Pedagógus életpálya díjat kapott Forró László

Pedagógus életpálya díjjal jutalmazták a hivatását önfeláldozóan végző, a leendő pedagóguskollégák felkészítését is vállaló Forró Lászlót a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségének jubileumi konferenciáján, amelyet Rozsnyón tartottak.

Pedagógiai és közösségi munkásságát, alkotótevékenységét, kutatómunkáját értékelte a pedagógusszövetség. Honnan indult, melyek a mindent meghatározó alma materek az életében?

Az érsekújvári magyar tannyelvű alapiskola elvégzése után a szülővárosomban maradtam és a magyar gimnáziumban folytattam a tanulmányaimat. Ezt követően a Prágai Műszaki Egyetem Elektrotechnikai Tanszékén lediplomáztam, de ezzel csaknem egyidejűleg megszereztem az egyetemen a pedagógiai képesítést a szaktantárgyak oktatására. Az ipari iskolába 1978-ban kerültem szaktanárként, elektrotechnikát oktatva. Az első években az érsekújvári intézményben, valamint az iskola párkányi kihelyezett részlegén nappali és esti tagozaton oktattam a diákokat. 1981-ben lettem először osztályfőnök az iskola magyar tanítási nyelvű tagozatán, és elsősorban magyar diákokat oktattam, készítettem fel a leendő hivatásukra. Az 1980-s évektől már tagja voltam az érettségiztető bizottságoknak, később érettségi elnöki megbízást kaptam a kassai és a komáromi ipari iskolákban.

Számos alkalommal találkoztunk az érsekújvári ipariban, hogy a napilapban is beszámoljunk diákjai hazai és külföldi versenyeken elért sikereiről, nem mindennapi eredményeiről. Mindig oldott, felszabadult alkotói légkört tapasztaltunk az iskolában, óriási lendületet adott a diákoknak, minden sikernek együtt örültek…

Több diákom is később Prágában folytatta a tanulmányait, lehetséges, hogy valamit megéreztek abból a prágai szellemiségből, a szakma iránti elhivatottságból. A szakmai oktatás terén nagy hangsúlyt helyeztem az elméleti és a gyakorlati oktatás hatékony összehangolására. Ezeket a tapasztalataimat igyekeztem írásban is összefoglalni, hogy a diákjaimat amolyan belső használatú szakmai kézikönyvként segítse a további fejlődésben. Nagy öröm számomra, amikor évek múltán is jelentkeznek, beszámolnak az eredményeikről és a sikereikről. Összetartó osztályaim vannak, a mai napig rendszeresen részt veszek az érettségi találkozókon, amelyeket hajnalig tartó beszélgetések követnek az egykori diákokkal.

Az Ön nevéhez fűződik az 1990-ben megalakított Jedlik Ányos Alapítvány, melyet az iskola magyar osztályai számára hozott létre és amelynek az ügyvezetői feladatait látja el. Alapítója, éveken át elnöke volt az SZMPSZ helyi szervezetének.

Az SZMPSZ és az alapítványunk jóvoltából a diákjaink színvonalas programokon vehetnek részt, igényes magyar nyelvű szakirodalomhoz juthatnak. A sikeres együttműködősnek köszönhetően ma már magyar könyvtára is van az iskolának. Nyitra megye önkormányzati képviselőjeként nyolc évig tevékenykedtem, és tizenkét évig dolgoztam az oktatási szakbizottságban. Tagja voltam a kerületi iskolatanácsnak. Hatékony évek voltak ezek, mert az ipari iskolának sikerült felvenni Jedlik Ányos István fizikus, kutató, feltaláló, bencés szerzetes nevét, a Rákóczi Szövetség támogatásának köszönhetően ma már a névadó mellszobra díszíti az intézményünk csarnokát.

Milyen érzéssel fogadta a díjat, és mit üzenne a volt diákoknak, esetleg a kezdő kollégáknak? Mi a titok, mitől válik egy magyar pedagógus karizmatikus személyiséggé, akire a diákjai évek múltán is emlékeznek és követendőnek tartják az Öntől kapott példát?

Hosszú évtizedek munkája, mire megfelelő emberi, illetve szakmai becsülete lesz egy tanárnak. Nagyon fontos, hogy amikor egy tanár belép az osztályba, vegyék észre a diákok, legyenek érdekfeszítőek, figyelmfelkeltőek és tovább gondolhatók a tanítási órákon hallottak. Jó, ha a pedagógus felvértezi magát kellő türelemmel, és ha a diák valamelyik kérdésére nem tudja a pontos választ, akkor azt merje bevallani és alaposan utánanézni. Fontos, hogy kellő szakmai felkészültsége legyen a pedagógusnak, miközbenn arról se feledkezik meg, hogy még egy villamos gépekről, berendezésekről szóló órán is el lehet beszélgetni az élet értékeiről, a szabadságharcról, a gyökereinkről.