ötven liter káposztalevest főzünk karácsonyra és szilveszterre, ehhez a hozzávalókat barátoktól, ismerősöktől kapjuk, de már tavaly volt, amit pótolnunk kellett saját zsebből. De ez már igazi tradíció, ami nem maradhat el, hozzátartozik az ünnepünkhöz. A karácsonyfát is nemsokára felállítják. Több olyan fiatal és depressziós személy is lakik itt, aki csak nemrég került ki a gyermekotthonokból. Nekik rendkívül fontos, hogy megmaradjon az ünnepi hangulat. (jéem, fm, mm, szasz)