Pogány áldozati emlék a Szent Lászlót ábrázoló freskók alatt

Az ezredforduló táján átfogó régészeti és művészettörténeti feltárást, majd restaurálást végeztek a mai református templomban.

Titokzatos leletek

Az egyik legmeglepőbb lelet egy, az épület korai szentélyrészében, egy agyagedényben elrejtett szárnyas csontváza volt, amelyet a régészek pogány rítushoz, építési áldozathoz kapcsoltak. Ilyen különleges lelet ritkán kerül elő és érdekes adalék a kor hitvilágáról, amikor a katolikus vallás és a régi pogány szokások – építkezéskor rossz szellemek ellen védő áldozati állat eltemetése – egyszerre, párhuzamosan létezhettek. A templomot eredetileg Mindenszenteknek ajánlották, ez egy igen régi egyházi ünnep. Amíg a katolikusoké volt a templom, a megdicsőült egyház napján lehetett szentelési emléknapja, de a Szenet László legenda freskókon való megjelenítése akár a védőszent változását is jelezheti. Szilice erődtemplomának története a legfrissebb kutatások szerint a 13. század első felébe nyúlik vissza. Több építési fázist lehetett azonosítani a néhány évvel ezelőtti feltáráskor, a kora gótikus falusi templomokra jellemző egyenes záródású szentély nyomait, majd egy későbbi bővítés építészeti emlékeit is, amikor a templomot nyugati irányban meghosszabbították, valószínűleg befogadóképességének növelése miatt, ami igen erős és gazdag helyi közösségre is utal. A második építési fázis a 13. és a 14. század fordulójára tehető, ekkor készülhettek azok a csúcsíves ablakok is, amelyek a déli falon maradtak meg, s ezeket az építkezéseket még további átalakítások követték. Valamikor a 14. század második felére tehető a freskók keletkezésének ideje.

Freskók és erődítés

Szilice templomában ritkaságszámba menő képeket őrzött meg a reformáció idején a falakra került meszelés. A vidéken igen népszerű Szent László legendájából a kun vitézzel vívott harci jelenetet sikerült feltárni és restaurálni. Mivel László királyt 1192-ben avatták szentté, a freskó csak ezután keletkezhetett, vagyis ez egy kormeghatározó adat. A lovagkirályt ábrázoló festmény mellett Szent Ferencet Jézus és egy másik szent társaságában ábrázoló, szöveges részleteket is tartalmazó freskótöredékek is előkerültek, valamint Szűz Mária és a gyermek Jézus ábrázolásai.

Igen érdekes leletek a szilicei templom északi falán a freskó lefestéséhez frissen felhordott vakolatban megmaradt ujjlenyomatok, amelyek legkevesebb hat évszázada kerültek oda. Fontos adatszolgáltatók az igen korai időkből származó, úgynevezett konszekrációs, azaz felszentelési keresztek is, amelyek közül egy darab szokatlan helyről, a torony alatti falrészről került elő. Ez azt az építési fázist bizonyítja, amikor a torony felhúzásakor az egykori nyugati portált átépítették, ez a gótikus portál ma a karzat alatti részben látható. A szilicei templomtorony egyébként szintén ritkaság. Kevés hozzá hasonló van, a hajó teljes szélességét másolja, ezért a torony vaskos, erődszerű képet mutat, uralja a tájat, már messziről feltűnik. Építésének idejét 1525 tájára teszik, amikor Torna vármegye és Gömör határvidékén Brandýsi Jiskra János hadvezér vezetésével a husziták uralkodtak. A toronnyal nagy valószínűséggel egy időben építhették a templomot körbevevő, néhol két-három embernyi magasságú védőfalat, hogy a megszentelt hely refúgiumként, menhelyként is szolgálhasson a vidéket sarcoló husziták ellen. A védfalak az oszmán időkben is jól szolgálhattak, amikor a török horda Rozsnyó sarcolására indulva többször lerohanta a vidéket. Ma már békés és szépen felújított, megtekintésre érdemes úti cél lehet Szilice erődített falakkal körbevett református temploma.