Szeder Fábián bencés szerzetesre, polihisztorra emlékeztek Csábon

Csáb. A bencés szerzetes és polihisztor Szeder Fábiánra (1784–1859) emlékeztek azon a nemzetközi szimpóziumon, amelyet június 24-én és 25-én tartottak a tudós nagykürtösi járásbeli szülőfalujában.

A kétnapos rendezvény Szeder Fábián élete és munkássága címmel immár a második – az első 1994-ben, úgyszintén Csábon volt. A szimpózium szervezője a tudós szerzetes nevét viselő Szeder Fábián Polgári Egyesület volt. A tanácskozás megnyitóján az összegyűlteket Gejza Petrík belügyminisztériumi főosztályvezető, Biró Ágnes, a kulturális tárca államtitkára, Szigeti László, az oktatási mininisztérium államtitkára és a község polgármestere, Zatyko Ferenc üdvözölte. Rövid köszöntőjükben mindannyian kiemelték: szükségét látják ilyen rendezvényeknek, hogy ezzel is minél több, Szederhez hasonló és feledésbe merült személyiségre hívják fel az utókor figyelmét.

Az első napon Csáky Károly néprajzkutató tartott tartalmas összefoglalót a bencés tudós életútjáról. Előadásában hangsúlyozta, Szeder személyében egy „reneszánsz szabású ember” sejlik fel előttünk, aki író, tanár, kertész, irodalmi lapszerkesztő, tudományos gondolkodó és könyvtáros volt egyszerre. Külön kitért ismeretlenségére, mivel a vele foglalkozó lexikoni szócikkek nem minden esetben közlik helyesen születési évszámát. Szó esett iskoláiról, neves tanárairól, majd a hallgatóság ízelítőt kapott Szeder Fábián néprajzi, a palóckutatás terén kifejtett munkásságáról. Kiderült, a néprajzkutatók az e téren végzett állhatatos munkája eredményeként tartják őt számon mind a mai napig. A palócokról 1819-ben megjelent tanulmánya máig haszonnal forgatható szakember és érdeklődő számára egyaránt.

Az előadást követő eszmecserében Sztyahula László komáromfüssi plébános (Szeder Komáromfüssön szolgált életének utolsó éveiben, és itt is temették el) kiemelte, hogy Fábián atya „nem elfeledett, hanem föl nem fedezett személy” az utókor előtt. Az első napon megkoszorúzták a helyi templom falán lévő Szeder-emléktáblát, majd ünnepi szentmisét mutattak be a tudós emlékére.

A tanácskozás második napján Bánhegyi Miksa pannonhalmi bencés tanár és főkönyvtáros ismertette Szeder életútját a bencés rendbe lépésétől, tanári működését, majd szólt a Pannonhalmára visszatérő tudós áldozatos rendszerező könyvtárosi munkájáról. Őt követte Wohlné Nagy Ágota muzeológus, aki röviden összefoglalta első találkozását Szeder Fábián munkásságával, majd a tudós feljegyzéseiből adott ízelítőt, kiemelve annak precíz mivoltát.

A szimpózium utolsó előadását Limbacher Gábor néprajzkutató tartotta, vázolva a palóckutatás múltját, jelenét és jövőjét. Szeder Fábiánról mint „a magyar leíró néprajz” megteremtőjéről és a magyar népi kutatás második generációs tagjáról szólt.

Elégedetten vonta meg a két nap mérlegét Balga László, a Szeder Fábián Polgári Egyesület elnöke, főszervező. Rámutatott arra is: az előadók sorába több tudományos intézmény részéről vártak résztvevőt, de sajnos, a számos meghívott szlovákiai és magyarországi szervezet még válaszra sem méltatta meghívójukat. Ámbár az érdemi munkát és az ott összegyűlt jó hangulatú hallgatóságot mindez nem feszélyezte. Sőt, ígéret hangzott el, hogy az előadások szövegét még idén könyv alakban is az érdeklődők rendelkezésére bocsátják.