Sok ezer év titkát őrzi a várgedei várhegy

A történet, mely szerint a honfoglalás idején építtette Gede vitéz, aki Huba vezér lányát, Ajnácskát vette feleségül, csupán szép legenda.

Harang alakú edények

A Gortva-patak e helyen összeszűkülő völgye fölé egy körülbelül negyven-ötven méter relatív magasságú, három irányból meredek lejtésű vulkanikus kőzetből álló domb emelkedik, melyet mocsarak, erdők és ember alkotta sáncok védtek. Annyi bizonyos, hogy egy viszonylag nagy lélekszámú kora és középső bronzkori település létezett egykor a mai Várgede helyén. A hegy részben védett lakhely volt, részben természetesen temetkezésre is szolgált. A várhegy tetejére északi irányból juthatunk fel, egy meredek kaptatón, a többi irányból szinte megközelíthetetlen. A fellegvárhoz vezető ösvény néhány méternyi falmaradvány mellett visz fel a dombtetőre. A vár alaprajza a várdomb terepadottságait maximálisan kihasználta, ennek köszönhetően a kor egyik jól védhető erőssége volt évszázadokon át. Az emberi tevékenység az elmúlt századok alatt alaposan átformálta a hegyet, különösen a huszadik században. Az 1960-as évek elején a várhegyen nyitott kőfejtővel a domb déli harmadát a szó szoros értelmében elbányászták. Ekkor kerültek elő a Szlovákia területén egyedülálló, de európai viszonylatban is igen figyelemreméltó úgynevezett várgedei bronzkincsek, amelyek a minószi kultúra népének bronzművességével rokoníthatók. A leletanyag egy részét ma a Füleki Vármúzeumban őrzik. A várdomb északi sáncai akár bronzkoriak is lehetnek, s a középkori várépítők csak felújíthatták, újraerődíthették őket. Ennek bizonyítása vagy cáfolása megérne egy régészeti feltárást, de sajnos a várhegyi kőbánya egy részének tulajdonjoga még ma sem tisztázott, vagyis erre egy ideig még biztosan várni kell. Ami viszont érthetetlen, hogy amikor annak idején a jelentős régészeti emlékek előkerültek, miért nem állították le a bányászatot. Nagy kár, mert így Várgede várának jelentős része elenyészett, s ha lesz is egyszer feltárás, már csak töredékeiben lehet majd azonosítani ezt a hajdan fontos erősséget!

Várgede várának fénykora

Az sem kizárt, hogy a dombtetőn a tatárjárás idején már állhatott valamilyen, talán fából épített erősség. 1244-ben Dénes nádor birtokaként említik – őt a források egy része a Lossonczy család alapítójának tartja –, vagyis a tatárjárás után épen maradt jelentős hely lehetett Várgede. Egy híres csata is lezajlott falai alatt – a fennmaradt latin feljegyzés szerint sub castro Gede –, mégpedig 1281-ben, amikor Kun László az ellene forduló Aba nemzetségbeli Finta nádor hadával ütközött meg itt. A királyi sereg győzelme után a vár a csatavesztes öccsének, az Aba nemzetségbeli Amadénak jutott. Hogy hol zajlott a csata, azt nem lehet tudni, de ezt a helyet is érdemes lenne beazonosítani. A vidék a 14. század elején Csák Máté fennhatósága alá került, majd 1320-ban Károly Róbert serege ostrommal foglalta vissza. 1326-ban a Csór nemzetségé lett, de 1342-ben már az Ilsvay családé, amely bő egy évszázadon át birtokolta a vidéket. Zsigmond császárra szállt vissza a birtok az Ilsvayak kihalása után, aki Frigyes litván hercegnek adományozta. A dél-gömöri vidéken portyázó cseh kelyhesek Giskra vezetésével kétszeri sikertelen ostrom után végül 1456-ban elfoglalták, s csak Corvin Mátyás hadainak sikerült visszafoglalni a várat. Természetesen ahány ostrom, annyi részleges pusztulás, átalakítás érte a várat. 1502-ben II. Ulászló Kubinyi Lászlónak adta, a falu életében később jelentős szerepet játszó Kubinyi család már ekkor gyökeret vert itt. A török hordák 1571. június 1-jén elfoglalták, felperzselték és lerombolták Várgede várát. Ez volt a végpusztulása. Köveit valószínűleg a faluban a későbbiekben öt kastély építkezéséhez használták fel, olcsó, kész építőanyagként. Ma már csak igen jelentéktelen maradványai láthatók a felszínen. Ennek ellenére érdemes ide felkaptatni, a kilátás és a szép tájmiatt.