Riasztó jelzések

Szaniszló Sándor: túlságosan beletörődő emberek az itteniek– Gyerekkoromban, miután a Zuhogóban jól kifociztuk magunkat, lehasaltunk a Kánás-patak agyagos partjára, hogy oltsuk a szomjunkat. Soha semmi bajunk nem volt tőle. A lányom 1977-ben született. Akkor a faluban már csak egy olyan forrás volt, amelynek a vize iható volt, és a gyereknek is nyugodtan adhattuk. Mikor három évvel később a fiam is megszületett, a biztonság kedvéért elvittem a vízmintát megvizsgáltatni Kassára. Az eredményt látva a tisztiorvos azt kérdezte, kórházban van-e már a gyerek? Alig négy évtized alatt teljesen tönkrement a környezetünk – mondja egy alsólánci fiatalember, akivel együtt toporgunk a buszmegállóban. Majd azt is hozzáteszi, talán most mégis összefognak a térség falvai, és keresnek valamilyen megoldást.

– Túlságosan beletörődő emberek az itteniek – mondja Szaniszló Sándor, a Kanyapta-menti Településtársulás elnöke, aki egyúttal Komaróc polgármestere is. – Olykor azért fel kellene emelniük a szavukat. Ezektől a földművelőktől annak idején nem kérdezte meg senki, akarják-e, hogy ide telepítsék a Kelet-szlovákiai Vasművet. A hatalmas gyár káros hatásait viszont kénytelenek elviselni. Ez a térség ma az ország 12 legszennyezettebb területének egyike.

– Tíz éven át figyelték a szakemberek ezt a vidéket – folytatja Szaniszló Sándor. – Egyebek mellett azt állapították meg, hogy igen magas a talaj vas- és más nehézfémtartalma. 1997-ben a legtöbb itteni, tíz év alatti gyerek vérében 40–45 mikrogramm/liter nehézfémet mutattak ki. Tudni kell, hogy 100 mikrogramm már teljes szellemi visszamaradottságot eredményez. Az adatok riasztóak, ám az állam részéről eddig vajmi kevés segítség érkezett.

– Tudtuk, hogy a bajok orvoslását nekünk kell kezdeményezni – fűzi hozzá Szaniszló Sándor. Alsólánc, Perény, Hím, Felsőlánc, Buzita, Reste, Komaróc vezetőivel együtt kétezer nyarán ezért alakítottuk meg a Kanyapta-menti településtársulást. 2001-ben már megnyertünk egy pályázatot, és kidolgoztuk valamennyi hozzánk tartozó község fejlesztési tervét. Erre építve most már az EU-s alapokhoz is tudunk pályázni. A legnagyobb eredménynek az számít, hogy megteremtettük térségünk ivóvíz-ellátásának feltételeit. 100 millió koronás beruházással 2003-ban elkezdtük a Kanyapta-menti régió 27 km hoszszú gerincvezetékének kiépítését. Szeretnénk elérni, hogy 2006-ig Buzitán felépüljön a víztároló, ahonnan aztán Restére is eljutna az ivóvíz, valamint Alsó- és Felsőláncra, illetve Hímbe és Perénybe. Közben falvaink szennyvízcsatorna-rendszerének kidolgozásához is hozzáláttunk, mint ahogy az szennyvíz tisztítását is meg akarjuk oldani. Ebben a témakörben további három község: Nagyida, Csécs és Makranc is társult hozzánk. A szennyvízcsatorna kiépítése

400 millió koronába fog kerülni. A tervek kidolgozására térségünk

10 600 lakosa nevében közösen pályáztunk. A vízművekkel most már jó a kapcsolatunk, viszont az amerikai érdekeltségű U. S. STEEL-ről ez már nem mondható el. Kártérítést nem kapunk tőlük, pedig ők okozzák a legtöbb környezeti kárt.

Hazafelé, a buszból a gyár melletti vöröses havat nézve arra gondolok, vajon az amerikai szem nem ugyanolyannak látja ezt, mint a magyar?