Szabadság, béke, víg esztendő

A Tsízió Diákszínpad rendszeresen készít ünnepi műsort az 1848-49-es forradalom és szabadságharc alkalmából. Tavalyelőtt Bal sors akit régen tép… címmel adták elő a magyar történelem reformkortól kezdődő fontos eseményeit összefoglaló műsorukat, amelyet eredetileg 2020 márciusában szerettek volna bemutatni, de a Covid19-járvány miatt erre nem volt mód. Ollé Krisztina, a színjátszókör vezetője lapunknak elmondta, abban a produkcióban a szomorúbb eseményeket foglalták össze, a mostaniban pedig a szebb, pozitívabb történéseket. Az alsószeli kultúrházban telt házzal előadott műsorban a diákok a magyar nyelv szépségeiről beszéltek, felelevenítették egyebek mellett a honfoglalást, a portyázások korát, a hét vezér vérszerződését, Géza fejedelemségét, majd István megkoronázását, a nándorfehérvári diadalt, Eger ostromát. Az összeállításban megemlékeztek az 1848-as párizsi előzményekről, az Európán végigsöprő forradalmi hullámról, a népek tavaszáról és a magyar csapatok győztes csatáiról a szabadságharcban. 

„Tavaly kihagytuk a folytatást, mert Petőfi Sándor születésének 200. évfordulója alkalmából a költőnek A helység kalapácsa című elbeszélő költeményét vittük színpadra. Úgy vélem, nagy szükség van most a víg esztendőre, a gyerekeknek is, az egyéneknek is és egyáltalán a magyar nemzetnek is. Március 15. és az ebből az alkalomból készített műsor az összetartozást jelképezi. Azt igyekeztük megjeleníteni a színpadon, hogy együtt vagyunk, itt vagyunk a Felvidéken és jól érezzük magunkat. Az, hogy a diákok a műsorban elhangzott korabeli idézeteket, akár a 12 pontot mennyire vetítik a mai korra, minden bizonnyal egyéni. Mindegyik mondattal biztos, hogy nem tudnak azonosulni, de például a cenzúra eltörlése, a szabadság, testvériség, béke számukra is fontos és alapvető értékek. Fontosnak tartottuk, hogy az emlékezésről is szóljon az összeállítás és a biztonságot jelentő közösségről, az otthonról. Akinek nincsenek gyökerei, nem tudja, hova tartozzon, az szerintem elveszik ebben a világban, mindenkinek kell egy hely, amire azt tudja mondani, hogy ez az otthonom. Mindegy, hogy hol, Alsószeliben, Pereden, Deákin vagy máshol” 

– fejtette ki Ollé Krisztina, aki a versidézetek, a zeneszámok kiválasztásánál és az összekötő szövegek megírásánál a magyar történelmi események között a jó, az örömteli dolgokra összpontosított. A színjátszók összefogtak az énekkarral, a kórustagok is részei voltak a darabnak. 

„Nem akartuk, hogy a színpadon álljanak a háttérben mint énekkar, miközben a többiek a térben mozognak, ezért beépítettük őket a Tsízió tagjai közé. A zenei kíséretet Kempski Sári, az énekkar vezetője játszotta zongorán. Nem volt teljes a színjátszókör létszáma, mert néhányan a negyedikesek közül nem vállalták a felkészülést és a fellépést az írásbeli érettségi miatt, de a diákok besegítettek a megvalósításba, például a tavaly érettségizett Daru Emese állította össze a táncos koreográfiákat” 

– egészítette ki a csoport vezetője. 

A Tsízió Diákszínpad tavaly mutatta be hatalmas sikerrel a Holt költők társasága című film színpadi adaptációját. Ollé Krisztina az Új Szónak azt is elárulta, hogy már elkezdték Molière francia író Tartuffe című komédiájának próbáit, hogy az előző, komoly erkölcsi kérdéseket fejtegető mű után egy könnyed, vidám előadást vihessenek színpadra. A bemutatót a tanév végére vagy szeptemberre tervezik.